*kuroo szemszöge*
Reggel boldogan vettem tudomásul, hogy az én kis macskám mellettem fekszik. Na igen, annak már kevésbé örültem, hogy a hátamon Bokuto nyála csurgott, ugyanis a jelenlegi helyzetünk leírása... elég érdekes. Tegnap kellőképpen punnyadt pöcsök voltunk ahoz, hogy senki ne akarjon haza menni, szóval kenma házába maradtunk, kihasználva azt, hogy nincsenek itthon a szülei. Eggyetlen probléma akadt, ami az, hogy nincs elég hely és senki nem akart a földön aludni, de a lépcsőn felmászni se, a szobákba. Így jutottunk el a következő szituációba;
Kihúztuk a kanapé alját, így egy hatalmas 4 személyes ágyat alkotva belőle. Aha, csak mi hatan vagyunk.
Tehát, a jobb oldalon a KageHina páros fekszik, középpen BokuAka a bal oldalt pedig Kenma és én foglaltuk be. DE. Bokuto valami csoda folytán Akaashi irányából felénk fordult, ezzel telibe a hátamba fejelve. Guszta.
Éppen felkelteném drága barátom, mikor az ajtó kicsapódik és berohan rajta Kageyama Hinata-val az oldalán.
Mindketten full le vannak izzadva, szóval valószínűleg futottak.
-ÉN NYERTEM! VESZTES KAGEYAMA! HAHA- nevet idegesítően a kisnarancs.
-VAK VAGY? EGGYÉRTELMŰEN ÉN NYERTEM! BOKE!- kiabál vissza Kag's. Nos persze, persze értem én, hogy ezek nem tudnak csak kiabálva beszélni de-
-REGGEL HÉT VAN BASZOD! FASZÉ KELL KIABÁLNI!- Kiabál vissza kenma. És még azt gondolná az ember, hogy csöndes, hah.
Miután végig hallgattam kageyama és Kenken vitáját és végig néztem Hinata kétségbeesését, ahogy azon tanakszik melyik személy oldalára álljon, sikeresen kikószálódtunk mind az ágyból.
Akaashi már a reggelit csinálja, mikor mindenki telefonja jelezni kezdett.
Kedves tanulók!
Örömmel jelentem be, hogy az ez évi nyáriszünet megkezdődött! Sportolóink számára, edzőik biztosítanak külön értesítőt a nyári meccsekről. A bizonyítványok virtuális formátumban megtekinthetők!
Tisztelettel: Shin Akita
Nekoma High
- Mi az? - kérdezi Akaashi, aki nem tudott sajna a telefonjáért nyúlni, hisz éppen a nekünk szánt tojásokat süti.
-SZÜNETTT!!!- Kiabál Bokuto. Úgy látszik nekik is most kezdődik, a karasuno és a nekoma high-al összhangba. Várjunk... egy zseniális ötletem támadt!
-Kyanma?-
- Igen?-
- A szüleid csak szeptemberben jönnek vissza, ugye?- kérdem
- Igen, miért kérdezed?- és most jön az ötletem.
- szóvvaalll, arra gondoltam, hogy mivel mind jóba vagyunk egymással, de más-más helyen lakunk, mi lenne, ha mind itt maradnánk nyáriszünetbe? Páronként jutna mindenkire egy-egy szoba. Így rengeteg mindent csinálhatnánk közösen! Csak gondolj bele! Ez lenne életünk nyara!- szerintem a felvezetés kellőképpen megvolt, már csak a bele egyezés hiányzik.
- Nekem mindegy.- hát nem is vártam több lelkesedést az asszonytól.
*ding-ding*
Jaj, ha ez az amire gondolok akkor...
- KIT NEVEZTÉL TE ASSZONYNAK? TEEEE, TEE- Mielött befejezhette volna a mondatát, ezzel megadva az utolsó kegyelem döfést, Akaashi a megmentő betömte a száját egy gofrival.
- Inkább egyetek.- Mondja és kirakja az asztalra a frissen elkészült tükörtojásokat és a gofrit. A szósz és a mártás szintén mellettük helyezkedik el. De vajon, hogy tud így sütni?
-Akaashi-chan!! Ma is tökéletes étel, a tökéletes személytől!- Mondja Bokuto majd magához szorítja a barna hajút derekánál fogva. Akaashi csak belesimított a fekete fehér tincsekbe és fülig pirult. Na még akkor milyen vörös lett a feje mikor Bokubro belecsókolt az oldalába. Jaj de édesek egyem meg. Én bezzeg soha nem kaptam három fogásos reggelit Kenken-től...tch.
-KAPSZ MINDJÁRT OLYAN REGGELIT- a tockos csatanása gyorsabban történt mint a mennyei gyors. Ja igen, tehát akkor még mindig látja mit gondolok. Haha csudijó napnak nézek elébe!
