If I knew what he thought~ Kuroken

13. Fejezet

*Suna szemszöge*

*BRRR. BRRR.BRRR*

-MÁR MEGINT MI A RÁKOMAT CSINÁLSZ OSAM... ohh, bocs. Azt hittem hogy te baszkurálsz, de úgy látszik csak az ébresztő volt. Nah várjunk... én...az elöbb... FELRIADTAM AZ ÉBRESZTŐRE? -

Kiáltottam a kérdést Osamu-nak, mert hihetetlen régóta nem érezthettem az ébresztő által adott adrenalin és düh keverékét.

-Első kérdés--MI A HALÁL FASZÁÉRT KIABÁLSZ REGGEL HATKOR A SEMMIÉRT?-

-Második kérdés--MI AZ OLYAN KURVA BOLDOGÍTÓ ABBAN, HOGY AZ A SZAR FELÉBRESZTETT A      -természetesen- RÓLAM SZÓLÓ ÁLMAIDBÓL?- Kérdezi Osamu teljes joggal, mert végülis honnan kéne tudnia az alvási rendellenességeimről.

-Tudod nagyon régóta nem tudtam már 1-2 óránál többet aludni egy éjszaka, és még ha aludtam is, semmit nem ért. Mivel már hajnali 2-kor fent voltam szinte mindig (persze ezt úgy hogy olyan éjfélkor aludtam el) lekapcsoltam az ébresztőt még mielött ébreszthetett volna. VISZONT, ez most teljesen más volt. Tegnap beszéltem kicsit Kenmával, aki -furcsa módon- ugyan úgy alvatlansággal küzd, és végsősoron fel ajánlotta az utolsó adagot abból a gyógyszerből ami neki segített.- Magyarázom páromnak. Hah, már fél év eltelt, és még mindig furcsa kimondani ezt a szót- "párom"-

-Ohh... Hát ebben az esetben nagyon örülök annak, hogy végre tudtál pihenni.- Mondja Osamu.

-De figyelj már... lenne itt még egy harmadik kérdés.-

-Persze, hallgatlak.-

-Szóval... MIÉRT BÁMUL SHOYO A LÉPCSŐ TETEJÉRŐL- ÉS HOGY AZ ANYÁMBA KERÜLTÜNK IDE?- 

-Igazából én is gondolkoztam azon hogy feltegyem-e ezt a kérdést, de úgy véltem jobb megvárni, hogy te kérdezd meg.-

-aham.-

-ÉN! ÉN TUDOM A VÁLASZT!- Kiabálja le Shoyo

-KI A RÁKOM KÉRDEZETT?... Hallgatlak.- mondja(?) Osamu Sho-nak

-Este nagyon fáradtak voltatok mindketten, szóval felajánlottuk, hogy csatlakozzatok hozzánk a Kenmáékhoz tartó úton, mert tudtok a kanapén aludni. Ti meg nem voltatok olyan hülyék hogy ne fogadjátok el.-

-EZ MIND A TE HIBÁD! ÉN BIZTOS NEM MONDTAM VOLNA IGENT! KÖNYÖRGÖM, TOKIÓBAN ÉLÜNK SUNA, HA AKAROM UGYAN ANNYI IDŐ ALATT HAZA MEHETTÜNK VOLNA!!!! ENNYIRE NEM TUDSZ GONDOLKO...- Hagyta abba Osamu a mondatát, ugyanis (szerencsére) félbe szakítottam. 

-Shhhhhhhhh, reggel van ehez.- Mondom, majd teljes nyugodtsággal bújok vissza a takaró alá. Komolyan érzem Osamu tekintetét ahogy lyukat éget a hátamba.

-Ne nézz így rám!- Pontosan jól tudja, hogy ez a nézés az egyetlen dolog amivel bűntudatot kelthet bennem.

OHHHH, szóval mostmár az is baj ha RÁD NÉZEK? ENNYIRE UTÁLSZ?- Már éppen folytatná mikor Újra félbe szakítom, ám most a kezeim is cselekszenek, így magam mellé rántom a pléd alá.

-Csak fogd be végre és gyere mellém a takaró alá. Tudom hogy ezt akarod, úgyhogy ne is próbáld tagadni. Érzem ahogy hozzám simulva gyorsabban ver a szíved, és ezzel nincs semmi baj, gondoltam mondom még mielött megvádolsz azzal, hogy mellettem levegőt se lehet venni.- Mondom csipkelődve.

Osamu erre a lépésemre olyan bíbór színbe borult, hogy Kuroo árokban elfeküdt oldalán lévő bőr is megirigyelte volna. Nos mit mondjak, a szavakkal legalább annyira jól bánok, mint a kezeimmel a pályán...vagyis hát nem csak a pályán..khm.

*Kenma szemszöge*

Hmm, micsoda szép reggel! A szél suhog az ablakon át, csicseregnek a madarak, nyílnak a közmunkások, Kuroo nyála a nyakamon csurog...KUROO KIBASZOTT NYÁLA A VÁLLAMON CSUROG!?