A ház előtt állva lefagyva néztem azt a kocsit, amiben Minjae várakozott. Egyáltalán nem hasonlított arra a kocsira, amivel Hyunjin a kollégiumhoz vitt. Ez nagyobb volt, s látszott rajta, hogy sokkal drágább is.
-Azt ne mondd, hogy külön kocsitok van az olyan alkalmakra, mint a fotózás... - szólaltam meg halkan.
-Jó, akkor nem mondom. - nevetett fel. -Mr. Yang, lenne szíves beszállni? - nyitotta ki Hyunjin nekem a hátsó ajtót.
-Köszönöm uram. Igazán figyelmes. - mosolyodtam el.
Viszont mielőtt ezt megtettem volna, teljesen elgondolkoztam azon, hogy hova üljek, ugyanis több ülés volt a kocsiban, mint ahogyan azt én gondoltam.
-Melléd szeretnék ülni, szóval ne ülj a szemben lévő ülésekre. Nem szeretek hátrafelé ülni. - kért meg rá Hyunjin, így nem maradt választásom.
Egyből beültem a megszokott hátsó ülésre, majd miután Hyunjin becsukta utánam az ajtót, átment a másik oldalra. Amint pedig beült mellém, Minjae már be is indította a kocsit.
-Meg lett a telefonod, ami végig nálad volt? - kérdezte Minjae, miközben bekötöttük magunkat. - Hallottam, hogy rezgett.
Hyunjin a kérdés miatt lesütötte a szemeit, majd halkan megkérte a sofőrt, hogy ne árulja el ezt Jieunnek. Elmondta, hogy szerette volna, ha vele mennék, s mivel fontos számomra a JYP, így nem lett volna képes arra, hogy otthon hagyjon. Ez miatt pedig Minjae mosolyogva hátranézett.
-Nem mondom el, ne aggódj. Viszont legközelebb ne hazudj. Visszavittelek volna ezzel az indokkal akkor is, ha tudom, hogy nálad van. - közölte, majd előre fordult, s rögtön el is indult.
Hyunjin és Minjae ezután beszélgetni kezdtek, én pedig folyamatosan a kocsi belsejével voltam elfoglalva, majd megakadt a tekintetem a mellettem sorakozó gombokon. Kíváncsi voltam, hogy melyik mit tud, viszont nem mertem kipróbálni egyiket se.
-A két legfelső gomb pohártartó, az alatta lévőkkel az ablakot mozgatod, emellett van egy lámpakapcsoló is. - kezdte el sorolni Hyunjin, ugyanis észrevette, hogy azokat nézem. - Látod azt a gombot, ami elkülönül a többitől? Nyomd meg. Az tetszeni fog.
Hyunjinnak nem kellett kétszer kérnie. Egyből megnyomtam a gombot, majd hirtelen megpillantottam egy sötétített üveget feljönni, ami lassan elválasztotta tőlünk a sofőri részt. Ezt pedig csillogó szemekkel figyeltem, majd többször is megnyomtam a gombot. Párszor felhúztam az elválasztót, s miután negyedjére leengedtem, Hyunjin rám szólt.
-Na jó, Innie. Elég volt. - fogott hirtelen a kezemre. - Nem tudunk így normálisan beszélgetni, mert hangszigetelt.
-Bocsánat. - mosolyodtam el.
Miután folytatták a témájukat, addig én a szabad kezemmel megnyomtam a többi gombot is, ugyanis le akartam kötni magam. Ráadásul azokkal a gombokkal már nem zavarhattam meg a beszélgetésüket sem. Miután viszont megnyomtam az utolsó gombot, Hyunjin kért pár percet Minjaetől, s felhúzta az elválasztót, ami miatt kíváncsian néztem rá.
-Olyan vagy, mint egy gyerek. - szólalt meg, miután teljesen felment az elválasztó.
-Jó, én nem ülök mindennap ilyen autóban. - mosolyodtam el.
-Látom nagyon élvezed. - nevetett fel. -Én is szeretek ezt-azt ebben az autóban. Mint például az elválasztót, ugyanis nagyon hasznos tud lenni.
-Bizalmasabb beszélgetéseknél elhiszem, hogy hasznos. Így nem hall semmit a sofőr. - mondtam, majd le akartam húzni, viszont Hyunjin nem engedte.
