Gajeel szemszöge.
Az évek nagyon eljárt felettünk, és nekem már van két lányom, és ezt nem is nagyon tudom el hinni, hogy csak lányaim vannak, míg Graynek két fia, és egy tündére. Natsu hát neki most van úton a második lánya, és az ő fia épp játszik az enyémmel. Nincs benne semmi, rossz, de ha velem van, történne, valami akkor mi lenne a lányokkal, és Levyvel. Nincs egy férfi, se aki úgy védené őket, mint én. A család hiába bővült már olyan húszan lehetünk, még így nehéz elhinni, hogy ennyien vagyunk. Keményen hatan voltunk, és most mind családosak vagyunk, és a vezérpótlás már meg is jött, és úton a következő. Laxus és Mira még egy gyereket várnak, de most házasan, és persze az én főnököm, is igen csak várandós. Lucy a nyár legmelegebb időben nem indul be a szülése, amit nem nagyon hittünk el, de ő a kórházban sínylődik, és természetesen, mint minden maffia vezér királynőnek, most is kapót egy saját emeleti részt egy orvossal, aki persze ott volt az előző esetnél, na meg az egész banda szülésénél, Emily is nála született, meg persze Emma is. A sok öröm mellett sajnos van a napi fekete leves is, ami nem más, mint az hogy egy újabb ember vesztette el az életét, akinek békét kell lelnie. Hajnali három van, és Levyt az ágyban kellet hagynom, ami mindig ilyenkor kényelmes, a lányoknak puszit adtam, és most itt vagyok a parkban ahol is dög meleg van. Elég egy póló, és egy farmer, ami így is meleg. Reflektorokkal van tele a park, és persze a sárga szalaggal. Libbenek is, és meg látom, Juviát, és Eriket az áldozatot vizsgálta, de most nem az volt a célom, hanem a társam, aki épp a szemtanúval beszél, de amint meg lát meg köszöni, a helyzet majd felém jön.
- Jó reggelt. – köszön nekem miközben meg igazítja a pólója nyakát, ami a meleg miatt van.
- Jó reggelt, mi az ügyünk? – kérdezem tőle, amire már is a neje felé mutat.
- Azt inkább Juviától kérdezed. – álmosan mondja, miközben oda sétálunk.
- Két orvos szakértő van itt, de még is a nejednek szólsz? – kérdezi Erik miközben az áldozat májának a hőmérsékletét méri, és Juvia közben bizonyíték zacskóba helyez egy kártyát.
- Milyen kártya az? – kérdezem egyből, amire lefagy, majd felmutatja nekem. Rá nézésre egy sima pakli kártya, de aki régi motoros, az tudja, hogy ha egy pakli részét találja az egy ismert sorozat gyilkos áldozata volt.
- Szív király. – mondom nekik majd meg nézem most már az áldozat arcát. Ez nem lehet igaz. – döbbenek, le miközben hátrálni kezdek.
- Mi a baj Gajeel? – kérdezi, egyből Gray miközben felém jön, és a vállamra helyezi a kezét.
- Az áldozat neve Ellanor Land. – mondom, kicsit idegesen miközben összeszedem magam és oda megyek. – A Halál zónában volt pincér, nyolc éve, és viszonyunk volt. – magyarázom, mindenkinek miközben ott van előttem Levy és hogy nem tud erről. – Levy nem tud róla, de úgy őszintén eszembe se jutót egészen eddig. - kezdek meg törni.
- Gajeel, mi köze van a passzian gyilkosnak az exedhez? – komolyan kérdezi Gray, amire nagy levegőt veszek.
- Az úgy történt, hogy kaptam egy parancsot, hogy próbáljak nyomozni a passzian gyilkos után, és rájöttem, hogy az áldozatok jártak egy kocsmában, ami a halálzónába járnak, ami a bérgyilkosok ismert helye. Oda mentem, és akkor nem látszót rajtam, hogy rendőr vagyok, mint ha most sem. Az első estémen csak sört ittam, és figyeltem a helyett majd a második napon, a pincér leszólított beszéltünk faggatót, de nem nagyon válaszoltam neki és inkább tereltem a témát. Ezt úgy hetekig intéztem, és még meg is védtem a mocskos férfiaktól, akik azt akarták, hogy öl táncot lejtsen neki. Aztán egy hónapra rá már egymásnak estünk az ottani mosdóban, hisz nem volt titok hogy mindenki ott csinálta. Rá másnap levettek az ügyről engem, amit nem csodáltam, mert hónapokig semmi nem volt, így mondtam Ellanornak hogy nem jöhetek vissza, ő meg elfogadta. Könnyű búcsú volt, és akkor kerültem melléd, és az ügy meg döglőt maradt. – mesélem neki, amire már is bólint.