Lassacskán mind befejeztük a reggelit. Megbeszéltük, hogy mindenki rajtam és Kenma-n kívűl hazamegy a cuccaiért, majd este találkozunk itt. A szobák eképp rendeződnek el; kenma és én, mellettünk Akaashi és Bokuto, utánuk Kageyama és a kis narancs, AKIT TOVÁBRA SEM KEDVELEK! TUDOM ÁM MIT AKAR VALÓJÁBAN KENMA-TÓL! HAHAH ENGEM NEM TUD BECSAPNI!
-MÉG MINDIG LÁTOM MIT GONDOLSZ TE MÁNIÁKUS!- ilyyyy elfelejtettem... jól van, na, hát nem a memóriámról vagyok híres. DE! huhuu milyen ötletem támadt! Ha kenken látja minden gondolatom...akkor azt látja amit gondolok!
-WOW SHERLOCK, RÁJÖTTÉL?- kiabált ki a szobából.
Szokás szerint nem várta meg mondandóm végét. Sebaj, majd most meglátja.
*Kenma szemszöge*
*ding-ding*
Na nézzük mire jött rá újabban drága shit-sherlock barátunk.
Szia kenma!
Mielött tovább folytathatnád a nézet vásárt, teljesítened kell egy kihívást.
Elfogadod?
Igen Nem
Az "igen" opciót választottad. A küldetésed a következő: Csókold meg Kuroo-t a mellkasán.
Nem. Nem. Nem, nem, nem és nem!
Én ezt nem! Um-üm én ilyet nem!
De... ha nem csinálom meg, kuroo is látni fogja az én gondolataim. Eh, nem mintha bármi "érdekeset" találna.
*kuroo szemszöge*
*ding-ding*
Hallom meg telefonom jelzését. Vajon ki zavar a csodás tervem megvalósításában?
"Én zavarok be eme "csodás" terveidbe. Nem akartam megcsinálni a küldetést ezért ma látod a gondolataim.,,
Ohhh így még izgalmasabb lesz! Kezdődjék a gondolkodás! Oké, ez nagyon nem úgy hangzott mintha én mondtam volna.
*Kenma szemszöge*
*ding-ding*
Nézzük azt a "csodát"
...
Hm, durvábbra számítottam.
*ding-ding*
"Oh szóval durvábbakat szeretnél? A kívánságod számomra parancs drágám.,,
Nem kértem, de nem hiszem, hogy tudnék ezzel bármit is kezdeni.
*ding-ding*
Érkezett meg az újabb üzenet. Komolyan félek megnyitni. Hogy miért? Nem kell Kuroo fejébe látnom, hogy tudjam mekkora perverz tud lenni.
Ennyit tudsz? Haha, te kezdted!
*kuroo szemszöge*
És már nincs is más dolgom csak várni. Biztos ki fog akadni.
*ding-ding*
Wow. Ez csak... WOW. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy kenma ilyen nagy képzelettel rendelkezik. Dee, nem bánom. Hm, szóval ez egy verseny? Rendben, kihívás elfogadva.
*Kenma szemszöge*
Kihívás elfogadva? TE kezdted az egészet! Ne beszélj úgy rólam mint egy perverzről!
*ding-ding*
"I'm so HoRnY AhH! BAHAHA alig várom, hogy így láthassalak! ;),,
Igen, tényleg elkezdődött a játék. De a fekete macska nem számolt vele, hogy ha játékról van szó, verhetetlen vagyok.
*Kuroo szemszöge*
Verhetetlen? Hát azért ez elég túlzá-
*ding-ding*
(Írói.mjz.: most képzelj ide egy horny Kuroo képet, ugyanis sehol nem találtam csak egyet ami túl megy a cringe faktoron amit egy könyv elbír)
"Álmodozz, de csak hogy tudd, én már rég túl voltam azon, hogy így láthassalak ;) (ha nem jöttél volna rá, azért ilyen valós, mert emlékkép) sok sikert mr.verhetetlen.,,
Ne. Ne. NE! tényleg... ő...
ILYEN RANDÁN LÁTOTT? ILYEN RANDA VOLTAM? NEEE!
*ding-ding*
"Mit is mondtál múltkor arról, hogy kifogja nyomni az ágy alját? Bocsi, de ha ilyen elveszetten nézel ki, nem hiszem, hogy te fogsz engem magad alatt csodálni 'drágám'.,,
Na, most nem elég, hogy ilyen módon látott, még a férfiasságom is a földbe tiporja. Azért ez már nagyon nem vicces.
*ding-ding*
"Pedig azt hittem te akarsz játszani. Csak nem megriadtál?,,
Áu, ez fájt az egómnak. De hidd el, a játék még csak most kezdődik!
*Kenma szemszöge *
*ding-ding*
Aha, szóval ezt akarod? Hidd el, nem csak neked vannak terveid.
Ezzel a lendülettel oda sétáltam a szekrényhez, majd kikaptam belőle kuroo egyik ingjét. Kibújtam minden ruhámból, majd felvettem barátom viseletét. A hajam kiengedtem, kicsit átfésültem. Minden kész. Már csak ide kell csalni. Remélem nem úgy végződik eme kísérletem mint legutóbb. Oh, majd nem elfelejtettem mondani. Az alsó elmaradt az öltözékből.
