Gajeel szemszöge.
Natsu össze hívót egy rögtönzőt főnöki meg beszélést ami a kórházban volt, hisz Lucyt sehova nem mozgathatjuk el. Így a kis szobában ott voltunk, öten akik egy igencsak bizarr ügyet akarnak ki deríteni, amihez köze van a fiamnak.
- Szóval miért kell a maffia tanácsa az ügyeteknek? – kérdezi tőlünk Lucy aki egy ideje békésen tűri azt, hogy rángassuk, de tudni akarja az igazat.
- Nos az a helyzet hogy a gyilkosság áldozatának volt egy fia, az enyém, aki most nálunk van, viszont a tettesre azt hisszük hogy a Passzian gyilkos aki a népi hiedelem szerint a halálzónába járt pihenni. – vezetem fel kicsit zavarosan, de értik, főleg az elejét. – Régen még ki derült az is hogy ez a gyilkos csak is a bérgyilkos lehet, hisz az áldozatai közt semmi hasonlóság vagy ilyesmi kapcsolat, így csak az alvilág fogathatja fel, mint a maffia, ezért szeretnék kérdezni tőled hogy tudsz e valamit főnök? – kérdezem Laxustól aki gondolkodóba eset, és igen csak furcsa, ahogy a nagy kezén meg jelenik a jegy gyűrű ami nagyon csak furcsa a kezén. Sok heg meg látszik, de most hogy családos apa lett több lett az aggodalma hiszen gyenge pontnak számít a család, ezt nálunk jobban senki nem tudja hisz a rendőröknek az élete sem sima. Nem egy esetben volt csapdában az én kedvesem, vagy a társaimé.
- Nos az a baj hogy apám rendőrség által le tudta csukatni akik az Ftnek nem volt jó, de viszont igaz hogy a többi család használja őket, csak az a baj hogy amikor utoljára fel lett bérelve a Passzian gyilkos közölte velünk hogy ez volt az utolsó csak azt nem tudom miért. – magyarázza nekünk Laxus amire fogni kezdem a fejem.
- Értem. – gondolkodok el. Miért az utolsó? Hisz itt van ez az eset! Miért, és inkább az a kérdés hogy kik akarták, hogy Ellanor ne éljen tovább? – tanakodok, ahogy a Laxus oda megy a főnökömhöz és meg puszilja a homlokát.
- Hogy vagy? – ezzel a kérdéssel zökkent ki miközben mind őket nézzük, de Natsu már is a neje másik oldalán terem és fogni kezdi a kezét. A múltban történt azt nem lehet semmisnek tettetni. Natsu mindig is féltékeny lesz minden pasira, aki valaha is tetszett Lucynak, bár Stinggel már nem így van csak Laxussal akinek nem rég volt az esküvője. Az zöldszemű szörny meg testesítője Natsu Dragneel.
- Köszi, jól! Amúgy Gajeel! – szól nekem a főnököm, amire oda egyek.
- Igen? – kérdezem miközben laxus mellé lépek.
- Levy küldött egy videót ahol a gyerekek együtt játszanak, szerintem jót tenne neked. – mondja, ahogy át adja a készüléket, és látom is amint Storm és Galex le pacsiznak, majd Emma, Lina, és Luna a nyomukba erednek és futnak a kertben.
- Köszönöm. – kicsit nyugodtabban adom vissza neki a készüléket, amire mosolyog.
- Nos akkor azt hiszem hogy jobb ha mentek Makarovhoz, talán ö többet segít. – mondja Lucy amire meg indulunk. – Amúgy Gajeel biztos vagy benne hogy a fiad? – komolyan kérdezi, amire visszafordulok.
- Ahogy rá néztem tudtam, hogy ő az, de Alzacknak már küldtem mintát, az eredményt várom. – mondom, neki majd ott hagyom a főnököket hármasban.
- Biztos, hogy csak mi ketten akarunk rá kérdezni? – aggódik a társam, amire bólintok.
- Jobb, ha mi tudjuk, mint hogy ők. Tudod, ne legyenek olyan helyzetben, hogy letartoztassák őket. – magyarázom, neki mintha nem tudná.
- Rendben! – egyezik bele, de közben mind a ketten tudjuk, hogy ez korszak, alkotóan, nagy teher hisz mi leszünk azok, akik fényt derítenek erre a több évtizedes sorozat gyilkosságra.
Bementünk az irodába a régi emeletünkre mentünk, így lassan négy éve, de semmit nem váltózót, azt a tényt leszámítva, hogy az asztalainknál nem mi vagyunk, hanem egy új csapat, akiket épp képez ki a főnök, vagy is inkább jobban mondva irányítja őket. Magas nekik az a léc, amit itt hagytunk nekik, és ez nem fog változni amíg Lucy nem lesz a kapitány, amire nagy az esély nem sokára. Kopogás nélkül megyünk be az ajtón, amire látom, hogy a fáradt szemű kapitány felemeli a fejét, majd amikor meg lát vissza tér a régi csillogása.
