If I knew what he thought~ Kuroken

6. fejezet

*Kenma szemszöge*

Reggel úgy ébredte- oké kit akarok becsapni. Reggel arra lettem figyelmes, hogy már megint elfelejtettem aludni (mert igen, Kozume Kenma eltudja felejteni azt is, hogy van egy olyan szó is, aminek sajna még mindig nem tudja jelentését. "Alvás"). Mikor kezdtem volna helyezkedni a kényelmes ágyban, valami, pontosítva valaki, átölelt a derekam körül. Lassan cirógatni kezdte oldalam, amibe gyengén bele is remegtem. Hirtelen leheletet éreztem a nyakamon amit Kuroo mély, karcos hangja követett.

- Játszottál, igaz?- kérdezi, meglepődést már abszolút nem tükröző hangon.

-Ohm~ nemm...- mondom közelebb bújva hozzá, hátha ezzel meglágyítom a szívét.

-persze, én meg Szofia hercegnő vagyok. Amint felkeltünk kérem a nintendo-d!- Mondja, ezzel az utolsó reményem is ellopva attól, hogy a mai nap még lehet jó.

Miután mindketten kivánszorogtunk az ágyból, Kuroo könyörtelenül húzta el a függönyt, ezzel azt az égető ízét beengedve. De ha ez még nem lenne elég, sikeresen megsüketülök elektromos fogkeféjétől is. Lehetne ennél szarabb ez a nap?

Mikor már a 3. órámon szenvedtem, rájöttem, hogy ma délután találkozok shoyo-val. Talán mégse ma jön el a világ vége.

Épp edzésre tartottam kuroo-val, mikor is a BokuAka páros tartott felénk. Úgy látszik ma is gyakorló meccsünk lesz. Mint általában, most is kézenfogva és szorosan egymás mellett sétálnak, egy normális tempóban, egésszen addig, míg Bokuto meg nem látja Kuroo-t. Nos igen, szegény Akaashi válla most köszönt el a fájdalom mentes napoktól. Mikor ideérnek, az okosabbik úgy nyakon csapja a tokiói torony ikrét, hogy még én is megérzem. Ekkor viszont a bagoly képű átvált tehénbe és beveti a boci szemeket, melyeken barna hajú sorstársam mindig meglágyúl.

Gyakran jut eszembe, mi lenne, ha mi is nyíltan válalnánk a kapcsolatunk. Tényleg! Vajon Kuro mesélt már rólunk ennek a szerencsétlennek?

-Kenmaa~ jó úgy is látni mint  draga barátom szíve választotja! De most őszintén...jó volt az ágyban?- kérdezi Bokuto egy perverz vigyorral, miközben a röhögés határán van.

Én persze irulok-pirulok kérdésén, nem hogy még válaszoljak is. Erre válaszolnom kéne egyáltalán? Honnan kéne ezt tudnom?

Ekkor Kuroo szólásra nyitotta száját.

-Hogy kérdezhetsz ilyet...? PERSZE HOGY JÓ VOLTAM! MI EZ A SÉRTŐ FELTÉTELEZÉS?!- kérdez vissza úgy nevetve, hogy a fulladás határán van. Hahaha nagyon vicces.

-Deh...haaa..olyanh...joh voltálh...
Hogyh tudh Kenmah járhni?! Hahahahaha!- itt van vége, én ezt nem hallgatom tovább.

-Erősh azh énh kish tündhérkémh hahaha!!- és még le is igazolja? Hogy lehet valaki ekkora gyökér? Ráadásul nem is történt köztünk semmi! Oké, történt, de nem az amire ők gondolnak! Ez az egész... olyan megalázó. Olyan mintha tárgyként tekintene rám! Mit szeretek én benne?

180°-os fordulatot vettem és nem törődve a következő meccsekkel elkezdtem futni. Olyan gyorsan ahogy csak tudtam. Már csak Akaashi szídó hangját és a csattanó pofont hallottam. De mikor hátra tekintettem (közben persze nem megállva) nem Bokuto arcán láttam a pirosló foltot...hanem Kuroo jobbján. Mindhárman a nevem kiabálták, de én meg se hallottam. Csak rohantam. Elakartam futni a világ elől.

Mikor már 10 perce csak futottam, elértem a buszmegállóhoz. Pont Miyagi-ba ment az első busz, amire egyből jegyet is vettem.

Mikor megérkeztem, felhívtam Shoyo-t aki fel is vette.

-Szia.

-Szia! Miujáság Kenma? Délután találkozunk, hogy hogy felhívtál? Csak nem leakarod mondani, ugye?

- Nem, csak azt akarom kérdezni hogy otthon vagy?

-persze. De miért kérdezed?

- Csak... betudnál engedni? Elfogok mindent magyaráznih. - csuklott el a hangom a mondat végére.

-oké, de itt van kageyama is. Zavar?

- Most nem lenne jó ha hallaná.

- Rendben. Addig gyere be!

