Vasárnap van. Itt állok a szekrényem előtt és azon tanakodom, hogy mit kéne elvinnem a kirándulásra. Igen. Elmegyek, mert nem hiszem, hogy Dylan mellett pánikrohamot kaphatnék. Mióta "együtt vagyunk" nem volt rá példa.
A hetem nagyon gyorsan elment. Azt a bizonyos földrajz dolgozatot megírtam ötösre, ezen kívűl énekeltem és feleltem is órákon. Minden a lehető legjobban alakult. Austin nem viselkedik másképp mióta elmondta a titkát, Ashtonnal meglepően jóban lettem. A fiúk itthon mindig piszkálnak, de ezt már megszoktam. Dylan pedig azt mondta, hogy Scottvillben elvisz valahová. Hát ebből nem tudom mi lesz, de kíváncsian várom. Ja igen. A fiúk, vagyis Dylan, Ash, Austin és Noah folyamatosan edzésre járnak, ilyenkor Justin-al és Troy-al valami programot szervezünk. Szóval feltaláljuk magunkat.
A nagy gondolkodásban Anya üzenete zavart meg.
Anya
Anya
Jövő héten, szerdán megyünk haza. Szülinapozunk!!!
Én
Anya nem kell miattam hazajönni. Ráértek.
Anya
Dehogy! Ünneplünk!!
Én
Oké.
Hát ja.. akkor a fiúknak el kell tűnniük. Gyorsan pötyögni kezdtem.
Faszom
Én
Szerda előtt el kell mennetek innen!
@austin @dyan @troy @noah
Justin
??
Dylan
Nem ertem. Miert kene?
Austin
Hat oke ha ezt akarod
Noah
Mi? De mondd mar hogy miert
Troy
En sem vagom
Én
Nyugi srácok.. Anyáék hazajönnek.
Justin
Ja akk nekem nem kell
Én
Nem
Dylan
De meg nem telt le a ket honap. Mindegy
Én
Nem mondod eszes? Én is tudom. De utána mennek vissza.. elvileg.
Troy
Minden cuccunkat el kell vinnunk? Ez igy nehez lesz...
Noah
Ugyan ezt akartam. Ez igy nem tul kiraly
Én
Muszáj lesz. Vagy elmondjuk nekik. De úgy érzem akkor nektek lesz szar:) de figyi összeszedtek mindent dobozokba és elviszitek az egyikőtök házába. Ennyi.
Austin
Oke ez igy megoldhato, de ki is kell takaritani
Én
Go for it!
Dylan
Kosz szerelmem
Amint leírta, ki is törölte. Úr isten. Nem kéne lebukni. Szerencsére, vagyis elvileg, senki sem látta. Csak én meg ő. Átrohantam a szemben lévő szobába. Az ajtót rázártam, hogy ne jöjjön be senki. Hálát adok az égnek, hogy ez a ház ennyire hangszigetelt.
-Megőrültél?-kiabáltam. Ő pedig hirtelen felállt.
-Nyugi. Nem látta senki!-lehajolt a számhoz, hogy csókot adjon, de nem hagytam. A mellkasát kezdtem ütni.
-Nem. Akarom. Hogy megtudják! Mit nem értesz ezen?-szinte üvöltöttem és sírtam. Elkapta a csuklómat és megölelt. Megnyugodtam. Még mindig nem hiszem el, hogy Dylan ilyen hatással van rám.
-Nyugodj le. Ha megtudják sem történik semmi. Kitöröltem. Nem látták.-belepuszilt a hajamba, de én még mindig nem voltam teljesen jól. A mellkasom vadul emelkedett. Úgy éreztem megfulladok.
-Engedj el!-próbáltam szabadulni.-Engedj már el!-megint kitört belőlem a zokogás. Dylan lehúzott az ágyra, a fejemet a mellkasára hajtottam. Hallottam a szapora szívverését. A hátamat simogatta, ami elálmosított. Nem akartam elaludni, de sikerült. Az utolsó, amit mondani tudtam, mielőtt álomba szenderültem:
-Köszönöm...
~Dylan szemszöge~
Elaludt. Nagyon felzaklatta ez az egész. Valami állhat még emögött, de nem tudom mi. Ezt abból gondolom, hogy kissé túlreagálta a helyzetet.
