Natsu szemszöge
Grayyel az iskolánál indítottuk a nyomozást, és nagyon furcsa volt, hogy a gyerekek kék egyenruhába vannak, és a fél éves tandíj az felér az éves fizetésemmel, ami nagyon nagy utálatot kelt bennem. Bemegyünk, a boltíves épületbe miközben a gyerekek lassan eltűnnek a termekbe. A portás mondta, hogy merre van az igazgató így szerintem mire oda érünk már tudni fog rólunk.
- Amúgy a kapitányi meg hallgatáson azt mondta az egyik felvételiztető, hogy "ígéretesnek hangzik" - meséli nekem, ahogy meg másszuk a lépcsőket.
- Akkor nagy az esélyed arra, hogy egyből fő kapitánynak neveznek ki. – biztatom, miközben belül nem örülök annak, hogy lassan elmegy.
- Lehet, de jobb lenne, ha inkább te felelnél az összes rendőrért a városban. - halkan mondja, amivel meg lep. - Benned meg van az, hogy mindenki tisztel azonnal meg nem egyszer mentél szoros helyzetben itthon és külföldön is. – magyarázza, amire mosolyodom, és a vállát megszorítom.
- Gray nem a bajba jutások miatt lehet valaki jó vezető amúgy is már van egypár ember, aki vakon követ. – biztatom, amire elmosolyodik.
- Na és ki azok az őrültek? - nevetve kérdezi, amire kihúzom magam.
- Első sorban, jó magam a fő őrült a társad Gajeel a nejed Juvia és a gyermekeid Storm, Rin és, Silvy, mind vakon követünk. – biztatom, amire bólint.
- Köszönöm. - kedvesen mondj,a amire meg is érkeztünk az igazgató irodájába amire mar is csikorgatom a fogamat. - Csak nem rossz gyerek voltál? - úgy kérdezi mintha nem egy gimibe jártunk volna.
- Annyira, mint te. – morgom, ahogy kopogtatni kezdek az ajtón. Mind a ketten jó diákok voltunk nem kerültünk bajba így nem is az zavar, hogy igazgatóhoz megyünk, hanem hogy van képe ki tenni az ajtóra a képet és fényűzően drága vörösfenyőből készült, ami elválaszt minket. Kinyílik az ajtó és egy pocakos kopaszodó nem túl szép látványú férfi, aki azt hiszi magáról hogy jól ápolja magát.
- Üdvözlöm, nyomozók miben segíthetek? - nyájas hangon kérdezi, amire már is feláll a hátamon az összes szőr.
- Bemehetünk? - kérdezi a barátom, amire a férfi beenged minket. A helység tele volt könyves polcokkal, amiken csak úgy roskadtak a régi kiadású könyvek, amik egész biztos, hogy gyűjtői darabok, vagyis ott kezdődik, hogy százezer és egy millával végződhet. De meg láttam az akta tárolókat, amikben a diákok szerepelhetnek, mert van úgy 70 fiók, de ez mind az asztal mögött, ami tölgyfából készült kézi munka meg gyönyörűen látszik, ahogy a faragványok a lábánál és az asztal szélén van.
- Szóval mit szeretnének tudni nyomozók? - idegesen még is tompítatlan próbálja a hangját. Felé fordítom a teljes testem és mosolygok, mint aki most kapná meg a legjobb játékot. Tény hogy utálom azokat az embereket, akik imádnak fölényeskedni, főleg ha tudjak, hogy egy rendőr fizetése kevés ahhoz, hogy a gyereke ide járjon.
- Tudja Mr.? – kérdezem, ahogy adom a tuskót.
- A nevem Jameson Morgen. Maguk? – kérdezi, amire kihúzom magam.
- Dragneel, és Fullbuster nyomozók vagyunk a LEGJOBBAK. - hangsúlyozom a végét, amire a barátom majdnem elneveti magát belül és kívül meg faarcot vág. - Ms. Ross után szeretnénk érdeklődni? – kérdezem, amire már is megrándul a zsíros arca. Oh, tehát ismeri. – mosolygom, magamban miközben neki dőlök a drága asztalnak fenékkel, amitől a szeme lángolni kezd de nem mer szólni mivel a ballon kabát alól kivillantom a fegyverem.
- Mit szeretnének tudni róla? – kérdezi, ahogy legyűri a gombócot a torkában.
