Luna szemszöge.
Egyszer csak nyilalló fajdalom hasítót a fejembe ahogy lassan fel ébredek és látom, hogy nincs rajtan a ruhám csak a melltartóm és a bugyim. Idegesen kaptam a mellem elé és keresni kezdem a ruhám, ami meg lett a telefonommal együtt. Felvettem majd a cipőmet és nézem es látom hogy tele van üzenetekkel, de közben észreveszem, hogy otthon vagyok. Levettem mindent és fel vettem az otthonkámat majd az üzeneteimet nézem, amik nagy része Novatol vannak és persze Stormtol. Egy linket kaptam, ami mutat egy videót, ami 24 óráig kereng, fent aztán törölődik. Látom a videót amin ha nem tudnám hogy én vagyok de látom sajnos az én vagyok amint a csaposnak a kezében tankolok és le tapperról lassan majd meg jelenik Storm és ki rángat a kezéből majd hátrálni kezd velem ahogy én bele olvadok a kezébe. Mond, valamit a barátom majd elmegy és ezzel ott hagyta aki mosolyogva ment a tömegbe. Látni minket, ahogy távozunk Novanak az ideges feje Galex é is aki épp át karolva védve viszi ki Linat. A szám elé kapok miközben döbbenten nézem a videót, amin látni lehet, hogy nem voltam magamnál.
Egy óráig a szobámban voltam miközben próbáltam rá jönni ki tehette fel,de nem jutót eszembe semmi csak egyszerűen nem válaszoltam az üzenetekre és felkaptam a készüléket és hívtam azt, aki tud nekem segíteni.
- Em kérlek, gyere át. - esdekelve mondom neki, amire sejtem hogy le eset neki hogy nagy gáz van.
- Azonnal megyek. – válaszol, majd le teszi a telefont én meg idegesen várom hogy jöjjön. Szerencsére itt van a szomszédban így felgaloppozót az emeletre anyumék már nincsenek itthon, mivel dolgoznak. Nageel és Layla meg Storméknál így csak én vagyok itthon. Meg jelenik a szobámban Emma akin látszik, hogy most hagyott ott egy könyvet mert a fekete haja fel van fogva egy csattal fogva, és a pisze orrán ott a szemüvege.
- Mit csináltál tegnap? - kérdezi miközben meg ölel én meg hagyom neki és közben elindítom a felvételét neki. Nem nézem újra de látom ahogy minden izma meg feszül amit nem is hittem hogy ilyen sok van. - Már értem. Le szedem a nettről az idő korlát előtt és még a felhasználónak a gépét is kódolom hogy ezt a videót törölje ki tőle viszont az nem fog tetszeni hogy ezt anyumnak előbbel küldöm. - komolyan mondja amire bólintok. Levy néni volt az aki a család összes titkát ismerte így nem bánom hogy ez hozza kerül viszont előbb utóbb anyummal is beszélnem kell ami még nem baj. Apám lesz az aki kifog borulni.
Lucy szemszöge
Kapitányként meg kaptam a régi főnököm helyét és nem nagyom tudom el hinni, hogy most én leszek az, aki dirigál a csapatomnak és egy egész őrsnek, amibe bele tárózik az összes részleg. Letettem a képeket az asztalra, amin ott a családom több részletben hol a gyerekekkel egy képen hol Juviaékkal együtt hol a csapattal, de a kedvencem Natsuval az esküvői képen. Húsz év alatt teljesen meg változót és mind ehhez egy részeg este és egy kis vitát a társammal a kávézóban kellet. A mosolyomat egy kopogás kísérte majd a férjem feje jelent, meg, ahogy belépet.
- Fantasztikus, hogy itt vagy. - kedvesen mondja nekem, amire meg jobban bazsalyogok.
- Köszi bár nehéz elhinni, hogy most ott vagyok ahol a nagypapa állt régen és dirigált nekünk. – mesélem, amire meg jelent az arcán a nosztalgia. Szemmel végig néztem az aktákat, majd ki kaptam azt, ami nem épp a legkellemesebb munka neki, de ha nem ők, akkor senki nem képes ezt diszkréten kezelni.
- Van egy ügyem nektek és nem kéne nagy felhajtást csapni neki. - ajánlom neki,amire egyből elkomorodik. Oda adom, neki az aktát majd látom, hogy leesik neki hogy honnan is jött a kérés.
- Cameron Mandes? – kérdezi, miközben olvasni kezdi az anyagot. Nekem már nem kellett kávé ahhoz, hogy felkeljek hisz az ügy így is gyomorforgató. - Ezen a bulin vettek részt a gyerekek? - komolyan kérdezi, miközben végig olvassa.
- Igen, de most inkább koncentrálj arra hogy vele mi volt nem azon hogy mi lett volna ha a mi lányunk vagy Lina esetleg Nova neve állna ott. - hivatalosra vettem a hangot. - Nem akarom, hogy a médiába kerüljön, a család feje együtt golfozik a rendőr főkapitánnyal így nyüstölni fognak. Én hagyom, hogy dolgozatok és kérlek Lunat ne orrolód meg ez volt az első bulija. - adom ki az utasításokat neki, amire mosolyogva néz végig.