De most itt fekszik a mellkasomon és békésen álmodik valamiről. Néha nehéz vele, de élvezem. Egyre jobban szeretek bele és ez már nem csak tetszés. Annál több. Szeretném mindig magam mellett tudni. Hogy miért? Mert állandóan féltékeny vagyok. Ez felemészt, hiszen hivatalosan nem vagyunk együtt, ezért bármit megtehet. De nem teszi. Végre azt érzem valaki értékel és kihúz a gödörből. Mikor ott, abban a parkban, késő este megnyíltam neki, egy nagy kő esett le a szívemről. De féltem. Tulajdonképpen alig ismerem, mégis olyan most, és olyan volt akkor, mintha már sok-sok éve ismerném.
A gondolataimat elhessegetve álltam fel nagyon lassan, hogy fel ne ébresszem. A helyemre egy nagy párnát tettem, így békésen aludhat tovább.
A szekrényében kutakodtam, mikor olyat láttam, amit valószínűleg nem kellett volna. Egy kép. Angel és az a Ryan gyerek. Hirtelen elborult az agyam. Nem tudom mitől, hiszen nincs okom haragudni erre a srácra. Angel elmondása szerint pedig nagyon jól megvoltak, meg hát mindig vigyázott rá. Jól van Ryankém. Ügyes volt tőled. Gondoltam magamban.
Mindenféle ruhát bepakoltam neki. Először meglepődtem, hogy minden fekete, fehér és szürke. Mármint szó szerint. Egy színes darabot sem látni. Az igen. Bár az enyém is hasonló, na mindegy. A lényeg, hogy tettem be farmereket, pólókat, pulcsikat, melegítőket. Imádom Angel ruháit, illetve azoknak az illatát is. Olyan friss és ahh. Tudjátok, elájulsz olyan jó érezni. Mindegy. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, és a dolgomra koncentráljak. A fürdőjébe vettem az irányt. Hát, pisilnem kellett, ne haragudjon meg a világ.
Miután elvégeztem a dolgom, egy kis neszeszerbe, vagy, hogy az istenbe hívják, összepakoltam neki azokat a dolgokat, amikre szerintem szüksége van. Mármint azok alapján amiket látok rajta. Azt tudom, hogy a kedvenc szájfénye nélkül nem megy sehová. És azt is, hogy az itt nincsen. De mégis miért?
Mindenhol kerestem, mert anélkül nincs élet. Egyszerűen sehol sem találtam. Folytattam a többi sminkes szar pakolászását. A szempilláját is festi és valamit a szeme alá is szokott kenni. Ne kérdezzétek, nem vagyok otthon ezekben. Segítség kell, de azt itt hol találok? Csak fiúk vagyunk itt. Nem értünk ehhez.
Úristen, megvan! Jessica! Hát miért nem gondoltam erre.
Jessica
Én
Szia. Kéne a segítséged!
Jessica
Mondd Dylan
Én
*kép*
Tudnál venni két ilyen szájfényt vagy mi a szart? És idehoznád Angel házához?
Jessica
Aha. De minek neked szájfény? Csak nem coming out lesz?😂❤️
Én
Ha-ha nagyon vicces vagy. Gyorsan kéne, mielőtt hazaér. Tudod, most kéne, hogy igazán kedves legyél velem és segíts a női cuccokban. Nekem ez nem annyira megy. Csak írj ha itt vagy.
Jessica
Megyek már. Húsz perc. Vagy tizenöt, ha sietek. Puszika
Zsír. De mit tegyek még el? A sminkeket Jessre hagyom. Ezen kívül megvan majdnem minden. Megkerestem a parfümöt is, amit használ. Nem akartam eltenni, hiszen biztos kell még neki, de mivel kettőt is találtam, elraktam. Muszáj megszagolnom. Annyira jó.
Kifújtam a levegőbe egy keveset. Ez az illat megbabonáz. Na koncentrálok. Szóval mindenből több van neki, mint egy. Ez így király. Dezodor, az Angel illatú sampon, meg a másik. És egy tusfürdő.
Amíg magamat nézegettem a tükörben, Jessica üzenete, ezzel együtt ő is megérkezett.
-Na mit akarsz te a női dolgokkal?-veregetett vállon, mikor beléptünk Angel szobájába.
-Tudod Angel most elég elfoglalt és a srácokkal be akartunk neki pakolni holnapra. Viszont mind leléptek és ez rám maradt. A ruhák megvannak, de tudod a tisztálkodási cuccokkal meg sminkekkel segítened kéne. Te értesz hozzá.-magyaráztam, mire egy jóízű nevetés hagyta el Jess száját.
-Oké Dylan. Értem.-kacsintott.-Hol is van a fürdő?-nézett körül. Odavezettem és tök hamar megvoltunk.
-Köszönök mindent. És tessék, itt a száj akármire a pénz.-nyújtottam felé valamennyit.