- Mióta dolgozik itt, voltak-e haragosai valamelyik diákja meg fenyegette, ilyes miket tudja!? - teljesen természetesen adom elő hisz már vagy több ezerszer meg kérdeztem emberektől. A kérdésemtől menten el lilult a feje és ez nekem nagyon tetszett nem, csak azért mert egy felfuvalkodót embernek törökborsot az orra alatt, hanem mert ez jelenti azt, hogy nem akar nagyon megszólalni.
- Uraim tudják, hogy nem beszélhetek erről. – védekezik, amire a társamnak a szája meg rándult, jelezve hogy mosolyogna.
- Mr. Morgen! Egy halál esetben dolgozunk, így ha bármit elhallgat, akkor akadályozza a nyomozásunk, és kivezethetem ebből az épületből, bilincsbe ami kárt tehet a jó hírének mivel akkor foglyuk ezt tenni amikor itt vannak a szülök. - burkoltan meg fenyegeti a kollégám a férfit, akinek most sült ki az agya, de most megadja magát.
- Ms. Ross volt itt a magyar tanár és a gyerekek imádták az első pillanattól kezdve. Alig egy hónapja tanít itt eddig Miamin tanítót és a gyerekeket jobban meg tudta ezzel fogni. Egy hónap alatt a gyerekek a jegyeik elkezdett fel fele ívelni, akik az ő tanítása tanultak. Mindenki szerette a tanáriban meg általában csendben dolgozót egy bögre kávé mellett. - sorolja nekem a tényeket, amivel nem vagyunk előbbre.
- Voltak rokonai? - kérdezi Gray, amire én jobban elhelyezkedem az asztalon.
- Nem mesélt nekünk, de meg tudom mutatni az asztalát. - nyomja meg a végét, amire csak meg szélesebb lett a mosolyom. Még rá tehénkedek, hogy érezze, hogy ne szórakozón velem majd ellököm magam és biccentek neki.
- Akkor kérem, mutassa. – kérem, meg miközben mosolygok, ahogy látom, hogy egyre pirosabb es vörösebb a feje. Elindul, az ajtó felé majd a folyosón át vezet minket a tanáriba, ami meg lep mert míg az igazgatóirodája robusztus és klasszikusnak mondható a tanári ehhez képes unalmas. Fehér asztalok és mindegyiknél stocban állnak a papírok meg a könyvek.
- Ms. Rossnak az asztal jobbról a harmadik. - mondja nekünk, amire én biccentek és ott hagyom a társammal. Még nem szabadulsz te felfuvalkodott béka. - morgom magamban, ahogy az asztalhoz megyek. Rendezett szinte már katonás rend uralkodik, ami nem egy tanárrá jellemző. A szomszéd asztalokon ott van a katartikus rendetlenség míg Ms. Ross részen katonás rend van. Ami emlékeztet engem a régi időkre, amikor haza jöttem. Nem volt kép semmi azt asztalnál így családi ki indulás semmi, ami azt jelenti, hogy nem innen fogunk el indulni. Visszamegyek, a társamhoz majd intek neki hogy mennyünk. Elköszönünk az igazgatótól, majd a parkolóba tartunk.
- Nem hiszem, hogy nem mesél valaki magáról a munka helyén te? – kérdezem, a társam miközben megyünk le a lépcsőn.
- Lehet, de még csak egy hónapja van itt nem mindenki nyílt. - magyarázza nekem az emberi részt, de mind a ketten rendőrök vagyunk.
- Igaz, de a katonás rendet mivel magyarázod? - kérdezem tőle, ahogy leérünk a lépcsőn.
- Rend mánia. - egyből mondja, amire morogni kezdek.
- Mindre tudsz választ adni? – kérdezem, ahogy meg szólal a mobilom és látatlanban fel veszem. - Itt Dragneel nyomozó. – morgok, amire már is hallok egy kuncogást.
- Szia, kedvesem! - kedvesen köszön nekem a szerelmem, amire már is eltűnik a morgásom.
- Szia. – köszönök, neki majd hallgatok, mert nem tudok mit mondani.
- Van egy rossz hírem. A bátyád, itt van és jó lenne, ha te meg a csapat be jönnétek az irodámba. - kedvesen mondja miközben folyton egyre idegesebb kezdek lenni.
- Rendben megyünk. - komolyra veszem a szót. - Szeretlek. - itt ellágyulók, de nem hagyom, hogy választ kapjak, így kinyomtam.
- Natsu. - szól a társam, amire már is felé nézek, és látom, hogy aggódik. - Minden rendben köztettek? - halkan kérdezi, amire nagy levegőt veszek.