-Családi vitákhoz is jó. - mosolyodott el, miközben összekulcsolta a kezét az enyémmel. - Az álkapcsolatunkhoz is tökéletes. Nem lát, s nem is hall minket senki.
Hyunjin miatt egyre kellemetlenebbül éreztem magam, majd az ablak felé fordítottam a fejemet, miközben egy aprót szorított a kezemen.
-Mennyire barátkoztál meg a csókkal? Már kétszer megtörtént. - kérdezte. - Azt mondtad ma nincs több. A harmadik Yejun előtt lesz akkor. Hogy érzed, menni fog? A második csóknál elég bátortalan voltál.
A szavai miatt egyre jobban kezdett el égni az arcom, s még megszólalni sem tudtam. A csók gondolata miatt a szívem hevesebben kezdett el verni, s fogalmam sem volt arról, hogy mit válaszoljak erre. Ez miatt inkább csak behunytam a szemeimet, s egy nagyobbat sóhajtottam.
-Tudom, hogy még nem volt kapcsolatod. Tudom, hogy félsz. És igazából nem zavar. Sőt, az, hogy bátortalan vagy inkább csak erősít a tényt, miszerint te... - kezdte el, viszont nem folytatta.
-Én? - kérdeztem, miközben kinyitottam a szemeimet, s lassan felé néztem.
-Te... - kezdte el ismét, viszont most halkabban. - Nem tudom. Hirtelen elfelejtettem. De egy újabb csók után biztosan eszembe jutna. - mosolyodott el.
Újabb csók, mi? Próbálkozz csak. Ma nincs több csók, megmondtam.
-Inkább koncentrálj a fotózásra. - morogtam.
-De te jobban érdekelsz, mint a fotózás. - közölte. - Nem akarok odamenni. - morogta. - De ha végig velem maradsz, akkor elviselem.
-Veled egy álkapcsolat szinte már igazinak tűnik. - mosolyodtam el. - Mi lesz, ha vége lesz? Szakításnak fogod gondolni és befordulsz? - kérdeztem.
-Velem te nem szakíthatsz. - mosolyodott el.
Hyunjin kijelentése miatt én is elmosolyodtam, majd hirtelen az egyik kezét az arcomra tette, ami miatt a szívem ismét nem tudott normális tempóban verni.
-Tényleg meg akarlak csókolni. - simított egy aprót az arcomon, ami miatt lesütöttem a szemeimet.
-Mikor először elindultál mutatni akartál valamit. - váltottam témát.
-Ne terelj és ne ellenkezz. Yejun előtt sem ellenkezhetsz. Azt akarod, hogy addig csókoljalak, amíg el nem múlik a félelmed? - kérdezte, ami miatt rögtön ránéztem.
Hyunjin, kezdesz messzire menni...
Kezdtem magam rosszul érezni, ugyanis Hyunjin viselkedése már kezdett sok lenni. Nem tetszett, hogy erőltette, s kezdett nyomasztani a helyzet. Ismét Yejun jutott az eszembe miatta, aki szintén akaratom ellenére csókolt meg. Nem akartam, hogy Hyunjin is ezt csinálja, így levettem a kezét az arcomról.
-Elég volt. Van egy határ, amit nem kellene átlépned. - közöltem.
-Egy okot mondj, amiért nem akarod, hogy megcsókoljalak. És azt nem mondhatod, hogy azért, mert félsz.
-Te mondj egy okot arra, hogy miért akarsz megcsókolni. Az álkapcsolatunk pedig nem ok arra, hogy ennyiszer megtedd. - vágtam vissza.
-Még mindig azon vagyunk, hogy legyőzzük a félelmed. Még mindig miattad akarom. Holnap már Yejun előtt kell ezt csinálnunk és te még mindig félsz...
Hyunjinnak, ahogyan eddig szinte mindig, úgy most is igaza volt. Csak segíteni akart, hiszen az volt az egyik célunk, hogy legyőzzem a félelmem.
Ha sokszor ellenzem, akkor nem lesz jobb a helyzet holnap. Viszont akkor sem tartom jó ötletnek azt, hogy sokszor csókolj meg. Nem akarom, hogy idővel esetleg elkezdj többet érezni irántam. Csak fájdalmat okoznék neked...