- Kicsim még mindig szexi vagy, ahogy parancsolsz. - bókol majd ad egy puszit.- Nyugi Luna idejében épphogy bele kezdtünk a buliba úgy, hogy nem fogok,semmit vele tenni viszont az nem ígérem hogy finom leszek azzal aki így meg szégyenített egy lányt. – dicsekszik, majd távozik az ajtón. Csak ne csinálj semmi meg gondolatlant te város legjobb nyomozója, de csak utánam.
Natsu szemszöge
Az aktával a kezembe mentem az emeletre, ami több mint tíz éve nyújtja a biztonságot. Öt helyre, van 3 nyomozóknak és sajnos az egyik a volt társamé, vagy is a nejemé volt. Nem szabad búsulnom ezen, hiszen ő lett az őrs főnöke és ez karrierje szempontjából nagyon jó én meg a város első számú nyomozója lettem és egyben a legszerencsésebb, hogy még mindig ki tart mellettem. A másik hely viszont gyász miatt nincs betöltve sajnos, ami egy részt az én hibám is volt hiába mondja mindenki, hogy nem pedig ezt érzem, ha jobban vigyáztam volna, akkor az a hülye nem lőtt volna a szeme közé. Le csapom az aktát az asztalra, ami mellett már ott ülnek a kollégáim vagy inkább sógoraim, de nekem a legjobb barátaim és olyanok, mint a testvérek.
- Van egy necces ügyünk. - jegyzem meg nekik miközben a képet fogom és a szkenbe tettem majd a vetítőre teszem.
- Vasárnap van, a srácok tegnap későn jöttek haza, vagy is ma hajnalban mond, hogy nem gyilkosságai ügy, mert nekem az a necces. - morogja nekem Gray ahogy el nézi a képet és látom hogy le eset neki az hogy ismeri.
- Nem gyilkosság annál, sokkal rosszabb! Nemi erőszak a tegnap bulin és most a kórházban van. - komolyan mondom, nekik miközben ki keresem a kórházat.
- Gray te velem jössz! Gajeel te, kérlek, beszélj Levyvel hogy ki tudna e keresni mindent Miss. Mandesröl és a családjáról hat ha valaki ezzel akar bosszút állni. - magyarázom nekik a teendőt, amire pattantak és elindultunk az utunkra.
Grayyel a Central Memoriensbe mentünk ahol egy ápoló segítségével eljutottunk a lány szobájába, aki az én szemem fényének meg keserítője. Bekopogtam majd lassan be nyitottam a lányhoz, aki kábultan néz ki a fejéből. Meg törtség jele. – állapítom, meg miközben beljebb megyünk és a felé irányuló dühöm szerte foszlót, és csak a lányt látom, akit bántottak, és csak a tettest akarom el kapni.
- Elnézést Miss. Mandes. - szólok halkan hozzá és mintha a transzból most kell volna életre felénk nézet a kék szemével és a sírástól fel puffadt arcával. - Én Dragneel nyomozó vagyok ő meg a társam Fullbester. - mutatom be magunkat, amire látom, hogy rettegés költözik a szemébe.
- Maguk Luna és Storm szülei? - félve kérdezi, amire bólintok.
- Igen, de nem ezért vagyunk itt. Az ügyedet mi nyomozzuk. - próbálom finoman mondani ne hogy ki ejtsem azt amitől retteg. - Tudsz nekünk segíteni abban, hogy elinduljunk valamerre? - kérdezem tőle, amire lassan bólogatni kezd én meg finoman megfogom, a kezét biztatás és nyugtatásként.
- Nem nagyon emlékszem arra, hogy mi volt pontosan csak azt kisebb hepaj volt a tánctéren majd egyszer, csak amikor ittam az italom valamiért olyan furcsa lebegést éreztem és toppannak hatot minden majd egyszer csak valaki rángatni kezdett valahova. Túl homályos volt a kép és annyit vettem észre hogy magas a férfi. - meséli és ekkor nagyot nyelt.
- Honnan tudja, hogy férfi? - kérdezem tőle, amire látom, hogy maga elé képzeli, és a kezét fogja ahol hozzá ért.
- A keze nagy volt és egy kicsit már bőrkeményedéssel volt. Meg sötét színű volt a haja. Fekete, barna, de akár sötétkék volt hasonló. - magyarázza nekünk, amire csak bólintok.
- Köszönöm Miss. Mandes. - kedvesen mondom majd elő vettem a névjegyem és az asztalra tettem. - Ha bármi eszébe jut, kérem, azonnal hívjon! De ha beszélni akar a történtekről, akkor is nyugodtan hívjon. - tanácsolom neki, amire halványan elmosolyodót.