- Akkor értem haver. – mondja nekem, de ekkor látom, meg hogy Natsu is ide ért.
- Mióta vagy itt? – kérdezem tőle, amire csak bólint.
- Elnézem a modorod. – főnökösen mondja, amire rá jövök, hogy jelenleg én vagyok az akinek kussban kéne maradni. – Elég rég óta hogy tudjam, hogy nagyon személyes lenne neked az ügy, viszont ezt itt a duó itt mindenkinek van személyes ügye. – komolyan mondja, miközben megértően bólint. – De előbb beszélned kéne a főnökkel! – vág bele a hangulatba.
- Melyikkel? – kérdezem vissza, hiszen van nekünk három is.
- A nejemmel. – lelkesen ejti ki ezt a szót. Amióta összeházasodtak azóta, mindig örömmel mondja ki ezt a szót, de mondjuk én is meg Gray is.
- Rendben! – adom, be a derekam majd a kocsim felé veszem az irányt.
- Remélem, viszel neki fagyit is! – figyelmezett a főnök, ami inkább ajánlat, hogy vigyek neki, mert lehet, őrjöng, ha nem kap.
Meg vettem a fagyit, és persze egy kis sütit is viszek, hogy legyen mibe tunkolnia, mert mire oda érek olvadni, kezd szerintem, és bár hajnali négy van az őrség igen csak éberen őrköd, ami jó pont. De most nem várunk túsz drámát. A folyóson vagyok, majd befordulok abba a szobába ahol is lámpa ég. Bemegyek ahol is épp a leglesokkolóbb dolgot látom, mint az hittem.
- Te meg még is mi a fenét, csinálsz? – kérdezem tőle teljesen lesokkolva, amire leteszi a súlyzót Lucy és az ágy alá gurította.
- Ne szólj kérlek Natsunak, de meg örülök itt, és muszáj valamit csinálnom! – mentegetőzik Lucy amire lefagyok.
- Rendben, de akkor ne ölj meg, mert nem maradt hideg a fagyid! – mesélem, neki miközben az ágyra teszem, amire már is csillog a szeme.
- Olvadva is finom, már csak egy kis...- mielőtt befejezte volna már elő vettem a kekszet, amivel tunkolni fogja a fagyit. – A gondolataimban olvasol! – hálálkodik nekem, amire már is mosolygok. – Már csak azt mond meg nekem, hogy Natsu miért küld ide téged fagyival, és keksszel reggel négykor? – kérdezi, tőlem miközben elkezdi majszolni az édességet.
- Nos, a múltam egy darabja visszatért! – fáradtan mondom neki, amire már is komolyan néz rám.
- Élve? – kérdezi kicsit feszülten, amire meg rázom a fejem és mellé ülök.
- Nem, holtan találták a parkban, és még hozzá egy ismert gyilkos tette. – mesélem neki, amire már is látom, rajta hogy meg jelentek a nyomozó tekervényei.
- És? – egyszerűen kérdez, és nem úgy, mint egy kollégát, hanem mint egy barátot.
- Nem tudom, hogy mondjam el Levynek hogy a jelenlegi ügyem az exem a halót, ami nem jó, és nem is rossz, mert tényleg nagyon szeretem Levyt, csak nem akarom meg bántani. – magyarázom neki, amire már is meg jelent a szemében az kedvesség.
- Tudod, ismerem Levyt mint a tenyerem, és ez a legjobb barátok dolga, de viszont te a férje vagy már lassan három éve, és még mindig félsz, hogy meg bánthatod, ami nagyon édes. Viszont tudom, hogy ha elmondod neki, inkább meg ölel, mint sem elhagyna. – magyarázza nekem, amit a szívem mélyén tudtam.
- Köszi. – hálálkodok továbbra is, amire már is mosolyogni kezd.
- Ugyan, de most mesélj mi is volt ez a nyomozás a passzian gyilkos után? – kérdezi tőlem, amire már is nagy levegőt veszek, és elfetrengek az ágyán.
- Nos, az úgy volt, hogy Makarovnak betelt a csizmája mivel az akkori legjobb nyomozói nem jutottak semmire így egy friss hús dobot be! – mondom neki, amire már is mosolyogni kezdett.
- Neked? – kérdezi, amire bólogatok.