- De jó látni ti tetteket gyerekek! – örömködve mondja nekem, amire már is mosolygunk.
- Téged is, de nem vasárnap van az, amikor látsz minket és a sok unokát? – kérdezem tőle, hiszen ez a jó szokásunk, hogy vasárnap nagy ebédnél, ahol az aktuális szülinapokat ünnepeljük, és persze most már van új családtagok Mira, és Nova, akik már most beilleszkedtek.
- Jó, de ez nem ugyan az és tudjátok, hogy innen kezdődőt minden. – magyarázza kicsit érzékenyen.
- Köszönjük Kapitány. – hálálkodok mindenki nevében, amire mosolyog. – De nem ilyen boldog pillanat miatt jöttünk! – jelentem be, amire már is elkomorodik, és már hatszor idősebbnek nézik, mint mikor itt voltunk tanoncok.
- Mi az ügy? – kérdezi tőlünk a kapitány, amire már is topogunk.
- Passzian gyilkos! – drámaian mondja Gray amire már is le fagy Makarov.
- Elő került? – döbbenten kérdezi tőle, amire persze senki nem válaszolna, de nálunk nem ez a helyzet.
- Igen, de most egy olyan áldozattal, aki azt a helyett vezette ahova állítólag pihenni jár. – tömören magyarázom. – És egyben a fiam anya volt. – komolyodom, amire már is látom, hogy meg jelent az apai szelleme.
- Nem csalta meg Levyt, jóval korábban volt ez a kapcsolat. – mondja a nevemben Gray, amitől egyből alább hagy a kapitány mérge.
- Értem, és tudni akarjátok, hogy van e kapcsolat, vagy, hogy igaz-e amit Laxus mondót róla. – morogja, amire már is hátra dől a székben. – Nos, én annyit tudok, hogy a passzian gyilkos visszavonult azzal, hogy megölt 52 ember. Gyilokóságokként 20 milliót kért emberenként, ha felsőbb körből akarta valaki, akkor többet kért. – magyarázza, amire már is indulnak a fogas kerekek. – Ha engem kérdeztek nem az ő az emberetek, mert ha gyilkolt volna, akkor az, jókert használná, de kétlem. Meg már egy vénember, aki alig jár. – meséli nekünk feltételesen, de teljesen biztos vagyok benne hogy ez biztos információ.
- Rendben. – egyezek bele, amire már is meg jelenik a mosolya.
- Köszönöm, hogy le néztetek. – hálálkodik nekünk, mi meg biccentünk.
- Ugyan kapitány, tudja, egy tanácsod adhatok. Adjon alább a mércéből, mert belőlünk majd csak az új kapitány fog olyat látni, akik mi voltunk. – nyugtatja Gray, amire nevetni kezdek.
- Ennyire ne nyugtassatok. – sopánkodik mi meg ezzel búcsúzunk. Ki mentünk a helységből majd egyenesen felmentünk az irodába ahol is várt a halom papír és persze Natsu is, aki valószínűleg azon agyal, hogy menekülhetne haza.
- Csak 52 gyilkosság tartozik a passzian gyilkoshoz, és nem tudjuk, ki lehet az, aki meg akarta ölni Ellanort. – tájékoztatom, amire már is nagy a sóhajt hagyja el a száját.
- Akkor ezek szerint nincs nyomunk, és meg rekedtünk? – kérdezi, amire mind a ketten bólogatunk a társammal, ami elég egyértelmű lehet, hiszen nincs semmink. – Csak a technikusok tudnak minket meg menteni, viszont nekik idő kell még hisz az ügyön rajta vagyunk már 28 órája, és ott csak este lesz eredmény. – tárgyalja velünk.
- Mennyünk haza, a gyerekek már várnak minket. – mondja ki a vég szót Gray amire mind haza indulunk, jobban mondva a Fullbuster rezidenciára, mert ma ott vannak a gyerekek.
Egyenesen oda mentünk, és természetesen, ahogy kinyitotta az ajtót a társam a gyerek sereg letepert minket a földre. Rajtam a lányaim, Grayen az ikrei, és Storm. Natsun természetesen a lánya, és a fia, akik szorongatták a nyakát. Otthon édes otthon. – gondolom, ahogy magamhoz ölelem őket, de látom Galexet aki toporog az ajtónál, amire intek neki, és egyből jön, és ugrik, köszöni nekem. Na, most már minden jó. – kényelmesedek el, de amikor ennek vége volt vissza mentek játszani majd mi is bementünk, és végre ebédeltünk. Innen már csak élveztük azt hogy a gyerekek játszanak, néha egykét pelenka repült na meg persze az is hogy végre Levyvel is megbeszéltem az egész örökbe fogadásról, és hogy véglegesen is miénk legyen Galex. Persze nem csak erről, hanem az ügyről is beszéltünk hisz mindannyiunkat zavarta az, hogy nincs hova tovább. Neki sem volt jó ötlete, de nem is baj, hiszen addig pihenünk, nem mintha munka kerülök, lennénk. Hamar eljött az este így mind haza mentünk, és már a gyerekek is az ágyba kerültek mind. Galex még a vendégszobában van, de nem kell sok idő és lesz saját szobája. Ha ennek az ügynek vége akkor szabad napomon, be szerzek neki bútorokat, és ki festek. A jó gondolatokat, a telefonom zavarta meg, de nem is baj, mert várt személy hívót.
