The Special Slytherin girl /George Weasley ff./

-2.rész-

-Siess Gwen vagy különben késni fogunk az első óránkról és a bátyám kicsinál minket.-kezdtem gyorsabban sétálni ami már momdhatni átment futásba.

-Sietek amennyire csak tudok, de túl gyors vagy.-futott mögöttem jóval lemaradva Gwen.-Hogy tudsz ilyen gyorsan futni? Ez szinte már lehetetlenség.-állt meg, hogy levegőhöz jusson.

Kelletlenül álltam meg én is és sétáltam vissza hozzá.

-A szüleim gyorsan sétálnak, tartanom kellett velük a lépést. Figyeld meg, pár hét múlva te is gyorsabb leszel.-álltam meg előtte.

-Ugorj a hátamra.-guggoltam le elé.-A könyveinket azért fogd kérlek.-adtam a kezébe miközben vártam hogy felmásszon a hátamra.

-Biztos vagy te ebben?-kérdezte egy kicsit kételkedve.

-Vagy ez vagy a késés. Válasz!-szóltam rá egy kicsit erélyesebben.

Gwen rögtön tette amit mondtam és próbált felmászni a hátamra.
Mikor már stabilan kapaszkodott én megfogtam a lábait, felálltam és gyorsan elkezdtem újra szaladni.

-Lefogok esni.-szorította még szorosabbra a nyakam körül az egyik karját.

-Ne fojts meg.-szűrtem ki nehezen a fogaim közül, de amint sikerült végig mondanom abban a pillanatban lettek lazábbak a karjai a nyakam körül.-Nem fogsz leesni, foglak.-nyugtattam meg, de mikor újra gyorsabban kapkodtam a lábaim ismét szorított a karján, de nem annyira szorosan, hogy megfulladjak.

-Itt is vagyunk.-fékeztem le a terem előtt.

Gwen gyorsan leugrott a hátamról és kezében a könyveinkkel sietett kinyitni az ajtót. A teremben szerencsére nem volt bent a tanár és a diákok még békésen bár egy kicsit hangosan beszélgettek.

-Ideértünk.-fújtuk ki az eddig az idegeségtől bent tartott levegőt.-Jók vagyunk.-csaptuk össze a kezünket majd leültünk az egyik üres padba. Egy pillanatra se néztem a bátyámra, de éreztem a tekintetét a hátamon.

-Úgy látszik nem csak mi vagyunk későn kelők.-intettem a fejemmel az üres pad felé.-Mondjuk mi egyáltalán nem is aludtunk.-motyogtam magamnak.

Gwen érdeklődve nézett körbe hátha rájön kik a hiányzó diákok. Én is elkezdtem fürkészni a tömeget, de nekem nem tűnt fel ki hiányozhat.

-Harry és Ron!-jelentette ki büszkén, én csak egy bólintással nyugtáztam az információt.-Ők szerintem már nem érnek ide.-nyitotta ki a könyvét vagyis az enyémet.

-Könnyen rájöttél ki nincs itt, de azt nem vetted észre, hogy rossz könyv van a kezedben.-vettem ki a kezéből és raktam bele a sajátját.

Ő csak összehúzott szemöldökkel nézte a cselekedetemet, de mikor leesett neki a kezei közé temette az arcát. Én csak jót nevettem rajta.

-Ne nevess ki.-bökött oldalba amitől csak még jobban felnevettem.

A dühös tekintetével próbálta elérni, hogy fejezzem be, de nem sokra rá ő is elnevette magát. Csak a tanár belépője némított el minket és az óra hátra lévő részében csendben ültünk egymás mellett. Az óra végeztével nyújtózkodva próbáltam újra mozgásra bíztatni a testemet. Teljesen beállt mindenem és a kezem is borzalmasan fáj a sok írástól.
A nyár alatt nagyon elszoktam az ilyen dolgoktól.

-Megvagy?-kérdezte felállva az asztaltól,  könyveket a mellkasához szorítva.

Persze ő teljesen jól van. Mázlista. Csak kezemmel intettem párat jelezve, hogy jól vagyok. Mikor már midnemt összepakoltam követtem barátnőm példáját, felálltam az asztaltól.