-Jézusom..-súgtam magam elé és hálás voltam azért, hogy Angel jó alvó és nem kel fel erre. Még a lámpa fényére sem. Ki az aki nem kel fel arra, hogy Hollywood-i díszvilágítás veszi át a sötétség helyét? Mindegy.
Aranyosan aludt. Sokáig néztem, mire realizálódott bennem, hogy az én ágyamban alszik, az én felsőm van rajta és az éjjeliszekrényre volt helyezve a parfümöm, a gyűrűm és a kép, amit hétfőn összegyűrtem és földhöz vágtam. Gombóc szorult a torkomba. Nem tudtam mit kéne éreznem, de azt igen, hogy mit éreztem. Mérhetetlen düht azért, mert azt mondtam legyünk barátok, holott rohadtul csókolni, megérinteni, szeretni és ölelni szeretném.
-Bazd meg!-káromkodtam kissé hangosabban a kelleténél. Mocorogni kezdett az ágyon, de csak megfordult. Szerencsére nem ébresztettem fel. A kis szekrényhez léptem, az ágy mellé és kihúztam a fiókot. Szerencsére benne volt, amit kerestem. Anya nyaklánca. Felálltam és a zsebembe csúsztattam. Ki akartam menni, de nem ment. Kellett Angel közelsége. Szükségem volt rá, éppen ezért leültem az ágy sarkára és csak figyeltem. Ez eléggé furán hangzik, nem? Gyönyörű lány. Hiába mentünk szét, én ugyan úgy odavagyok érte, pedig tudom, hogy miket vágott a fejemhez.
Ijedten kaptam a fejem az ajtó felé, de kifújtam a bent tartott levegőt mert csak egy álmos Troy csattogott be.
-Haver mit keresel itt? Tudod te hány óra van?-megdörzsölte a szemeit és nyújtózkodott egyet, de gyorsan elhallgattattam, mert Angel itt alszik, ő pedig úgy mondja, mintha délután három lenne.
-Kussolj már Duke!-suttogtam erőteljesebben és az ágyra böktem a fejemmel.
-Jólvan, bocs. Hétfőn is itt aludt. Délután suli után feljött és csak reggel láttuk csak. De miért nézed úgy, mint valami őrült?-magyarázott, de nem volt kedvem csevegni. Vagyis itt bent nem.
-Hülye vagy. Menj ki, mindjárt megyek én is.-megpróbáltam elzavarni, de nyilván nem ment.
-Dylan! Hagyd már, fel fog kelni!-ez volt az a pont, ahol próbáltam nem begurulni, végül csak a hangomon érződött, hogy takarodjon a kurva anyjába. Bár suttogtam, de azért hatásos volt.
-Hagynál egy kibaszott percet vele? Kösz!-intettem egyet, majd visszafordultam Angel-hez. Még mindig ugyan olyan békésen szuszogott. Legszívesebben melléfeküdtem volna és szorosan átöleltem volna, de basszameg... nem tehettem. Lassan és óvatosan álltam fel, majd végigsimítottam arcán és végül betakartam. Mikor ki akartam menni, láttam, hogy Troy akkor húzta el a fejét az ajtóból, mikor arra fordultam. Király, végignézte.
-Mi van már? Csak visszajöttem valamiért.-becsuktam az ajtót és elindultam a földszintre, Troy pedig követett.
-Jó, de figyi Dylan, ha ennyire belé vagy esve, miért mondtad, hogy legyetek barátok?-tette fel az egymilliós kérdést, közben a hűtőben kutakodott.
-Én sem tudom.-felültem a székre, megtámasztottam a fejem a tenyerembe, majd Troy elémcsúsztatott egy pohár üdítőt. Kérdőn nézett rám, ezért folytattam a mondanivalómat.
-Mármint tudom. Azért, mert el fogok költözni és ő nem hisz a távkapcsolatban. Először ki akartam békülni, de rájöttem, hogy semmi értelme, ha utána pár nap múlva úgyis szakítunk. Bár őt sem értem, mert azt mondja szakítani akart, de mikor kiejtettem a számon a barátok szót, teljesen lesokkolt. Nem értem, hogy akkor mit akar. Hogy ne utáljam, de ne nézzem levegőnek, ne is legyünk együtt, de jóban sem. Faszom az egészbe.-egy jókorát vertem a pultra az ökleimmel, így a kóla kiborult a pulton.-Cseszd meg!-míg Troy a ronggyal itatgatta a kifolyt innivalót, én magamban szitkozódtam, dühöngtem és sírtam egyszerre.
-Hé, figyelj. Neki sem egyszerű ez az egész. Tegnap délután beszéltünk vele, felhozta az exét, hogy velük ugyan ez történt, csakhogy ő nem egy másik kontinensre költözött. Nem tudom, hogy el kéne mondanom, dee...