*Kuroo szemszöge *
-KUROO! TOLD IDE A SEGGED!- kiabálja a szőke démon. Nem tudom mit akar, de van egy rossz sejtésem.
Besétáltam a szobába, de amit láttam közel sem az, amire számítottam. Kenma az egyik ingem viselte, melyet félig kigombolt, ezzel mutatva kulcscsontját. A látvány által nyújtott sokk miatt, kiejtettem a kezemből a telefonom.
- upsz, úgy látszik ezt elejtetted.-
Mondta, majd besétált elém és megfordult, direkt úgy, hogy amint lehajol, formás idomaira tökéletes rálátásom lehessen. Igen ám, de ha mind ez nem lenne elég, mikor lehajolt, megláttam azt amire végképp nem számítottam. Az alsó hiánya. Szemeim elképedtek. Nem tudom mi, de mintha valami mozdította volna kezeim, úgy fogtam rá a két formás félgömbre. Kenken csak megrezzent ezen mozzanatomra, amin elcsodálkoztam. De ha már így bele kezdett, nem hagyom úszni a lehetőséget.
18+
* Kenma szemszöge*
Gyorsabban hatott a dolog, mint gondoltam. Már csak a szabadulásom tervét kéne kidolgozni. Habár... volt az a dolog legutóbb... és... oké, hülye lennék nem bevallani magamnak azt, hogy élveztem. Akkor még nem akartam ezt az egészet, de most már úgy érzem készen állok arra is. Lehet sokat szídom ezt a szerencsétlent, de na. Azért szeretem.
Kuroo végig símít gerincem mentén, amitől libabőrös lett egész testem. A kezeit bevezeti az ing alá, majd lehúzza azt. Körbeőlel és így kiegyenesedik, ezzel hajoló tartásból állóba váltva. Derekamnál fogva felemel és ledob az ágyra. Ő is leveszi pólóját, nadrágját, majd legutoljára alsónemüjét. Úgy néz végig rajtam, akár egy szelet friss húson. A csodálata után végig nyalta száját. Felém kerekedett. Szemei mintha az átlagosnál élénkebb sárgák lennének. Szinte ragyognak. Eleinte a nyakam hinti be csókokkal, itt-ott megszívja majd át tér mellkasamra. Végig nyal kulcscsontomtól ágyékomig.
Onnan felfele kezdett vissza menni, mégnem elért a mellbimbóimra, melyeket hol szívogatott, hol kezeivel ingerelt. Nagyon nehezen fogtam vissza nyögéseim. Hangos sóhajok hagyták el számat.
(Írói.mjz.: rendben ennyi mára pont elég is lesz, úgy hogy innentől a képzeletedre bízom :))
- Szeretlek.-
- Szeretlek.- mondom neki vissza, mire egy puszit nyomott a fejemre.
18+ vége
Már egy órája itt fekszünk így eljött az ideje kikelni. Persze, de azt senki nem mondta, hogy a járás kb lehetetlen ilyen állapotban. A szerencsétlenkedéseim kuroo csak egy mosollyal jutalmazott. Úgy tűnik ő nagyon élvezi a szenvedésem látni.
Kiértem a lépcsőhőz, remegő lábbakkal. Ám mikor lenéztem az fogadott, amit a legkevésbé vártam. Bokuto-ék és Hinata-ék ott ültek a táskáikkal síri csendben. Pontosítók. Mind úgy próbálja vissza fogni a nevetést, hogy már vörös a fejük. Ezek szerint tudják mit csináltunk.
- eskü nem az aminek látszik!- mondom.
- Ha nem az, csak próbálj meg lejönni a lépcsőn. Ha sikerül, hiszek neked.- mondja Shoyo.
Megindultam lefelé, de a térdeim úgy remegnek mint még soha. Úgy érzem szétesik a derekam. Most átmentem 100 évesbe vagy mivan? Már tenném is a következő lépést, de azzal a mozdulattal csuklik össze mindkét lábam. Már látom magam elött, ahogy leesek a lépcsőröl.
- Nem nevet, eggyütt érez!- mondta Kuroo, a kezeiben tartva. Menyasszony pózba. Cipelve.
Inkább haltam volna meg a lépcsőn.
Le vitt, majd maga mellé rakott, kezét vállamra helyezve. A vigyora lemoshatatlan. Lassan közelebb hajolt és ezt súgta;
-Én nyertem.
S puszit nyomott fülem tövébe. Ha a rózsa lehetne olyan vörös, mint én, biztos irígy lenne.
Sziasztok! OwO igen, ez a rész is eljött. Azért nem volt rész szombaton, mert egy kicsit több időbe tartott mint gondoltam ennek a résznek a megírása. Remélem nem lett olyan rossz mint amilyennek látom lol. Ha tetszett voite-olj és kommentelj! Minden véleményt szívesen várok. Amúgy olyan lehettem mikor írtam ezt a részt mint egy crayola kréta vörös árnyalata T-T Fujoshi Power! <33