- Kicsit ellaposodtunk amióta a három gyerek van. röviden mondom, ahogy a kocsi felé megyünk.
- Nem hiszem, hogy az ellaposodás szót kerested. - akadékoskodik a társam, amire forgatom a szemem.
- Jó akkor ezt mondom. Kiégtünk, 17 év házasság alatt most vagyunk a mélyén a helyzetnek és nem tudom, hogy kéne ki kecmeregni! – hadarom, miközben egyre idegesebb vagyok.
- Nem gondoltatok arra, hogy beszéljetek, ketten vagy el menjetek valahova? - kérdezi tőlem, amire bólintok.
- Én gondoltam, de nem tudtam felvetni neki, mivel csak a munkáról beszélünk, és csak erről! – morgom, ahogy a kocsiba szálunk.
- Akkor nem tudom, kerüljük meg? - kérdezi tőlem, amire már is fogom a fejem, majd a sebváltóra teszem a kezem.
- Nem! Ezt nekem kell meg tenni! - zárom le a témát. Tényleg beszélnem kell vele már!
Beértünk az őrsre és egyenesen a házastársam felé igyekeztem, aki már egy ideje szórakoztatja bátyám. Kinyitom az ajtót, amire a fivérem egyből, fel kell és jön ölelésre, amire már is mosolygok, ahogy magamhoz szorítóm a törzsét.
- Szevasz, öcsi. - köszön, én meg csak mosolygok.
- Szia, gondolom nem csak ölelkezni jöttél? - kérdezem tőle, amire már is széles mosoly jelenik meg az arca, ahogy rajta kapom valamin.
- Komolyan a nejeddel ennyire egy húron vagytok? - kérdezi amire Lucyra nézek, reménykedve, de ügyet se vesz erről. Mi a baja? - kérdezem magam, ahogy egyre inkább kezdek kétségbe esni.
- A lényeget! - mondom a testvéremnek, ahogy visszanézek rá.
- Az a nagy helyzet, hogy Candy Ross nem tanár, hanem Amy Belton FBI ügynök. - komolyodik a helyzet.
- Most már minden érthető. - mondom nekil ahogy minden összeáll. - Csendesség, és katonás rend. - esik le nekem a helyzet, amit csak Gray ért. - Már voltunk az iskolában és most kaptam meg a választ az aktuális kérdéseimre. – magyarázom, miközben neki dőlök az asztalnak.
- Nem csak te kaptál választ haver. - szólal meg Gray váratlanul, amitől mindenki rá kapja a fejet. - Nem csak ti lehet gyanakvóak. - morogja. - Az igazgató nagyon ideges volt és ez egész végig zavart. - emelkedik. - De ha az FBI itt van, akkor es benne volt a nyomozásban akkor minden oka meg van rá a férfinak. - magyarázza a barátom, amin csak mosolygok.
- Na ezért is vagy jó jelölt a rendőr főfelügyelőnek. – dicsérem, ahogy hátba veregetem.
- Én tudok jobb jelöltről, de ez titok. - jegyzi meg a bátyám. - Ám de vissza az ügyre! Ms. Belton be épített ügynök volt viszont kell 3gy másik ember, aki be megy. - komolyra vette a helyzetet a fivérem, amire elhalkulok.
- Mi már nem vagyunk jók a szerepre mivel látták. - figyelmezettem amire Zeref Lucyra néz aki bólint.
- Nem felnőtt kell hanem Layla. - komolyan mondja, miközben a keze ökölbe szorítja. - Zeref szerint a lányunk lenne a legjobb erre a feladatra. - szárazan mondja mintha nem számítani neki de látszik hogy nagyon is fontos neki. Bátyámra nézek, és nem tudom ki olvasni, hogy mit akar tőlünk.
- Előbb beszélnék Ms. Belton kapcsolat tartójával addig el telik a fél nap és beszélhetnél Laylaval ha benne van akkor már csak meg kell beszélnünk mert nem engedem a kislányom csak úgy egy darázs fészekbe. - komolyan mondom, amire a bátyám biccent.
- Meg egyeztünk! – mondja, amire biccentek. Elindul ő meg Gray a kijárat felé és kettes be maradunk a nejemmel, ami egyszerre kínos és bosszantó.
- Luce. - elfojtót hangon szólítom, meg, ahogy a szemébe nézek és látom benne a reményt. - Este beszélünk? - kérdezem tőle, amire bólint.