Leraktam a telefont és bementem. Mikor beértem kageyama éppen Hinata-val vitatkozott.

- MONDOM MOST MENJ EL! MÁR ELMONDTAM!

-TE HÍVTÁL IDE! NEM ÉR, HOGY ÉN MINDIG UGROK MIKOR KÉRED, DE TE SOSE VAGY KÉPES HOZZÁM IGAZODNI!

-MENJ MÁR EL! CSAKH...HUZZH ELH!- Kezdett sírni Shoyo, amit Kageyama csak egy szomorú, de mégis dühös pillantással teljesített is.

- HA TÖBBET ÉR NEKED, MIÉRT NEM KENMA-VAL JÁRSZ?- Kérdi, majd elmegy. Shoyo összeesik a könnyivel küzdve.  Én is sírni kezdek, hisz eszembe jutottak az elmúlt fél óra eseményei és az is, hogy most még a legjobb barátom napját is elrontottam. Sőt. Mindenkiét.

- Deh... énh ...tényhlegh.. szeretehm!!! Miérth nemh értih ezth megh?!- oda sétálok hozzá és körbe ölelem. Erre most nekem is szükségem van.

-Enghem... úgyh kezelth minth egyh trófeáhth! ÚGYH NÉZEKH ÉNH KIH MINTH EGYH TÁRGYH?!- Öntöm ki a lelkem elcsukló hangon, de még is kiabálva. Ha ez nem lett volna elég, ajtó csöngését hallottuk. Még mindig egymást szorongatva meg is indultunk kinyitni az ajtót a bőgő görcs közepette. Ám mikor kinyitottuk, egy olyan személy fogadott, akire végképp nem számítottam. Akaashi állt az ajtóban, egy zacskóval tele külön féle alkoholos italokkal és onigirivel. Shoyo beinvitálta, de mikor megkérdeztem volna mi is hozta ide, könnyekben tört ki.

-hogyh...hpf hogyh leheth valakhi ilyenh gyerekesh?! Nemh...hpf hpf akarokh mindigh ilyenh komolyh lennih! Élnih akarokh! Deh hah elmegyekh mellőleh akárh egyh percreh, félekh, hogyh meghalh! Olyanh hülyeh!!!- Mondja kétségbe esetten, de nincs sok időm ledöbbenni, mert Shoyo őt is hozzánk vonja egy szoros ölelésbe.

Helyzetjelentés: három férfi, sírva szorongatja egymást, a barátjukat és azoknak minden hibáját emlegetve, közben onigirit zabálva, sojuval. De tudod mit? KURVA JÓL ESIK!

- Kageyama akkora egy pöcs néha! Hiába teszek meg mindent, soha nem képes egy rohadt köszönömöt kinyögni! OLYAN NAGY KÉRÉS NÉHA MEGÖLELNI?

-Bokuto legutóbb egy teljes doboz tojást kurt le a másodikról, egy szegény nő fejére és mikor megkérdeztem, hogy miért, azt mondta, hogy kíváncsi volt tényleg megsül e a tojás a betonon mint a filmekbe. ÉRTED?! ÉS EZÉRT DOBTA LE A TOJÁST A MÁSODIKRÓL!

-Kuroo azt hazudta, hogy lefeküdtünk, azért, hogy Ne "égjen be" Bokuto elött, ezzel pedig le írt egy kurvának. ISMERSZ MÉG EGY EKKORA FASZT?- kérdeztem, mire mindketten egyszerre vágták rá;

-Kageyam
-Bokuto

Ekkor felnevettünk. Néha nekünk is kijár a szórakozás! Nem ér, hogy mindig mi igazodunk ezekhez a gyökerekhez!

- Tudjátok mit? Ma csináljuk azt amit akarunk! Nem beszélünk velük és nem írunk nekik! Had legyenek most ők az anyuka szerepében!- Mondom Én, amit kettő sorstársam egy beleegyező mosollyal igazol.

Kiraktuk az asztalra mind a hat üveg soju-t, a ramen-t és minden egészségtelen nasit, amit nem akartunk elöttük enni, nehogy azt higgyék egészségtelenek vagyunk. A konzolok kikészítve, a ház besötétítve. Egyedül a neonfény levendula színe ad kellemes fényt. Senki nincs itthon, mert natsu és Shoyo szülei üzleti úton vannak.

Ezt akartátok? Rendben fiúk, kezdődjön a játék.

Sziasztok! Hu, ez a rész is eljött. Nagyon szépen köszönöm a türelmeteket! <33 ezt a részt most a Chanwoo playlistem hallgatása közben írtam, ezért lett ilyen #bottom power. De nekem talán ezek a részek a kedvenceim. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de szerettem volna minnél hamarabb posztolni és ezért alakult így. A következőt próbálom hosszabra írni UwU Mi a véleményetek? Kommentbe örömmel meghallgatom mindenki véleményét, de akár azt is, hogy szeretné hogy alakuljon ez a pizsi partypart OwO ha tetszett, ne felejts el voit-olni! Fujoshi power!!<33