-Jó, de akkor úgy csináld, ahogy mondtad. Múljon el a félelmem, s akkor ma már tényleg nem kell többet megtennünk. - szólaltam meg halkan.
-Én... Azt csak mondtam. - mosolyodott el. - Ez nem hiszem, hogy így menne.
-Nem baj. Próbáld meg, hátha... - sütöttem le a szemeimet.
Hyunjin ezután ismét megérintette az arcomat, ami miatt lehunytam a szemeimet. Végül pedig hevesen verő szívvel vártam az ajkaink találkozását, viszont ez nem következett be, ugyanis meghallottuk az elválasztó lehúzódásának a hangját. Ez miatt pedig Hyunjin egyből meghátrált.
-Megjöttünk. - szólalt meg Minjae, ami miatt Hyunjinnal egyszerre sóhajtottunk egy nagyobbat.
Minjae miután leparkolt, már Hyunjin ki is pattant az autóból, én pedig egy lassabb tempóban követtem. Kiderült, hogy Minjae a hátsó bejáratnál állt meg a könnyebb bejutás érdekében, így mikor elindultam Hyunjinnal, rögtön felmerült bennem egy kérdés.
-Mi van, ha kidobnak engem? Elvégre ez a hátsó bejárat. Lehet azt fogják hinni, hogy belopóztam. - gondolkoztam el.
Hyunjin viszont nem válaszolt a kérdésemre. Helyette megfogta a kezem, majd egy aprót szorított rajta. Miután pedig elértük az ajtót, egy kisebb habozás után kinyitotta azt. Viszont mivel volt esély arra, hogy valaki ott tartózkodik, így inkább Hyunjin lépett be először.
-Kit látnak szemeim? - hallottam meg egy ismeretlen hangot, miközben én még az ajtó előtt álltam. - Hwang Hyunjin megérkezett. Vagy csak képzelődöm?
-Mennyit késhettem? Fél órát? - kérdezte Hyunjin, majd hirtelen hátranézett miattam. - Gyere. - mosolyodott el.
Az első bátortalan lépésem után Hyunjin mosolyogva nyújtotta felém a kezét, viszont most nem fogtam meg azt. Nem tudtam, hogy itt mit tehetnénk meg, így nem akartam okot adni még csak a gyanakvásra sem. Amint pedig Hyunjin mellé értem megláttam egy idegen fiút, aki először értetlenül nézett rám, de végül bemutatkozott.
-Felix vagyok. - mosolyodott el.
-Jeongin. - mondtam én is a nevem.
-Lix, nincs nálad valami beléptető? Adtál múltkor nekem is és kellene egy Jeonginnak.
-Nincs. Azt kérni kell. - közölte.
Miközben lassan körbenéztem teljesen úgy éreztem magam, mintha egy raktárban lennénk. Különböző tárgyak hevertek szinte mindenhol, s a helyiség végéből egy lépcső vezetett valahová feljebb, s még arra is volt lehetőség, hogy lejjebb menjünk.
-Felix, itt a kávéd. - jelent meg hirtelen még valaki.
-Köszönöm, Seungmin. - vette át tőle. - És mielőtt megkérdeznéd. - nézett Hyunjinra. - Nem ugráltatom a gyakornokokat, csak ide lettem állítva az érkezésed miatt. Esélyem sem volt arra, hogy elmenjek kávét venni.
-Hol a vezető? - váltott témát hirtelen Hyunjin.
-Honnan tudjam? - kérdezte, majd inni kezdte a kávéját.
-Seungmin, tudnál hozni egy beléptetőt a nevemre? - kérdezte tőle Hyunjin.
-Igazolnod kell, hogy tényleg veled van. Bárki mondhatná azt, hogy veled van, mikor amúgy nem. Alá kell írnod pár papírt. - válaszolt Seungmin helyett Felix.
-De jó. - morgolódott Hyunjin. - Gyere, Innie. Megyünk papírokat intézni. - fogta meg a kezem, ami miatt teljesen kétségbeestem.