- Mindenképp. - biztató mosolyt küld, amire már is jobban érzem így közelebb megyek hozzá. Meg csap az ismerős kávéval kevert vaníliás isteni illata. Puha ajkát letámadtam röviden majd mentem is ki fele. - Vigyáz magadra. - aggodva szól, amire meg jelent a széles mosolyom.
- Ahogy szoktam. - vagányan vágtam vissza majd megindulók a többiekhez, akik aggódva néztek, de ahogy megláttak egyből enyhültek. Van remény hisz az a csók is szikrázót.
Zeref el vitt minket a városban lévő FBI központba, ami nem kicsi és mondjuk, el van dugva a belvárosban így nem tűnik fel a sok öltönyös közt egy-két ügynök csak azok akik letolt gatyával és jó formán a beépített ügynökök vannak civilben. Bent az épületben nem felfele mentünk, hanem lefele ahol egyre lejjebb érünk az üveg liftel annál inkább menőbb cuccokat látunk. Plazma képernyő, de akkora amint boltban nem lehet kapni fegyverek és mind csillog, na meg persze kompjuter zseniket.
- Ide kéne hozni Levyt vakációzni, na meg a lányait. – hebegem, amire Gray bólogat.
- Oh, erről már gondoskodtam hogy a Redfox lányok havonta egyszerre eljöjjenek ide és meg oldjanak pár olyan kódot amit ami hackereink nem tudnak. Van is már nekik külön szobájuk. - meséli a bátyám, amire morcosan nézek rá. - Nem sajátíthatod kis az országosan is a legjobb kódolókat amúgy is Lucy bele ment cserébe az FBI információ cseréket bonyolult olyan nyomozókkal, akikkel közös az ügyünk. Ez az alku, na meg az hogy Lucy meg én tárgyalunk ezekről, de csak mi. Így nem tudnak lecserélni engem se őt. – magyarázza, amire le esik nekem a tantusz. Zeref vezeti a városban az FBI és Lucy olyan jó alkut talált ki amivel tudja segíteni a rendőrséget. Mind a kettő félelmetesen zseni. - döbbennek le magamban, ahogy megérkezünk a szintre.
- Akkor ezért tudsz arról, hogy ki a legesélyesebb arra, hogy fő főnök legyen?- kérdezi Gray amire Zeref mosolyog, mint a vadalma.
- Azt is, hogy kit fognak felkérni...- ránéz az órájára és látom, hogy számolja az órákat. - nem egészen 102 óra múlva. - válaszol neki, amire már van egy tippem, hogy görcsben van a gyomra. Négy nap múlva kiderül, és ma van csütörtök dél tehát hétfőn reggel nyolckor. – gondolom, végig miközben fogni kezdem a fejem, de nem volt sok idő, mert meg érkeztünk egx terembe ahol is mar várt minket 4 ember szokatlanul higgadtan.
- Uraim had mutassam be a nyomozókat Mr. Dragneel és Mr Fullbuster. Ők dolgoznak Ms. Belton ügyén, kérem, válaszoljanak nekik mindenre, hogy tudjanak dolgozni. - mutat be minket a fivérem, amire biccentek meg Gray is.
- Üdv először is szeretnénk tudni ki volt a kapcsolat tartója Ms. Beltonak? - kérdezem tőlük, amire már is felemelte a kezét a kopaszodó férfi, aki a negyvenes évei elején lehetett. Leülök vele szembe és a figyelmem neki szentelem mivel a társam biztos, hogy a többieket figyeli. - Hogy hívják? – kérdezem, miközben kezet nyújtok neki.
- Markus Delben. - mutatkozik be, ahogy elfogadja, a kezem majd visszahelyezkedik védekező testtartásba.
- Hogyan tartottak a kapcsolatot Ms. Beltonnal?- nem kertelek, ahogy szembe ülök vele, és észreveszem a szeme alatti vörös szegélyt, ami csak egyet jelent hetet.
- Hetente egyszer legalább találkoztunk egy kávézóban és elő adtam, hogy a pasija vagyok, ha esetleg valaki követné. Ekkor beszéltük, meg hogy mik voltak az iskolában és kikre gyanakodik. - szabályosan mondja, mintha csak egy robottal beszélnék.
- Mikor volt legutóbb egy ilyen találkozó? - kérdezem tőle, ahogy fel jegyzem ezt, ahogy látom, hogy nem tud azonnal válaszolni.
- Múlt héten, szombaton dél után háromkor, a legközelebbi pedig ismét ekkor lett volna. - kicsit habozik, ahogy mondja, de nem tömeg előtt kezdem elfaggatni.
