If I knew what he thought~ Kuroken

9. fejezet

*írói szemszög*

A nap halványan beragyogta a szobát. A két fiú  fáradtan aludt egymás mellet. Kenma arany színű, itt ott igen csak lenőt haját megvilágított a még hajnali nap fény. A kívűlről megcsodálható látvány már-már szívmelengető volt. A mi drága szerelmes madaraink épp a kis kifli-nagy kifli pozíciót fejlesztették tökéletesre. Kuroo izmos karjai védelmet nyújtó pajzsként ölelték át Kenma nőiesnek is nevezhető idomait. Ám minden szép álomnak vége szakad egyszer. Pont ez történt Kenma-val is, mikor könnyei megállíthatatlan folyására ébredt. Az ő álma kicsit sem volt a szép kategóriába sorolható. 

- Ne. Kuroo. Ne menj. M-m-miért hagysz el te is..?

Suttogta maga elé a szavakat szívszaggatóan, melyekre kuroo egyből felébredt. Hisz ki nem ébredne fel, szerelme lelket simító szavaira. A fekete párduc finom, halk szavaival és lepke csókokkal hintette be puha ajkait nyugtatás képpen. 

-shhhh, nyugi... itt vagyok. itt vagyok.

Próbálta kuroo ébresztgetni a zaklatott párját.  Kenken belebújt ölelésébe, s a nyugalom elárasztotta a testét. De a Tokioi torony ebbe nem tudott belenyugodni.

-Mi a baj kyanma?

-É-én c-csak arról álmodtam, hogy ha elkezdődik a jövő év, te már negyedik éves leszel, amég én csak három, ezért az utolsó évem teljesen egyedül fogom tölteni... vajon azután is járni fogunk, hogy te elballagtál? Mi van ha találsz egy tőlem sokkal szebb lányt és rájössz hogy nem is vagy meleg? Hogy én végig csak egy hiba voltam...?-

Az összes szó, amely Kenma száját elhagyta, üvegszilánkként ékelődött Kuroo szívébe. Soha nem gondolt még ezekre a jövőképekre. Túl tisztának látta a kapcsolatukat, hol ott az zavarosabb volt, mint a tükörsima tenger, zápor eső után.  Messziről szemlélve ugyan olyan tiszta mint máskor, ám ha közelebbről vizsgálod, megláthatod az immár felszínre kavart éles kavicsokat, melyeket a vihar hozott a partra. De mit tehetsz a díszes kövek ellen? Ha felakarod őket szedni, S a tengert új fent szépnek látni, minden mozzanattal csak esélyt adsz egy újabb vágásnak. így hát mit teszel? Semmit. Csak ülsz, S várod a következő hullámot, amely magával rántja az összes kavicsot. 

- Miért félsz ennyire? Ha a sorsunk nem azt akarná, hogy járjunk, miért hozott volna minket össze? Miért alakított volna mindent így? Ugyan Kenma, vajon az a nevetséges játék is csak véletlen volt?  Minden adott ennek a kapcsolatnak a működéséhez, már csak hinni kell benne. Én hiszek benne, és te?-

Kenma ledermedt. Soha nem gondolta volna, hogy kuroo ilyen gondolatokat hordoz üresnek hitt fejében.  Ó pedig még hány ilyen kérdés motoszkált a fiú kobakjában. Pontosan. Megszámolhatatlanul sok. Ha azt mondanám sok mindenről gondolkozik, mégis hazudnék, hisz minden álomképe egy ember körül forog. Nem más körül mint az ő drága szerelme. Minden perc, minden szó, minden hang, ugyan ahoz az egy emberhez köti. Kenmához.

A festett hajú, embert nem ismerő sebességgel indult meg párja védelmező karjai közé, amit a démon csak egy kellemes mosollyal nyugtázott.

-Én is hiszek bennünk...-

Szinte lehelte fülébe Kenma.  Az a boldogság, melyet akkor éreztek leírhatatlan volt.  A levegő izzott köztük, az idő megszűnt. Csak ők ketten, S a véget nem érő szerelmük. 