- Igen, nos mivel járőr voltam akkor, és az áldozatok véletlenszerűek voltak nem láttam a logikát. Így persze ott kezdettem ahol lehetett kérdezősködtem az áldozat szeretteivel. Az akkori áldozat Cally Bishop egy prosti volt akkor, és felső körökben is megfordult, így meg kérdeztem az akkori lakó társát, aki azt mondta, hogy valami olyat hallót, amit nem kellet volna. Ez nem derült ki, és igazat mondott, ami vicces, pedig meztelen volt előttem. Készítettem egy fel vételt csak hogy a nyomozók is higgyenek nekem. Ezek után persze gondoltam egy nagyot és elmentem oda ahol az utcai hírek szerint meg jelenhet a passzian gyilkos. Elmentem oda két hónapon keresztül és a Halálzónában kerestem, nem találtam, vagy ha ott volt, akkor nem szúrt nekem szemet. – magyarázom neki, amire látom, hogy várja a lényeget. – Ott találkoztam Ellanorral aki kedves és mindig ezek mellett bátor volt, de sajnos nem ő volt az igazi csak egy kaland. – magyarázom neki, amire már is ellágyult.
- Nem voltál belé szerelmes, és ez nem baj, de akkor miért vagy ilyen ideges? – kérdezi tőlem, amire csak komolyabb a helyzetem.
- Nem ön magam voltam akkor. Ki találtam egy álnevet magamnak, ami nem volt túl egyéni. – vezetem fel, amire csak felhúzza a szemöldökét. – Galex Redfox. – nyögöm ki, amire már is felcsattan a nevetés. Felülök, és szégyellve magam hallgatom a sógornőm röhögését, aki a hasát fogva nevet. Szegény gyerek. – gondolom, ahogy fogom a fejem. – Azt ugye tudod, hogy szegény lányodnak ez nem tesz jót. – mondom neki, amire abba hagyja.
- Nem tesz benne kárt, sőt, az extra tabasco szósz sem hat rajta, atomból lesz a gyerek. – magyarázza nekem a lány, amire már is nevetni kezdek.
- Nem lesz atomból, csak egy kicsit túlhordásos az eset Lucy. – magyarázza egy ismerős hang, amire már is mosolyogva fel kellek az ágyról és meg ölelem az orvos.
- De jó látni Kinana. – örömködök neki miközben magamhoz ölelem. Kinana és Erik az utóbbi időben sikeresen visszatértek a rendes kerékvágásba azóta, született egy fiúk, aki nagyon aranyos, és a családdal nevelkedik, hisz Lucy befogadta őket, de nem is bánjuk hisz szívünk be lettek zárva, és a gyerekek is Edwardot, aki tiszta apja.
- Téged is. – kedvesen mondja nekem, amire már is elengedem.
- Hogy van a kis krapek? – kérdezem tőle, amire mosolyogni kezd, mint a vadalma.
- Nő mint a gomba, és egyre jobban hasonlít az apjára, és kezdem azt érezni, hogy kéne egy lány is. – meséli, amire már is Lucyra néz. – Ha már lány, hogy vagy? – kérdezi tőle amire mosolyogni kezd a sógornőm.
- Én jól, viszont a kicsi Layla nem akar ki jönni. – meséli, amire mosolyogni kezdek, magamban.
- Nos, ha még holnap sem akar elő jönni meg indítjuk a szülést. Ez szól az apának is, aki épp nyomoz. – szól nekem, amire felkapom a fejem és bólintok a lányoknak.
- Szólok neki. – ígérem, amire már is meg szólal a mobilom, és a társam keres. – Szia, Gray. – vesszem fel.
- Szia. Bocs hogy zavarok, de meg van a valódi helyszínünk, és jó lenne, ha ide jönnél! – komolyan mondja nekem, amire már is elkértem a címet, és oda megyek a lányokhoz, mindegyiknek adtam egy puszit a fejére, majd mentem a kocsimhoz, onnan meg az új tett helyre.
A szalag és a sziréna az itt is meg van, de a test már a boncteremben, és csak a vér és a helyszínelők vannak jelen. Ahogy megyek egyre ismerősebb a hely, míg meg nem látom a táblát, ami meg fogták az idő vas kereke, de a neon csőre ki irt szó ismert „Halálzóna". Görcsbe rándul a gyomrom, ahogy közeledek a helyre, és a sok emlékre, amit itt szeretem be álcázva, aki nem is én voltam. Natsu és Gray itt vannak, akik jelenleg épp irányítják a helyzetet, de nem értem én, miért kellek, mert ide elég egy vezető nyomozó, három már sok is, de nem az én ügyem, én csak sodródom, hisz alig tudok részt venni benne.
- Mi a helyzet a kórházban? – kérdezi Natsu ahogy írja a jegyzetét.