-Mondjad.-siettettem, mert kíváncsi lettem. Rossz tulajdonság.
-Chill bro. Hát, szóval minden áron fel akart hívni, hogy találkozzatok, mert hiányzol neki. Meg le kellett állítanunk, mert össze akart csomagolni, hogy ő majd veled megy.-széles mosoly jelent meg az arcomon és azt hittem, hogy levakarhatatlan, mindaddig, amíg Troy nem folytatta a mondandóját.
-Ne akadj ki,-jól kezdődik.-Aztán azt mondta, hogy mindenkit utál, de főleg téged.
-Ezen ne akadjak ki? Mégis miért utál engem? Tehetek erről az egészről? Nem.-persze, hogy kiakadtam. Ez a csaj néha megőrjít. Jobban szeretem, ha máshogyan őrjít meg.
-De nyugi, most jön a legjobb rész.-felvontam a szemöldököm, mire rám vigyorgott.-Megkérdeztük, hogy mégis miért gyűlöl és sírva fakadt.
-Ebben mégis mi a jó?-néztem rá teljesen elveszetten.
-Miért nem hagyod, hogy befejezzem és akkor megtudod.-unottan bólintottam.-Szóval sírni kezdett és azt mondta, hogy azért utál mert tökéletes vagy, szereted, jól nézel ki, büdösen, izzadtan és koszosan is kurva szexi vagy. Merthogy látott edzeni. Ja igen meg azt is említette, hogy miket szeret rajtad. Az első a hasad volt, a másik a mellkasod, a hajad, a szád és az utolsót elharapta. Mármint nem a faszodat csak a szót. Nem mondta ki. Elég szórakoztató volt, gondolhatod.-ez belőlem is kifacsart egy enyhe nevetést és jól estek a szavai. Velem akar jönni Koreába és imád. Kell ennél több? Hát kétlem. Oda vagyok érte és végre szó szerint hallottam, hogy ez fordítva is igaz. De amit nem lehet, azt nem lehet.
-Ez mind szép és jó, Troy, de még mindig nem dönthetek a költözésről, hiába szeretnék együtt lenni vele. Úgy értem, hogy én kibékülnék, de minek, ha utána búcsúzkodhatok? Te is tudod, hogy a szar apámon múlik az egész. Már szerda van, esélytelen, hogy a meccsig meggondolja magát.-magyaráztam az álláspontomat neki, de úgy tűnt nem ért, mert nagyot sóhajtott. Végül nem is beszélgettünk tovább, csak elköszöntem és hazamentem. Még csak hajnali kettő, de már elegem van ebből a napból. Bár érdekes, közben valamiért tökre feldobott Angel hisztije, amit a fiúknak letolt. Atya ég, Angel! Nem kérdeztem meg Troy-tól, amit akartam. Faszom! Mindegy, lesz időm holnap is, csak el ne felejtsem.
Otthon befeküdtem a saját ágyamba és hiába próbáltam elaludni, nem ment. Valahogy ki kellett kapcsolnom az agyam, ezért elővettem a gitáromat annak reményében, hogy ez segít. Gondolhatjátok, hogy ez nem így lett. Egy dal mászott a fejembe és nem hagyta abba. Ez az a dal volt, amelyiket Angel-nek énekeltem a szülinapján. Egye-fene, eljátszottam azt. Valahogyan minden szóban ott voltunk.
*****
-Ne csessz fel, mert egy percet sem aludtam.-förmedtem rá álmosan Noah-ra aki a fárasztó sztorijait ismét előásta, valahonnan mélyen az agyából.
-Jó, de csak azt mondom, hogy azért buktam meg a vizsgán, mert az oktató azt mondta, hogy tekerjem a kormányt ütközésig és én megkérdeztem, hogy mindegy, hogy minek ütközünk neki? Őrület.-magán kezdett nevetni, mi pedig mindannyian a fejünket fogtuk. Noah tényleg sok tud lenni.
-Noah-m tudjuk, hogy hülye vagy, de ezt nem mondhatod komolyan?! Ilyet kérdez bárki is?-Angel vállon veregette a srácot, aki nagy gondolkodásba merült. Valami másról kezdtek beszélgetni, de nem tudtam figyelni, hiszen Angel velem szemben ült a pad tetején és eléggé ki volt vágva a felsője, pedig nem szokott ilyeneket hordani. Szóval mi tagadás, őt kezdtem stírölni. Leszarom, hogy szakítottunk, másé úgysem lehet. Ezt már letisztáztam pár sráccal.
Egyszer csak Justin térden rúgott, mire feleszméltem a fejemben lejátszódó szex jelenetből.
-Ouch..-csúnyán néztem rá, de nem hatotta meg.
