*Kenma szemszöge*
Tehát az elöbb kuroo gondolatait láthattam? De mégis kiről beszélt? Miért nem mondta el nekem hogy tetszik neki valaki? Bennem megbízhatna, sose árultam el egy titkát se, és habár bele szakadna a szívem abba, hogy egy másik emberrel folytatott párkapcsolatában segítsek, de érte megtenném. Érte és a boldogságáért megéri türni és elfolytani a fájdalmat. Érte megéri a miatta törött szívem cserepes darabkáit újra összeragasztani. Ha egyszer, akkor egyszer, ha kétszer akkor kétszer élem át újra, és újra. Mert ha valakit igazán szeretsz, az ő boldogsága mindent megér. Ennél nyálasabban nem tudnék fogalmazni, de sajnos szilárdabban sem. Ezt érzem. Hogy a könnyeim folynak az arcomon és már most érzem ahogy a szívem összeszorul. Mintha süllyednék és semmi nem ránthatna vissza. Mintha súlyok húznának és már minden sötétedne. A hurok csak szorul és szorul amég csomó nem lesz. De a csomó is elszakad valamikor. Nem? Nem!? Kenma... te még mindig ugyan olyan hülye vagy. Haha kár volt valaha is a saját boldogságomra gondolni. Olyanom nincs. Nem lesz. És tudod mit? Már nem is érdekel.
- Kenma?- szuper, most be is égtem elötte, nagyon ügyes vagyok.
- Sírtál? Miért? Történt valami?- bombáz kérdései sorozatával. Oh, ha tudná, hogy ezen könnycseppek mindegyike érte folyt... helyesbítek. Miatta.
-Csak annyira ideges lettem a játékomtól, hogy agyfaszomba kifolyt néhány csepp de ennyi. Nincs semmi nyugi.- Remélem 17 év barátság alatt megtanultad mikor kell az alvó macskát békén hagyni.
- Hát jó, te tudod de ha bármi van szólj.-
Mondja közben a szemembe akar nézni, de sikeresen elfordulok előle. Nem látom hogy el ment e már.
- Kenma, nekem nem tudsz hazudni. Vagy elmondod, vagy kiszedem belőled.- Mondja közben közelebb lépked. Lassan állam alá nyúl és maga felé fordítja a fejem. Közeledik. Már csak 5cm választ el azoktól a gyönyör édes ajkaktól, melyekre oly régóta sóvárgok.
-Most meg mégis mit csinálsz?- kérdezem tőle, félve, hogy szívem olyan hangosan dobog, hogy meghallja.
-Mint mondtam, vagy elmondod vagy kiszedem belőled. Egy perced van.- jelenti ki. Várjunk. Miért ilyen meleg? Teljesen fel van hevülve a teste...
-Csak a játék, mondtam.- próbálom folytatni nevetséges hazugságom melyet én se vennék be.
-Hazudtsz. Már megint hazudtsz...- Mondja és közelebb jön. Homlokunk összeér... ajkai 3cm re vannak az enyéimtől. A leheletét érzem végig súrolni állkapcsom. Nem hazudhatok tovább. Most vagy soha.
-kuroo, kérlek ne utálj meg.- mondom és megszüntetem a köztünk lévő távolságot. Ajkai az enyéméinek simulnak. Pont olyanok mint amilyenek elképzeltem. De... Várjunk. Most mit kell tennem? Hogy kell folytatni?
Nem kell ezen gondolataimon sokáig lovagolni, mert Kuroo lassan mozgatni kezdi párnácskáit az enyémeken. Próbálom felvenni a tempót de túl heves. Ebben a csókban benne van minden. A vágyakozás, az összezavarodottság, a pillanat ereje, az érzéseim... és az ő érzései?
-Kenma, el kell valamit mondanom. Én szeretlek!- Mondja Kuroo közben szemeimet pásztázva.
- Most te hazudtsz.- mondom tettetett ridegséggel. Ekkor erőteljesen megdermed.
- Ezt meg mégis honnan veszed? Mindig erre a percre vártam, hogy elmondhassam neked az igazi érzéseim, te pedig egy válaszra se méltatsz?- Mondja, s közben árad belőle a kétségbeesés.
-Kuroo. Én szeretlek. De te nem engem...- elmondom neki ezt az egész játékot és hogy mit hallottam.
-Mikor ma elmentél tussolni, úgy gondoltam végre játszhatok, de amikor a kezemben tartottam elkezdett lilán villogni. Ekkor ezt láttam a képernyőjén:
,,Hogy lehettem ilyen hülye? Majd nem kimondtam, hogy aranyos! Kuroo Tetsuro.... hogy lehetsz ilyen hülye? Biztos arcon röhögne... de mi van ha mégse?''
-ezután ezt írta:
Üdvözlünk a Nézet Vásár nevű játékban! A szabályok egyszerűek! Mi az általunk kiválasztott személy gondolatait adjuk neked, cserébe te megteszel dolgokat. Olyan, hogy nem játszók nincs. Ha nem teljesíted a követelményeket, a másik személy lát bele a gondolataidba egy napon át. Jó szórakozást!
