If I knew what he thought~ Kuroken

10. fejezet

*Kenma szemszöge*

Kuro-val elmentünk jegyeket venni, melyeket sikeresen meg is szereztünk, habár egy elég érdekes figurától (aki Kuro állítása szerint a nagybátyja) de legalább megvan mind a hat jegy.         Most 11 óra van ami azt jelenti, hogy elméletileg Akaashi nagyban az ebédet készíti.                           Hogy ez nekünk miért fontos? Mert ezekszerint a bagoly képű is vele van, így a megleptés teljes lesz.

-MEGJÖTTÜN- fogom be a száját ennek a szerencsétlennek, akire a speciális igényű nem elég kifejezés.

-EMBER MOST BESZÉLTÜK MEG, HOGY MEGLEPETÉS!- magyarázom neki teeeljessen nyugodtan.

-DE MINEK FOGTAD BE A SZÁM HA TE IS KIABÁLSZ?- Kérdi Kuroo

-NEM TUDOM-

-MIÉRT KIABÁLUNK?- Kérdezi Bokuto izgatott és értetlen hangon. 

-Hát... Tudod nem volt szép tőlünk amit délelött csináltunk, ezért gondoltuk meglepünk téged ezekkel a jegyekkel a fesztiválra ma délután.- mondja Kuroo kicsit meghajolva, bocsánatot kérve velem együtt. Ekkor Bokuto csak körbe ölelte mindkettőnket és azt mondta egyyáltalán nem haragszik, és köszöni a kedves ajándékot.

-GYERTEK ENNI!!- Órdít ki Akaashi a konyhából, mire a két varj, holló vagy halál tudja milyen elcseszett madárfajzat versenyt futva rohan ki a szobából egyenesen le a lépcsőn, mikor is Shoyo elbukik, ezzel telibe a mérges áfonyára esve, aki magát beáldozva Hinata mentő párnájának, önként fordul a fiú alá, nehogy valami baja essen. Milyen aranyos. Már-már hánynom kell.

Shoyo felkelt Kageyama-ról, aki habár elég frusztráltan, de teljesen rendben feküdt a lépcső sor alján. tovább sétálok a konyha felé, de a ribizli képűt csöppet sem kihagyva a lépéseim vonalából.

-EZT MOST MIÉRT?- kérdezte kageyama dühösen.

-Mert hagytad elesni Shoyo-t úgy hogy mellette voltál- célzok ezzel oda ahol a legjobban fáj

-MÁR BOCSÁNAT TE ELKURT MACSKA, DE HA NEM TŰNT VOLNA FEL MEGTETTEM AMIT TUDTAM.- Kiabálja mire én csak vállat vonok, hisz nem igazán érdekel rólam mit mond, sokkal inkább Shoyo 100%-os biztonsága. Ettől függetlenül Kuro tudtára adta megszólításom nem tetszést, azzal hogy muzdulatomat leutánozva ment át Kageyama-n, aki egy amolyan " Most komolyan??" nézésel jutalmazta ezt.

Késöbb, mikor már mindenki az asztalnál volt, Akaashi mindenkinek kihozta az ételt, ami nem meglepően tökéletes volt hasonlóan a szakácshoz. Evés közben szóba került a nem sokára sorra kerülő karasuno elleni meccs, aminek tárgya nem volt több mint a ,,Csak nézzétek meg mennyire lefogunk titeket győzni!! igen ám!!". Nem meglepő módon, az elöbbi mondat Kageyama-tól hangzott el, utóbbi pedig Hinata szájából jött.  Étkezés után mindenki eloszlott a szobájába valami nyilvánosan hordhatót keresni, majd egy laza kajakóma után meg is indultunk az emlegetett fesztiválra.

-WOW-  Mondja elképedve Bokuto és Kuroo. Nos igen, nem véletlen legjobb barátok.

-Na és most hova tovább?- Kérdezi Akaashi. Erre mondjuk én is kíváncsi lennék.

-Ha jól látom ott egy hat személyes asztal egész közel ahoz a pulthoz.- Mondja Kageyama.

-Nekem megfelel, neketek?- Kérdi Kuroo, mire mindenki egy bólintással jegyzi meg bele eggyezését, beleértve engem is.

Sikeresen helyet foglaltunk az asztalnál, a hangulat jó volt, mindenki ki kérte a maga italát.  Egy idő után mindenki kezdett feloldódni az elfogyasztott soju-k és egyéb piák hatására, ami egy tőlűnk nem várt feloszlást eredményezett. igazából nem nagyon emlékszem miért, vagy hogyan kerültünk ide, de a következő a felállás;  Én, Shoyo és Akaashi közösen elindultunk vattacukrot venni Hinata-nak,  míg Kuroo, Bokuto és Kageyama is elindult valahova, igazából tököm tudja hova, de jelenleg olyan jól elvagyunk, hogy nem is érdekel. Habár, mind tudjuk mik történtek amikor legutóbb kísértetiesen hasonló volt a banda összetétele... Na mindegy, most remélhetőleg senkit nem drogoznak be, nem akarnak elrabólni, és Kuroo lambo törő ösztönei se akarnak majd kitörni.