- Rendben. Az ügy anyagát esetleg el tudja küldeni, meg hogy miket derített ki? - kérdezem tőle amire már is bólint. - Köszönöm. - mosolygok a végén, majd meg fordulok és a másik három kollégák felé nézek. - Esetleg meg súgja nekem ki a kiképzője a beépített embereknek? - kedvesen kérdezem tőlük, mivel ez egy ranglétra, ami itt van. Az, aki viszi az ügyet, aki kapcsolattartó, de ezek lehetnek néha egy ember, és a főnök, amiből kettő van, és persze az, aki az aktákat írja, de ez csak néha.
- A kiképző épp oktat, de meg nézhetitek az órát. - kedvesen mondja nekem, amire már is biccentek. Legalább meg tudom milyen is egy ilyen hely. – gondolom, miközben felmegyünk kiképző helyre. Felérünk egy tanterembe ahol is egy vegyes közösségbe kerülünk. vannak fiatalok meg, középkorúak is, ahogy egy harmincas tanár oktat, aki biztos, hogy nem volt ilyenben része.
- Mint tudjátok FBI remek a beépített munkákban, de nagyon sok veszéllyel járhat, hiszen van, hogy lebukunk, csak azzal, hogy nem természetesen viselkedünk. Felszínre kerül a valós énünk, így nem tudjuk biztosan, hogy reagál erre egy maffia vezér. - meséli egy ügy részleteit, amin mosolyogni kezdek.
- Volt már valaha terepen? - kérdezem tőle, amire minden diák felém néz.
- Képzelje igen, és kész csoda hogy túléltem. - magyarázza nekem, amire már is bólintok.
- Értem, és mondja, csak ha egy olyan helyzetbe kerül, hogy a célszemély esetleg leleplez, de ezt nem tudja a beépült ember akkor mi lesz? - kérdezem tőle, amire minden diák a tanárára néz.
- Akkor ilyenkor sajnos fel kell készülni, hogy az ügynök nem kerül ki élve ebből a helyzetből, és hogy a legrondább helyzetben fogják meg találni a holtestét. - komolyan mondja, amire látom, hogy az összes diákja meg ijedt, és össze görnyedt.
- Ajánlom a diákoknak, hogy tartsanak maguknál olyan eszközöket állandóan, amivel kitudnak szabadulni egy olyan szorult helyzetből, ami olyan nektek, mint a saját testrészetek lenne, és ne lő, fegyver legyen. - ajánlom nekik, amire már is távozok a teremből, és kicsit idegesen veszem a levegőt.
- Natsu. - szól utánam a társam, amire meg fordulok, és kicsit vörösen látom a helyzetet.
- Laylat csak akkor engedem be oda, ha én vezetem a csapatot. - komolyan mondom, neki miközben legszívesebben őrjöngenék mind a vadállat.
- Tudom, de mi lenne, ha Te haza mennél, én meg otthon át nézem az anyagot, és meg beszéled Lucyval, és Zereffel a dologgal. - tanácsolja nekem, amire már is bólintok.
- Rendben, köszi. - hálálkodok neki, amire mosolyog és int, hogy mennyünk.
Egészenházig vitt engem Gray, és ahogy kiszálltam meg láttam a kedvesemnek a kocsiját,és persze a bátyám nagy terepjáróját, ami természetesen fekete, és ablakok issötétítettek. Gyors léptekkel mentem a házba, és ahogy beléptem, és a napalibasiettem ahol i meg láttam a hármast, és egyenesen bátyámra nézek.
- Zeref! Nem. - utasítom a testvérem, aki egyből fel kell, és szinte a lányomvédelmére kell.
- Tudom, hogy ismered a helyzet veszélyét, de egy diáknak soha nincs bajban,most sem lesz másként. - érvel én meg egyet értek vele.
- Tudom, de ugye tudod, hogy lesz egy kitételem. - mondom kicsit komolyabban,amire már is megjelent az a mosoly, ami nálam van, hogy megoldottam az ügyet.
- Ismerlek öcsi. - kedvesen mondja, amire már is forgatom a szemem.
- Ez mit jelent? - kétségbe eseten kérdezi Layla amire ránézek, és egybőlelolvadok az angyali arcától.
- Azt kicsim, hogy FBI-nak fogsz dolgozni. - jelentem be, amire már is mosolyognikezd, és ugrálni, ahogy rá talál magára. Mit vállaltammagamra?
Hello-Bello Mindenkinek!
Kellemes karácsonyt mindenkinek ❤🌲🌲