- Azért sírtam mert megtudtam, hogy valaki teszik neked és, hogy még csak el se mondtad, arról nem is beszélve, hogy biztos nem én vagyok az.- Kuroo csak döbbenten áll.
- Kenma... te tényleg szőke vagy. Nem tűnt fel, hogy mindig figyelek rád? Hogy sose megyek nélküled sehova? Hogy ma neked mondtam azt hogy aranyos?- és ekkor eszembe jutott, mikor nem lehetett érteni a mondata végét mert próbálta nagyon halkan mondani.... Én tényleg hülye vagyok.
-De várjunk. Akkor most látod a gondolataim ha akarod?- kérdezi és a füle is elpirul. Nem értem mié... NA NE!
- KUROO TETSURO!- mondom és már veszem is elő a nintendom. Ahogy gondoltam, már vár is az üzenet.
HE? EZ KURVÁRA ÉN VAGYOK A TEGNAPI EDZÉSEN MIKOR KUROO MÖGÖTTEM VOLT!
-EZT MEG MEGIS HOGY GONDOLTAD? TE TENYLEG ERRE FIGYELSZ MIKOR JÁTSZOK?- mondom (enyhén szólva) idegesen
-De... erről nem tehetek! Te álltál úgy! Ez a te hibád!- Mondja immár teljes paradicsom kosztümben.
*pip-pip*
Úgy látszik még egy üzenetet kaptam.
Első küldetés:
Segíts a barátodnak
Ezt meg mégis hogy érti? Mi az hogy segítsek a barátomnak?
- Azt mondja hogy " segíts a barátodnak". Te tudod mire gondol?- kérdezem Kuroo-t aki ha lehet még vörösebb lesz ettől a mondatomtól. Hát, azt nem mondta a játék, hogy nincs gondolkodási idő. Inkább hátra dőlök egy kicsit gondolkozni ezen, hisz úgy is rájövök kis időn belül.
-Kuro, add már ide azt a párnát nálad, kitörik a hátam.- mondom az ágyon nyújtózkodva, de ekkor csak elkezdi rázni a fejét. Most komolyan nekem kell elvennem?
-Ha nem adod ide akkor majd elveszem én.- ekkor oda mentem és kirántottam az öléből a párnát. Ebben a percben hittem azt, hogy kiesik a szemem, vagy átváltoztam egy érett paradicsommá.
Nos igen, a kis kuroo-val néztem farkas szemet, aki nem is volt jelen mód olyan kicsi. Pontosítok. NAGYON nem volt kicsi.
-öhm... szerintem erre gondolt a feladat.- Mondja közben a szönyeget úgy vizsgálva mint aki még sose látta.
Tehát... Most... nekem kéne...? Na nem. Azt sem tudom hogy kell normálisan megcsókolni ezt a szerencsétlent nem hogy ez! Most mégis mit csinálják?
-Figyelj, nem kell ha nem akarod. Ez csak egy hülye játék nem biztos hogy látni fogom ettől a gondolataid.- Mondja kuroo engem ezzel megnyugtatva. Tényleg remélem nem fogja látni a gondolataim, mert akármennyire is vagyok egy szent, azért mégis csak férfi vagyok és nekem is vannak perceim mikor elkalandozik a gondolatom drága kapitányom alkatára.
-oké. Öhm... köszi.- nem tudom hogy erre mit is kéne mondanom, de úgy érzem az a helyes ha megköszönöm neki.
-De... akkor most mi is van köztünk?- kérdezem tőle félve a választól. Ekkor megfogja a kezem és maga felé fordítja fejem.
-Kozume Kenma. Lennél a barátom?- kérdezi miközben szemeimből próbálja kiderìteni a válaszom. Szinte érzem ahogy első könnyem ki cseppen. De ezek nem keserű könnyek ezek mézédes öröm könnyek.
-Persze, hogy leszek te nagyon hülye!- mondom és körbeőlelem újdonsült párom. Lassan kezd közeledni mikor is ajkaink találkoznak. Lágyan kezdi mozgatni párnáit, de ezen próbálkozása kudarcba fullad. Hevesen tépjük egymás ajkait mikor nyelvével végig nyal alsó párnámon, ezzel bejutásért könyörögve melyet én rögtön meg is adok. Nyelveink gyors csatába kezdenek a dominanciáért kűzdve, melyet Kuroo nyer meg bármely erölködés nélkül. Ebben a csókban volt benne minden eddig titkolt érzésünk kiteljesedése. Ez az igazi Szerelem
Köszönöm ha elolvastad ezt a részt is! OwO próbálok tényleg minden szombatra kész lenni de elég sokk a beadandóm és ezt a részt is tegnap
Éjszaka tudtam csak befejezni. Remélem tetszet. Ha igen, kérlek voite-olj és kommentelj. Folytatás jövőhét szombaton :3 ❤