Nem tudtam, hogy ez mennyire jó ötlet, így ki akartam szabadítani a kezem a szorítása alól, de Hyunjin nem engedett. Így kénytelen voltam kézen fogva menni vele, s ezt Felix nem tudta szó nélkül hagyni.
-Mi van Hyunjin, próbálkozol? - kérdezte nevetve, miközben mindenki megindult a lépcső felé.
-Miért próbálkozzak? Már az enyém. - mosolyodott el, ami miatt pillanatok alatt zavarba jöttem.
Hát azért ez nem egészen igaz...
-Jeongin szerint is? - kérdezte Felix.
-Örülnék, ha most inkább a beléptető lenne Hyunjiné. - mosolyodtam el kínosan.
-Hyunjin, azt hiszem dobva lettél. - nevetett fel Felix.
Hyunjin és Felix jól elszórakoztak a helyzeten, viszont én egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Szótlan voltam, ráadásul Seungmin is. Már kezdtem azon gondolkozni, hogy hogyan kezdhetnék el vele beszélgetni, hiszen gyakornok volt, s én is az szerettem volna lenni. Viszont fogalmam sem volt arról, hogy mit mondhatnék neki. Miután pedig végig mentünk egy hosszabb folyosón, s kikötöttünk a hatalmas aulába, már el is felejtettem azt, hogy hozzá akartam szólni.
-Hát akkor üdv itt, Innie. - szorított egy aprót a kezemen Hyunjin. - Valószínűleg nem foglak tudni körbevezetni, de amint megkapod a beléptetőt arra mész amerre akarsz.
Rengetegen tartózkodtak az aulában, s a legtöbben sietve haladtak át rajta. Voltak páran akik viszont ácsorogtak a hatalmas helyiség különböző pontjain, s voltak, akik a bent lévő kanapékon ülve beszélgettek. A hangzavar, pedig hatalmas volt, ahogyan a sor is, ami a bejárat melletti büféhez vezetett.
Ekkor viszont mi már csak hárman maradtunk, ugyanis Seungmin levált tőlünk. Így az esélyem elveszett, s nem volt már alkalmam arra, hogy beszéljek vele.
-Tudod mit? Én visszamegyek a lányokhoz. Majd gyere. - közölte Felix, majd magunkra is hagyott.
-Lányok? - kérdeztem értetlenül.
-Személyzetisek. - válaszolt röviden Hyunjin. - Ők adják a ruhákat, ők készítenek fel minket a fotózásra. Vannak akik a fotózás előtt segítenek, vannak akik közben. Igazából sok emberrel vagyunk körülvéve és mindenkinek más a feladata. Vagy azokhoz megy, akik csak besegítenek itt-ott? - gondolkozott el. - Felix szeret ismerkedni, így bárkivel beszélhet. Pontosan nem tudom, hogy kikkel van.
Hyunjin ezután megállított a portán, ahol rögtön kikért egy beléptetőt, s már el is kezdett kitölteni egy papírt. Viszont mikor a portán dolgozó kérte a nevemet, minden megváltozott. Pár perc türelmet kért, ugyanis valami gond adódott. Mikor pedig újra ránk nézett, az ajtó felé mutatott.
-Tiltólistán van. Vagy kimegy magától, vagy hívok egy személyzetist, hogy vigye ki.
-Maga most viccel. - nézett rá Hyunjin döbbenten.
-Úgy nézek ki? - kérdezte a férfi. - Egy perce van elhagyni a JYP épületét, ahogyan a területét is, vagy tényleg telefonálok. - tette a kezét a vezetékes telefonra.
-Ez Yejun műve. - néztem lassan Hyunjinra. - Úgy látszik messzebb ment, mint ahogyan azt mi gondoltuk. - sóhajtottam.
-Hívja ide Park Jinyoungot. - nézett Hyunjin a férfira. - Most azonnal.
-Ki hiszi magát ilyen fontos személynek? - kérdezte mogorván a férfi.
-Baj van, Hyunjin? - hallottuk meg hirtelen egy másik férfi hangját, ami miatt mind a ketten megfordultunk.
Ekkor pedig megpillantottam a JYP vezetőjét, aki kíváncsi tekintettel figyelt minket.
Lehet, hogy tényleg Jieunnel kellett volna maradnom...