- Szia Alzack! Mond, hogy jó hírek vannak. – reménykedek, amire hallok egy halk nevetést.
- Szia persze hogy van! De ahhoz gyere be, mert neked lesz az előadás. – mondja nekem majd gyorsan ki is nyom, én meg a nejem felé fordulok, aki ezt hallotta.
- Menj nyugodtan. Holnap suli van a gyerekeknek, és Galex ügyét is kezdem intézni! Csak kapd el, aki ezt tette! – biztat én meg egyből meg öleltem és meg csókoltam lágyan a száját.
- Szeretlek édesem, és te vagy a mindenem, és a hősöm. – bókolok, neki miközben felveszem a fegyverem, és a jelvényem, ahogy megyek ki a házból.
Amilyen gyorsan csak tudtam az irodába siettem onnan is a technikusok szintjére, ami hát igen csak nagy. Ez már elengedhetetlen egy rendőrségen, hogy legyen helyszínelő csapat, mert a feltételezés már nem elég ahhoz, hogy letartóztassunk valakit. Ez jó is meg rossz is tud lenni, hiszen nagyon sok minden van, ami miatt nem kapunk jó eredményt vagy hasonló, de ezért van itt Alzack és a neje Bisca, akiknek van egy tüneményes lányuk Asuka, akik tudják, hogy ki a másik fejesünk, a család tagjai, és hát jobban mondva az egész maffia hálózatnak mi vagyunk a szálkai a szemében. A Connell család pár éve van a mi csapatunkban, ezt pedig Makarov intézte el, és nem is baj, hisz jó, ha nem kell titkolnunk előttük hogy milyen ügyről, van szó. Csak egy problémám nekem, a többiek élvezik Alzack nagy előadásban adja elő azt, hogy mit talált. Így nem lehet meg állni, hogy ne egy kávéval mennyek be hozzá, de ezt élvezi, mert tudja hogy felkészültem. Most is így megyek be hozzá, ő meg mosolyogva néz engem.
- Szép estét Drága Gajeelem! – örömmel fogad én meg csak egy fél mosolyt engedek meg neki.
- Neked is Alzack! Hogy engedi meg a nejed, hogy bent dolgoz hétvégén? – kérdezem vissza tőle, amire már is vakarni kezdi a fekete haját, ami egykor hosszú volt, de most már rövid.
- Azt nehezen viseli, de tudja, hogy kiknek segítek így békében van. De holnap bölcsi, és a kis angyalomat csak akkor látom, ha meg szegem a munkarendem. – vicceli el, de tudom, mire gondol.
- Nyugi hétfőn te mész érte a bölcsődébe, és bedobhatód hozzánk, Emily imádja. – kedvesen mondom neki amire már is bólint.
- Minden kép. Ha már gyerek! Nos össze vetettem a mintát a tiéddel, és van genetikai egyezés, és persze Erik által a nőével is, és egyezés volt így tényleg ki lehet jelenteni hogy a fiad, ami jó? – kérdezi tőlem, amire már is meg könnyebbülök.
- Nagyon jó, mert akkor nem sokára hivatalosan is én nevelhetem. – mesélem neki, amire már is bólint.
- Nos, eddig ez volt jó hírem, az a baj hogy a genetikai markerek egyezést találtak egy másik rokonnal! – jelenti be kicsit komolyan, amire már is görcsbe rándul a gyomrom. Valaki, aki elveheti tőlem a fiam. – gondolom magamban, amire elő került a kép.
- Ez hogy lehetséges? – döbbenten kérdezem, miközben a képet nézem.
- Úgy hogy Ellanor anyjának fizetett egy kört, és meg született az exed. – vázolja nekem röviden, de én még mindig sokkolva vagyok.
- Köszönöm Alzack. Küld el az infót, a fiúknak, és Levynek is hogy tudjon tenni az üggyel. – darálom neki kicsit szaporán miközben elő veszem a telefonom, és hívom azt akinek ez az ügy fontos, és egyből fel is veszi.
- jó estét! Mehetek hozzád? Fontos! – mondom neki gyorsan miközben a kocsim felé megyek.
- Persze, gyere! Hoz fagyit! – követeli tőlem, amire leteszem atelefont. Soha ne hittem volna, hogy Ellanor annak az embernek a lánya.
Hello-Bello mindenkinek.
Remelem tetszet nektek a rész.