- Mindenkép Mr. Dragneel. - válaszol, amire távoztunk is Grayyel a helységből. Ajtó csukásával egyből összenéztünk. Mind a ketten lányos apukák vagyunk és ez minden apának kin lehet.
- Kérd, elkérlek Cameron vérképet és hasonlókat amiből Juvia tudná, hogy mi volt, amivel elkábították, na meg a labor szerelmeséinek mintákat. - kérem tőle, amire mosolyogva megy a nővér pulthoz. Több év tizede ismerem és még mindig a csáberejét használja, hogy meg kapja, amit akar. Ha ezt Juvia látná, nevetne szerintem, hogy van, aki még beveszi. - nevetem magamban majd a váróba megyek, ahol egy házas pár van, akik drága ruhákban és összetörve néznek maguk elé, de mondjuk a szülőiken látni is szoktam őket.
- Mr. És Mrs. Mandes? - fordulok hozzájuk, amire lassan felemelik a fejüket.
- Ha címlap sztorit akar, akkor forduljon fel és takaródjon. - idegesen mondja a férfi, amire elő villantom az övemre tűzőt, jelvényt és egy kicsit mosolyogva nézek le rá, ahogy a döbbenet végig fut az arcán.
- Hízelgő hogy riporternek nézet ez eddig még nem volt a listámon. A lánya ügyében nyomozok, feltennék pár kérdést, ha nem bánnák? - kérdezem tőlük, amire látom, hogy egyé válik, a fallal olyan fehér kezd lenni.
- Nem, de hogy és bocsásson meg, azért ahogy beszéltem de...
- Reggel óta űzi a sajtó és mi is azon vagyunk, hogy a lehető legkevesebbet tudják meg tőlünk. Nincs semmi baj uram. - udvariasan beszélek vele miközben az előző ért a régi énem lecsapta volna. Leültem vele szembe az asztalra és egyszerre figyeltem a nő és a férfi reakcióit. - Voltak a lányuknak ellensége vagy rossz akarója? – kérdezem, amire látom, hogy meg lepi a kérdés, de fel kellett ezt tennem.
- Nem tudok ilyenről, te Drágám? - kérdezi a nejét a férfi, amire az asszony igen csak furcsa mimikát produkált.
- Az iskolában van egy lány, akit piszkálni szokót, de pénteken azt mondta, hogy békét kötöttek. Csak nem lehet, hogy ez volt a bosszúja? – mond, feltételezi a nő, amire egyből jön a kérdésem.
- Hogy hívják ezt a lányt? - kérdezem tőlük, amire látom, hogy gondolkodnak ezen.
- Luna Dragneel. - a lányom nevét mondja, amire egyből összeszorítom az állkapcsom. - Várjon maga nem az apja? - kérdezi tőlem, ahogy felismeri a hasonlóságunk.
- De és a kapitány az édesanya viszont, nem hiszem, hogy a meg szervezet volna ilyet mivel úgy neveltem, hogy kiálljon, magáért nem pedig mással intéztesse a dolgát, és aki ezt tette a lányukkal az egy féreg. - állapítom meg kicsit mérgesen. - Kiderítem ki tette ezt Cameronnal addig kérem, ha valami eszükbe jut, szóljanak. – adom, oda nekik a névjegyem majd távozom a váróból és Gray tekintet állít meg.
- Mit mondanak? – kérdezi, amire sóhajtok és előveszem a mobilom.
- Azt hogy Luna volt, aki ezt ki tervelte, de ezt nem hiszem. - mondom röviden miközben hívom a nejem aki két kicsöngés után felvette. - Kicsim most beszéltem Cameron szüleivel és azt hiszik, hogy Luna tervelte ki ezt a többiekkel. Most haza kell mennem vele is beszélnem. - komolyan mondom, miközben tájékoztatom. - Grayyel menet közben leadjuk az anyagokat a laborosoknak és Juvianak. Meg persze be kell hoznunk minden fiút, akik magasok és sötét a hajuk ezt remélem jár örökkel meg oldható? - kérdezem tőle, ahogy hallom, hogy nagyot sóhajt.
- Persze meg oldható. - válaszol röviden.
- Nyugi nem fogom, ki hallgatni csak beszélek vele, mint apa a lányával, aki tudni akarja, hogy mi volt vele a bulin. – magyarázom neki, amire már is látom magam előtt ahogy fogja a fejét. – Most már tudom honnan voltak, nagypapin akkor ráncok a homlokán. – poénkódok vele amire már is nevet egy kicsit.
- Tudod, hogy nem akarom, hogy Luna már is meg utálja a rendőröket. – magyarázza nekem és nagyon jól tudom hogy nem akarja hogy utáljon minket.
- Tudom Kicsim.Szeretlek. – búcsúztam ezzel majd ő is, én meg elindultam haza. Komolyan az én kincsem miért olyan mint az anya aki minden bajt meg talál.
Hello-Bello Mindenkinek.
Remélem tetszet a rész