-Köszi. Ha akarsz még valami ilyesmit bátran írj.-bökte meg az orrom.-Ennél jobb elfoglaltság nincs!-tapsikolt és nevetett.
-Aha. Hát észrevettem, hogy élvezed. Na mindegy kösz mégegyszer. Meghálálom valahogy.-mondtam és intettem egyet.
-Szívesen tettem.-kacsintott rám megint. Elköszönt én pedig már a szobámba léptem be.
Kivettem egy bordó pulcsit a saját szekrényemből, és Angel ágyára tettem, a melegítőhöz, amit az előbb kint hagytam. Fehérneműket nem pakoltunk neki, mert nem akartam azok között nyúlkálni. Jessica sem. De ha Angel megtudja, hogy ő segített, szerintem kitörik a világháború.
Visszamentem ledőlni egy kicsit.
Angel még mindig békésen szuszogott. Befeküdtem mellé és átkaroltam a derekát. Magamhoz húztam. Imádom, hogy szinte minden éjjel így alszunk el. Megvárom míg elalszanak a többiek, és átsurranok hozzá. Nem tudnám elképzelni enélkül az éjszakáimat. De most muszáj lesz kibírnom valamennyit. Ez a hülye kirándulás betett.
Megfordult a karjaimban és a fejét a nyakamba fúrta. Mély levegőt vett. A levegő csiklandozta a bőrömet, de jól esett. Egy puszit nyomtam a feje tetejére.
Valószínűleg elaludtam, mert most ébredtem fel. Olyan hülye vagy Dylan Gray. Ez annyira logikus: csak akkor tudsz felébredni, ha előtte el is aludtál. Atya ég. Sok eszem van. Na mindegy.
-Végre felkeltél?-Angel az ágyékomon ült. Nem mondom, hogy ez nem indított be, mert akkor hazudnék.
-Fel.-morogtam-De leszállnál rólam?-nyüszítettem.
-Nem. Éhes vagy? Én igen.-fészkelődött.
-Nem, vagyis igen, éhes vagyok, de muszáj lesz leszállnod rólam, ha nem akarod, hogy most azonnal megdugjalak.-felültem, de ő csak egy csókot adott. Na nem. Ezzel csak ront a helyzeten. Belemorogtam a csókunkba, ezt egy jóleső sóhajjal díjazta.-Nem hiszem, hogy a kirándulás előtt szeretnéd elveszíteni a járási képességeidet.-egyszerűen lelöktem magamról. Ha nem teszem meg, talán elborul az agyam. Azt pedig nem akarom.
-Értem Dylan, de olyan jó téged csesztetni.-szúrós tekintetemmel pillantottam rá, hiszen elmondtam neki, hogy ne beszéljen csúnyán. Gyűlölöm, ha egy lány így beszél.-Bocsi, piszkálni.-sütötte le a szemét.
-Sokkal jobb.-csaptam a combjára.-Na most viszont találkozóm van. Ha nem bánod megyek enni és indulok is.-kikerekedett szemekkel nézett. Húha, ennyire féltékeny?
-Kivel találkozol? Vagyis, oké. Megyek én is enni. Még össze kell pakolnom. Tényleg hány óra? Ugye nincs még késő? De, tuti késő van.-csak mondta, mondta és mondta.
-Imádom, mikor elpirulsz és zavarodban annyit beszélsz.-ölelésbe húztam, de nem hagyta.
-Jajj hagyj már. Most mennem kell. Nem érek rád.-sietett az ajtó felé.
-Mackenzievel találkozok!-széles vigyorral az arcomon utána kiabáltam. Tudja, hogy az a gördeszkám.
Éppen öltöztem, és nem volt rajtam póló, Angel berontott és hosszan megcsókolt. Jajj ne. A szürke melegítő alatt nincsen boxer. De ő ezt nem tudja. Mi van velem, hogy egy Csóktól teljesen beindulok?
-Mizu Princessa? Végre bevallod, hogy menthetetlenül szerelmes vagy belém?-vigyorgok kajánul.
-Köszönöm!-szólal meg. Ezzel együtt egy nagy ölelést is kaptam. Imádom. Olyan kis pici.-Figyelj, voltál már orvosnál?-értetlenül álltam ott. Nem fogtam fel a helyzetet sem.
-Mégis milyen orvos?-ráncoltam a homlokom.
-Merevedési zavaraid vannak. Sajnos érzem.-nevetett.
-Ez nem merevedési zavar. Csak túl vonzó vagy a farkamnak. Erről én nem tehetek.-puszit nyomtam a szája sarkába. Csak egy szemforgatást kaptam és otthagyott.-Vigyázz, mert egyszer fennakad!-nevettem.