Gesztikulálni kezdett de nem értettem, erre még jobban próbálkozott mutogatni valamit de elvesztettem a fonalat valami almákná... ohh. Szóval azt akarta mondani, hogy ne bámuljam Angel melleit. Leesett. Csak vállat vontam, de nem folytattam. Pedig tök jó volt.
Mandy lépett a terembe, Lily-vel és Jess-el. Basszus, el ne felejtsem, hogy ma Mandy-vel kell próbálnom. Vagyis én próbálok, ő csak vigyorog, mint általában.
-Dylan, miújság, rég dumcsiztunk!-Jessica puszit dobott a levegőben, majd végigsimított a felkaromon a hosszú műkörmeivel. Pont elkaptam Angel dühös tekintetét, de leszartam. Valamiért idegesíteni akartam, pedig tudtam, hogy annak nem mindig van jó vége. Sőt, eddig nem volt olyanra példa. Megforgatta a szemét és inkább leült a székre, ezzel hátat fordítva nekem.
-Semmi, Jess, megvagyok. Veled mi a helyzet?-kamu vigyort nyomtam az arcába és hiába tudta, hogy bájcsevegünk, nem hagyott ott, ami meglehetősen gyanút keltett. Ekkor beugrott minden üzenet, amit Angel kapott egy ismeretlen számtól.
-Semmi kül, de had mondjam el, hogy ez a felső nagyon jól áll. Kiemeli az izmaidat.-nagy szemekkel néztem rá, nem értettem, honnan jött neki ez.
-Aha oké. Figyelj, oda tudod adni egy kicsit a telefonodat?-gyanakvóan pillantott a szemeimbe, ami sokmindent elárult. Ha erre nemet mond, tuti ő volt az. Vagy ő az. Nem tudom, hogy Angel még mindig kap-e hasonló üzeneteket.
-Telefonálnom kéne, de az enyém le van merülve.-nem hazudtam akkorát, tényleg nincs feltöltve, de lemerülve sincs.
-Öhm, aha, persze.-bizalmatlan hangjától egy lépéssel előrébb éreztem magam, de mielőtt odaadta volna valamit pötyögött rajta, aztán belépett a tárcsázóba. Basszus még jó, hogy nem akarja beírni a telefonszámot, Miss bűnös. Dios mío...
-Kösz, ha nem bánod, akkor a mosdóban hívom fel. Két perc az egész.-kacsintottam neki, hisz ez az egyetlen aminek sosem tud ellenállni. A kacsintásom. Meg is lágyultak az arcvonásai, ahogyan az látható volt.
Ahogy kiértem a folyosóra elkezdtem kutakodni a telójában. Semmit sem találtam a sok lányos képen vagy az unalmas instáján kívűl. Gondoltam egyszerűbb, ha egyértelműsítem a dolgot. Beírtam Angel számát a tárcsázóhoz, hogy benne van-e vagy sem. Gondolhatjátok, hogy nem volt. Átléptem az üzenetekhez, ahol találtam egyet lezárva. A neve AD volt. Jézusom ez a csaj totál hülye. Valami egyértelműbb nevet nem tudott kitalálni? Mindegy.
Jelszóval volt védve, szóval bukta, de legalább már ennyit tudok. Előhúztam a saját mobilomat a zsebemből és lefotóztam Jess telefonjának a képernyőjét, biztos ami tuti. Beírtam egy random számot és hívni kezdtem, mintha tényleg telefonáltam volna, de mily meglepő, pont nem vette fel. Kár.
Visszavittem neki a telefont, pont ugyan úgy ahogy kaptam. Már rosszul voltam a sok rózsaszíntől, ami ezen a telefonon volt.
-Gyors volt.-érkeztek az ehhez hasonló megnyilvánulások, de leszartam. Vagyis előbb lereagáltam, aztán leszartam.
-Szerintetek felvette? Nem.-kicsit vicces volt, mert ahogy kimondtam, be is csengettek. Ez az ebéd előtti szünet volt, szóval ha túléljük a kémiát mehetünk enni. A legjobb dolog a suliban, mert ez a menza nem is olyan tipikus menzás, hanem itt jó a kaja.
-Mikor csengetnek ki?-fordult hátra hozzám Angel, amin meglepődtem, mert azt hittem, hogy hozzám sem fog szólni.
-Passz, szerintem nemsokára. Úgy három, négy perc múlva.-néztem a karórámra és tippelgettem, mert fogalmam sem volt róla.
-Köszi.-épphogy megköszönte, a tanárnő megköszörülte a torkát és felénk igyekezett.
