If I knew what he thought~ Kuroken

5. fejezet [16+]

*Kenma szemszöge*

-tegnap este mindent átbeszéltünk, kettőnk között és Emiko-val szintén. Igazán jól esett a támogatása, elfogadása. Remélem az én szüleim sem lesznek mérgesek...az appal kapcsolatban végűl nem lett semmi nagy kihívásom, mert az lett volna, hogy mondjam el Emiko-nak a kapcsolatunk, deee... nos igen, ezen akaratom kívűl túl voltam.

Mikor oldalra fordítom a fejem, hirtelen úgy tudnék sikítani mint egy bts fangirl. Frissen szerzett prédám mellettem fekszik, derekam körbe ölelve, akár csak egy anya macska, ki kölykét védi. Enyhén felsimítok engem fogva tartó karjára, majd egy lepke csókot hintek rá. Oké, ilyen aranyos dolgot még sose láttam. Az a nagy fekete párduc, kinek a tekintete égetni tud, most úgy mosolyog álmában, mint egy kisgyerek mikor édesanyja csókot nyom a fejére. Lassan elolvadnék, de ezt a tokiói torony nem engedi. Egy szempillantás alatt felém kerekedik, majd mélyen szemembe néz egy  önelégült mosolyt elszórva. Közelíteni kezd felém, s mikor már ajkaink súrolják egymást beszéd közben, megáll.

-jó reggelt drágám.- párnácskái minden szónál érintik enyéimet.

-Remélem jól aludtál. Lassan öltöznünk kéne. Vagy te így jössz?- végig simít pólóm alatt az oldalamon majd fejét lehajtja és végig nyal a kulcscsontomon. Ez már kínzás! De én se hagyom magam olyan könnyen.

16+

*kuroo szemszög*

Mikor végig nyaltam kulcscsontján megremegett. Éppen diadalittasan vigyorodnék el, mikor vállamnál fogva lefordít magáról, s lábát átvetve rajtam felém kerekedik és ölembe foglal helyet. Két kezét bevezeti pólóm alá majd azok megállapodnak a  mellkasomnál. Jaj ne. Nem lesz ez így jó. Lassan elkezd körözni csípőjevel Sakira-t megszégyenítő módon, ekkor fülemhez hajol és bele nyög egy olyan erotikusat amitől megtudnék őrűlni. 

(Írói.mjz.: vártad már ezt a részt? Persze hogy igen, belelátok ám a fejedbe( ͡° ͜ʖ ͡°) oké, oké, de sajnos el kell hogy szomorítsalak. Nem tudom hogyan kéne ilyet írnom és nem akarom cringe screen-ekkel elrontani ennél is jobban a könyvet, de mind tudjuk miről van szó+ időközben jöttem rá hogy ők még mindig csak 17 évesek, ezért nem éreztem jónak megírni ezt a részt:))

(16+ vége)

Lihegve fekszünk egymást ölelve, mikor az órára pillantok, ami azt mutatja, hogy nekünk 45 percen belül az iskolába kell lennünk. Ezt Kenmával is közlöm aki csak kiugrik az ágyból majd felém fordulva hajít fejemnek egy papucsot közben azt kiabálva, hogy "AKURVAISTENEDETHOGYNEMTUDSZSZOLNI" és már rohan is öltözni. Hát igen, néha arra is gondolnom kéne, hogy más nem szarja le a tanulmányi eredményeit. Nem arról van szó, hogy rossz diák lennék, mert nem rosszak a jegyeim. Én csak szimplán jó jegyeket szerzek anélkül, hogy tanulnék. Igen, tudom, hogy nem az a fajta személy vagyok akire ránézel és elkap a "sugárzik belőle az értelem" érzés, de na. Addig amég jó jegyeket szerzek, pont  leszarom, hogy 5 percel elöbb, vagy késöbb alszok be kémián. De ha ez Kenken-nek ilyen fontos, akkor én is vele megyek időben.

*Kenma szemszöge*

A reggeli után, nagyon furcsán éreztem magam. De olyan boldogan furcsán. Úgy éreztem, hogy mostantól tényleg az enyém. Hogy így senki nem veheti el tőlem. Meg azért őszintén bevallva... egyáltalán nem volt olyan rossz mint ahogy elképzeltem. Sőt. Kifejezetten jó volt. Most már megértem, hogy Kuroo miért szerette volna. 

Szerencsére időben beértünk az iskolába, mind azok után, hogy ez a szerencsétlen full elfelejtette, hogy ma iskola van. Ezt hogy lehet elfelejteni?!
Azóta már minden óránk véget ért és most épp az edzésre megyünk. Rossz volt egésznap külön lenni.