- Minden rendben! Kinana vigyáz rá, és persze még mindig nem akar Layla meg jeleni. – mesélem neki, és a lánya neve hallatára elmosolyodik. – Ne feled, hogy nehéz több lánnyal egy családban! – figyelmeztettem, amire felkapja a fejét.
- Kevéssel is! – szál be Gray, ami csak egyet jelent nálunk. A vécé ülőke használati probléma, ami azzal jár, hogy valaki visít, amikor bele esik. – Bár Stormmal szerencsém van, mert mindig lehajtja, mert három lánnyal nőt egy ideig. – meséli, amire persze nevetek egy, kicsit mert az egyik az én lányom volt.
- Tudom, és ezzel tisztába vagyok, de nem nálam van fiú több lett, hanem nálad! – emlékezteti Natsu, a társamat.
- Tudom, de ezt már meg oldottuk. A fiúk az anyjukat és a húgukat úgy kezelik, mint a királynőt és a hercegnőt. De sajnos az össze lányt is. – szörnyülködik a barátom, amire veregetni kezdem a hátát.
- Oh, nyugi! Biztos, hogy nő csábász lesz ezzel a stílussal, és az is biztos, hogy neki nem olyan lány kell aki bedől neki hanem az aki jól ismeri ezek a trükköket. – jósolom neki, amire már is fanyar mosoly jelenik meg az ábrázatán.
- Csak ne váljon, be kérlek! – könyörög amire Natsuval egyszerre nevetünk fel.
- Az lesz a vicces, ha az én lányom lesz az, mert, igen csak meg járná. – neveti Natsu, amire egyből el szál a kedvem. Ha tudnád, hogy milyenek voltak a bölcsődében akkor nem nevetnél így. – gondolok vissza arra, hogy Storm csak Lunával volt hajlandó játszani, meg enni, de ezt szerencsére ki nőtte és el is felejtette.
- Ennyit a jó dolgokról. – szólal meg Gray miközben elő vette a jegyzetét. – Az itt dolgozók szerint Miss. Land vezetővé lépet elő és ő vezette a Halálzónát már öt éve, és minden rendben ment, vele, és a fiával. – mondja a végét, amire ki kerekedet a szemem. Túltette magát rajtam azt értem, és jó is meg persze én is, de hogy ennyire az már váratlan. – gondolom, ahogy Gray nagy levegőt vesz. – Nos, nem mondtak nekem olyat, ami okot adhatna arra, hogy a Passzian gyilkost felbéreljék, hisz csak egy kocsmát vezetett, és egy fia, aki hét éves. – meséli, amire már is beindul a számolás, ami kijön, hogy mikor fogant, és az akkor volt, amikor ide jártam.
- Mi a neve? – kérdezem egyből amint végbe ment a számolás a fejemben.
- Nem tudom, a gyerek otthon van és ilyenkor még biztos, hogy alszik, de oda küldök, egy jár őrt, ha gondolod? – kérdezi tőlem a társam, amire meg rázom a fejem.
- Majd én megyek, csak ad meg a címet. – határozom el magam, amire már is küldte üzenetben a címet, és ahogy indulnék meg Natsu meg fogja a felé közelebb lévő vállam.
- Haver lehet, hogy téves, amit gondolsz! – figyelmezett engem, amire felé nézek.
- Lehet, de nyomozók vagyunk, és ha ki akarunk deríteni valamit, azt meg tesszük! – kötelesség tudóan mondom. – De nálad jobban senki nem tudhatja milyen az, amikor ilyen helyzetről van szó. – komolyodom, el majd ezzel ott hagyom. Beszálltam a kocsiba majd ott is hagyom a helyszínt.
Nem kellet sokat vezetnem és már is a panellakás előtt parkoltam, amiben honolt a sötétség, és mivel ma hétvége van, így nem nagyon merek fel csörtetni majd nem ötkor, hogy meg kérdezem, hogy ő a fiam e, és hogy tud-e a létezésemről. Idegesen ütögetem a kartámaszt az ajtóban, ami igaz, hogy nem erre van ki találva, de nem tudok nyugton ülni, de ez időteléssel elkértem a passzian gyilkos összes anyagát az osztályunkra, csak hogy a fiúknak legyen mit csinálnia, amíg nem vagyok bent. Át számoltam a hogy tényleg az enyém a fiú, de nem volt Ellanornak senkije előttem, vagy is nekem ezt mondta, és nem is olyan aki valaha is bele vetné magát egy kapcsolatba, a miénk sem volt az, de annak hatot nekem, legalábbis. Csendben ülök, amikor is hirtelen meg szólal a telefonom, a nagy ijedségben meg látom Levy nevét a kijelzőn amire meg nyugszom, és fel veszem.