-Az én órámon ne turbékoljanak, ha lehet kérnem. Kettő percet tessenek várni, utána felőlem az esküvőt is megejthetik. Köszönöm!-feldúltan ment vissza a táblához és magában dünnyögött valamit. Hátradőltem a széken és élveztem, ahogy Angel szabadkozni kezdett.
-De mi nem is.. mindegy.-élesen beszívta a levegőt, majd lassan kifújta. Tudtam, hogy ezt fogja mondani. Annyira rá vall.
-Kínos...-énekelte Justin magas hangon, ami kihozott belőlem egy nevetést. A tanárnő gyilkos pillantásán átnéztem, mert jobban érdekelt a szerelmemé.. vagyis Angel-é, mivelhogy ő még el is pirult. Cuki.
-Ne vigyorogj.-szűrte ki a fogai között, mire védekezően felemeltem a kezeimet és kacsintottam. Két perc eltelte után megszólalt a kicsengő és szinte mindenki azonnal a folyosóra igyekezett. Mi is így tettünk.
-Most akkor összeházasodtok vaagy..?-hozta fel Noah, de nem kellett volna. Angel felrobbanni készült.
-Noah... figyelj én nagyon szeretlek téged.-várj mi?-De most úgy megütnélek.-Mi chica. Én is így érzek. Felnevettem, de megint csúnyán nézett rám.
-Nem házasodok. Főleg nem vele. Ha rajta múlik, és rajta múlik, házvezetőnőt kell fogadni. Na meg nevelőnőt a gyerekhez.-cukkoltam, mire végre megváltozott az arckifejezése.
-Ja, meg ha rajtad múlik bankot kell rabolni. Amúgy is előbb leszek öngyilkos, mint anya. A te gyereked anyja.-megütögette az arcom és először az ő szekrényéhez mentünk. A fiúk jót szórakoztak ezen. Nem mondom, én is.
-Látod, ezért jó, hogy sosem veszlek el, neked pedig sosem kell gyereket szülnöd nekem.-vontam vállat miközben nekidőltem a szekrénysorban. A könyvei között keresgélt és megforgatta a szemét.
-Angel ne forgasd, mert fennakadnak.-vigyorogtam kajánul, de nem is nézett rám.
-Dylan ne mondd meg, hogy mit csináljak. Köszi.-mondta bosszúsan és mindent szó szerint hajigált a polcaira, de még így sem találta meg azt, amit keresett.
-Ne legyél már ilyen feszült!-mondtam értetlenül, hiszen eddig semmi problémája nem volt.
-Most mondtam, hogy ne szólj rám.-szúrósan nézett ki a kis kék ajtó mögül és tényleg nem vettem a lapot, hogy miért lett hirtelen ilyen. A Justin és Troy összenéztek, majd Noah valamit súgott feléjük.
-Igen szerintem is el fog fogyni a kaja.-lassan hátrálni kezdett, Justin egyetértett. Troy pedig őszintén elmondta, hogy;
-Én csak simán lelépek.-egy kacsintást követően hátat fordított és szinte futólépésben indult a többiek után.
-Én..-kezdtem bele de közbevágott.
-Te? Te mi? Inkább ne is mondj semmit. Adj egy kis időt.-kiabálni kezdett velem, majd azzal a nagy hévvel becsapta a szekrényajtót és a többiek után eredt.
-Abból nekünk nincs sok.. Mi a bajod Angel?-természetesen követtem, hiszen nem hagyhatom így elmenni. Bár messze nem megy.
-Te vagy a bajom.-összezavart. Ezt az egészet megint ő generálta, de én vagyok a szar alak. Nyilván.
-Kifejtenéd?-kérdeztem egyszerűen és igyekeztem utolérni, mert olyan gyorsan szedte a lábait, mintha kergették volna.
-Igen.-megállt a menza bejáratánál és visszafordult. Mélyen a szemeimbe fúrta az övét és akkor láttam, hogy semmi sincs rendben.
-Lekötelezel.-szítottam a tüzet, de minek? Mire volt jó? Majd én megmondom. Semmire.
-Nem akarok a barátod lenni. Nem tudok a barátod lenni, sőt meg sem akarom próbálni. Kibaszottul szerelmes vagyok beléd és ez a baj.-mondta ki kerek-perec, minden megbánás nélkül. Könnyes szemei csillogtak és próbálta visszatartani a sírását, ami látszólag nehezen ment neki. Rosszul éreztem magam, mert én találtam ki ezt az egész barátság dolgot. Még néztük egymást egy darabig, de inkább bement és helyet foglalt a fiúk asztalánál, majd én is így tettem.
Sziasztok! Mint tudjátok sosem írok a részek végére, most mégis el szeretném mondani, hogy létrehoztam egy instagram fiókot: @silent.but.psycho_wp néven. Ha érdekel több infó, ott mindent megtaláltok a későbbiekben!
Hailey🤍