- Lassan le kéne mennünk, nem godolod?- kérdi Kuroo, Kenmát.

-De. Tényleg, jut eszembe, hogy hogy Akaashi még nem jött minket kelteni?-

Na ez egy jó kérdés.  

Lassan totyorászva sikeresen leérnek az elő térbe, ahol aztán megpillantják Bokutot, Akaaashi ölébe fekve sírni. Kevés olyan dolog van amitől az ember ennyire szomorú, De bizony ha az a dolog olyan, amitől még Bokuto is sír, jobb előre megvenni  a százas zsepi csomagot.

-Vele meg mi történt?- kérdi Kenma

- Most olvasta el az 'another life'-ot és nagyon érzékenyen érintette, kérlek most ne nagyon ingereljétek ennél jobban, nem szeretném ha rosszabbul lenne.-

-shhh,shhhh semmi baj! Ez csak egy könyv Bokuto, nincs igazság alapja! Itt vagyok, te is itt vagy, tegnap pedig egy jó nagyot aludtál velem, emlékszel?- mondja Akaashi

-d-d-de Akaashi *sniff* sniff* t-te ugye soha nem fogsz elhagyni? Olyan nehéz volt megtalálni, nem akarlak újra megkeresni!- szipog Bokuto

Kuroo egy amolyan "tudod mire gondolok, ugye?" mosolyt küld Kenma felé, aki egyből veszi az adást.

-Kenma...-lép egyet közelebb kuroo, majd mondja ezt olyan dramatikusan, ahogy azt csak lehet.

-Kuroo...- folytatja Kenma azt, amit nagyon nem kéne.

-Megtaláltalak-

-Megtaláltál-

Ha eddig Bokuto nem az összes könnyével sírt volna, most garantáltan megindul a Niagara a szeméből. Kuroo és Kenma nem ezt akarták, így szomorúan szemlélték a történéseket. Épp közelebb merészkedett volna mindkettő szegény barátjukhoz, ám Akaashi nevének a hangos bömbölése  méterekkel elöbb megállítja őket.

-Most nézzétek mit csináltatok! Milyen barátok vagytok ti? tudtok egy olyan alkalmat is mondani, mikor Bokuto direkt bánotott volna titeket? ti mégis megríkattátok őt szántszándékból! Jó ez nektek? Inkább menjetek el!- Mondja Akaashi igazán mérgesen.

-KAGEYAMAAA!!!- a két varj már megint a szokásos stílusban jön le az emeletről.

-HA EGY JÓ INDOKOT NEM ADSZ ARRA MIÉRT ÖNTÖTTÉL LE, KÖSZÖNJ EL AZ ÉLŐK VILÁGÁTOL!!- Kageyama is megérkezett a jelek szerint.

-AZT LESHE- hé, mi a baja Bokutonak?- Kérdezte Shoyo.

Akaashi csak szavak nélkül billentette fejét a két jómadár felé.

-HOGY TEHETTÉTEK EZT A MINDIG BOLDOG BOKUTOVAL?- kérdezi Hinata mérgesen, kérdőre vonva Kenmat és kuroot.

-Inkább menjetek feel és gondolkozzatok minek örülne bokuto.

Kuroo és Kenma felmennek az emeletre, azon gondolkozva, hogy tehetnék jobbá a történteket. Egyszer csak Kuroonak ötlete támadt. 

-MEGVAN! Tudod most héten lesz az a fesztivál ahova Bokuto nagyon el akart menni. Aaaaaa...Hiratsuka Tanabata fesztivál.- mondja Kuroo

-Tényleg mondott vele kapcsolatban valamit.-jegyzi meg Kenma.

-De honnan szerezzünk jegyeket?- 

-Vannak kapcsolataim.- Zárja le Kuroo a beszélgetést, ezzel megindulva a jegyárushoz.

Sziasztok! OwO régen nem volt rész, ezért bocsi. Remélem tetszett, ha igen kérlek voite-olj, kommentelj, vagy további  story-k miatt esetleg kövess be <3 köszönöm a segítséget Lanaantino