- Jó reggelt Édesem mi újság? – kedvesen kérdezem tőle miközben a dobogás nem hagytam abba.
- Neked korábban volt reggel, de semmi érdekes ide haza, a lányok alszanak, ami csoda, de inkább rólad kérdeznék, miért vagy ideges? – kérdezi tőlem, amire elmosolyodom és abba is hagyom. Túl jól ismer már.
- Csak nem rég meg tudtam valamit a múltból, amit nem tudok hova tenni. – ködösítek, remélve hogy nem lesz baj, ha nem azonnal mondom el, hogy van egy fiam, ami még nem biztos.
- Igen hallottam. – jegyzi, meg amire felemelem a szemöldököm.
- Kitől? – idegesen kérdezem, amire már látom a rajta kaptalak mosolyt az arcán.
- Lucy! Unatkozik nagyon a kórházban, és mesélt nekem arról, hogy az áldozat és közted volt egy affér még előttem. Drágám ugye tudod, hogy elmondhatsz nekem mindent, nem bántanálak soha! – kedveskedik nekem, amire meg könnyebbülök, de egyben sírni támad kedvem.
- Tudom, de azt is tudod, hogy nehéz hozzá szokni. – utalok neki a múltamra, ami miatt, végül is rendőr lettem.
- Tudom, csak nem akarom, hogy ezt híd, de mindent meg teszek még most is hogy ne legyen ez. – ígéri nekem, amin mosolygok.
- És ezért szeretlek annyira Édesem. – lágyulok el, közben meg legszívesebben oda mennék, hogy meg öleljem és meg csókoljam.
- Én is Drágám! Amúgy Emma kezébe középiskolás koráig nem kap okos telefont! – jegyzi meg kicsit bosszúsan, ami olyan cuki tőle.
- Miért? - kérdezem teljesen tanácstalanul, amire sajnos tudom a választ.
- Feltörte a titkosításom a rendőrség rendszerébe! – meséli, amire le esik az állam. – Még csak 5 éves. – hüledezik én meg büszke vagyok. – Tudom, hogy nem szabad annyira meg vonni tőle mindent, de nem akarom, hogy felhasználják a tudását rosszra. – szomorkodik, amire egy könnyebb mosoly jelenik meg az arcomon.
- Édesem nem lesz baja, és nem fog rossz társaságba kerülni annyira. Luna, Lina, és Storm vigyázni fognak rá, sőt szerintem még Nova is. – nyugtatni próbálom, de azt is tudom, hogy minden rosszba, amibe bele mehet egy gyerek bele fog menni.
- Jó, csak nem akarom, hogy olyan Hacker legyen, aki rosszra használja az ilyen nagy méretű tudását, ami mondjuk úgy, hogy veszélyes, globálisan. – meséli nekem a rosszat, amire nevetek egy kicsit. – Nem vicces ez Drágám, ez...
- Édesem! Mindig ott leszel, hogy meg tud, hol van digitálisan, és hogy leszel olyan okos hogy meg állítsd ha ilyet csinálna! Bízóm benned ennyire, sőt ott van Emily is, aki valószínűleg szintén a te eszed örökölte. – ahogy mondom, úgy rontom a helyzetem, de veszek egy nagy levegőt. – A lényeg annyi, hogy ne pánikolj előre kérlek! De ha az meg nyugtat téged, akkor poloskázzuk be a táskájukat, és a telefonjukat, ha nagyobbak lesznek, és lenyomozhatod a mobiljukat meg a gépüket. – sorolom az össze lehetséges megoldást, amit meg tehetünk.
- A poloskán nem gondolkodtam, de igazad van, nem pánikolók még, de köszönöm Drágám. – kedvesen mondja ami jól esik. – Ha jól hallom le nyugodtál? – kérdezi amire a kezemre nézek ami egy ideje nyugalomba van annyira hogy észre se vettem.
- Igen. – válaszolok neki amire látom a mosolyát.
- Rendben! Szeretlek! – búcsúzik egy időre de elég nekem.
- Én is szeretlek! – köszönök el majd rá néztem az órára. Reggel hat vanha tovább várok akkor csak ideges leszek úgy hogy jobb ha most megyek. Minden kiderül most!
Hello-Bello Mindenkinek
Forróságban nincs is jobb mint egy kis meleg sztorit olvasni. ez egyébként teljesen véletlen volt esküszöm.
Remélem tetszett a rész.