The Special Slytherin girl /George Weasley ff./

-22.rész-

Amikor észhez tértem a gyengélkedőn találtam magam. Néma csend vett körül, ami egy kicsit meglepett. Arra számítottam, hogy amint felkelek az ikrek itt lesznek mellettem és jó alaposan lefognak leszidni amiért nem hallgattam rájuk, de utána megenyhülve ölelnek meg miközben azt fogják ecsetelni mennyire aggódtak értem. Gwen sincs itt, se Hermione vagy a srácok, hogy elmondják minden és mindenki rendben van. Egy kicsit nyomasztó érzés arra kelni, hogy egyedül vagyok itt.

-Először nézzen körbe mielőtt ilyet jelent ki.-hallottam meg magam mellett a keresztapám hangját.

-Perselus bácsi!-fordultam felé boldogan.

-Nagyon idegesítő nőszemély vagy.

-Tudom, de Harry és Ginny jól vannak?-kezdtem el aggódni mikor észrevettem, hogy ők egyik ágyon se feküdnek.

-Magad miatt aggódj. Mr. Potter néhány karcolással megúszta. Scarlett.-enyhült meg a tekintete ahogy kimondta a nevemet.-Agyrázkodásod és belső vérzésed volt. Mégis mi a fenét műveltél?

-Megvédtem Harry-t, de gondolom ezt már tudja.-feküdtem vissza.

-Miután Mr. Potter és Mr. Weasley kétségbeesetten kereste meg az igazgatót valahogy rájöttem.

-Sejtettem, hogy nem csak az én elmémben szeret olvasni.-mosolyodtam el.

-Én is szoktam unatkozni. Nem, még nem kelhetsz ki az ágyból.-nyomott vissza a homlokomnál az ágyba mikor meglátta, hogy fel akarok kelni.

-De az évzáró? Vagy már annak is vége van?

-Most zajlik, előbb engedték ki innen a kővé dermedt diákokat.-magyarázta semlegesen.

-Gwen, Hermione. Látnom kell őket.-ültem fel az ágy szélére.

-Jól vannak. Magad miatt aggódj inkább, súlyos sérüléseid voltak. Nekem kellett felhoznom téged, mert az a két idióta nem volt rá képes.-mesélte el a történteket.

-Megint megmentett. Bárki bármit is mond maga egy jó ember.-mosolyodtam el.

Perselus bácsi elfordította a tekintetét és úgy tett mintha az előző mondatomat meg se hallotta volna. Mindig ezt csinálja mikor valami kedveset mondok, úgy tesz mintha meg se hallotta volna.

-Tudja.-álltam fel az ágyból, de egy kicsit megszédültem. A keresztapám gyorsan megfogta a karomat és a derekamat. Erősen tartott, hogy nehogy elessek.

-Köszönöm.-motyogtam miközben elengedett.

Gyorsan rendeztem magamat majd a fekete szemébe néztem, ami semmi érzelmet nem mutatott.

-Nem tagadhatja sokáig, maga nem gonosz.-mosolyodtam el melegen.

-Nem tud rólam semmit, Scarlett.

-Nem tudok sok mindent, de azt tudom, hogy engem már többször is megvédett. Nekem elég ennyit tudnom ahhoz, hogy tudjam maga jó ember. Mehetünk?-mutattam az ajtó felé.

-Nem muszáj részt venned.

-Tudom, hogy ön szívesen kihagyná, de nekem vannak barátaim. Indulás.-intettem az ajtó felé és indultam meg is abba az irányba.

-Ne essen túlzásba.-figyelmeztetett, de jött utánam.

-Az arcára van írva, hogy bárhol máshol szívesebben lenne.-lassítottam le egy kicsit, hogy a keresztapám mellém érhessen.-Mindenki tudja.-vigyorogtam fel rá.

-Biztos a griffendél nyert maga miatt.

-Csak ez érdekli?-álltam meg hirtelen.-Én maga helyében inkább azzal foglalkoznék, hogy ne legyen ennyire rossz hírneve a mardekárnak.-álltam meg és fordultam felé.