The Special Slytherin girl /George Weasley ff./

-18.rész-

Éjszaka közepén egy suttogó hangra keltem fel. Fáradtan pislogtam miközben körbe néztem. Ijedten kaptam a szívemhez mikor megláttam egy kis alakot az ágyam mellett.

-Scarlett kisasszony.-hallottam meg a családom házimanójának a hangját.

-Dobby?-kérdeztem inkább csak magamtól, de a házimanó boldogan ugrott fel az ágyamra.

-Scarlett kisasszonynak segítenie kell Dobbynak.

-Dobby.-ültem fel fáradtan és néztem az ágy melletti kis órára.-Hajnali 3 óra van.-néztem rá.

-Harry Potter nem maradhat az iskolában. Hatalmas veszély vár rá.-mondta el ugyanazt a szöveget amit a nyár utolsó hónapjában mondogatott nekem.

Reménykedve néztem a mellett lévő ágyra, nem akartam Gwen-t felkelteni a problémáimmal és szerencsére nem is kelt fel. Békésen aludt az ágyában, mintha semmi nem történne.

-Majd megvédjük, nyugi Dobby.-próbáltam megnyugtatni miközben próbáltam visszafeküdni.

-Scarlett kisasszony nem tudja majd megvédeni Potter úrfit.-magyarázta tovább amivel elérte, hogy újra felüljek.

-Dobby késő van. Te is inkább menj aludni.-hessegettem el.

-Mint mindig most is oly kegyes hozzám kisasszony.-hajolt meg.

-Fáradt vagyok. Ezt folytassuk máskor, mondjuk nem az éjszaka közepén.-akartam lefeküdni, de újra megállított.

-Nincs sok idő és semmi nem állította meg Potter úrfit. Pedig már Dobby mindent megpróbált.-kezdte el újra miközben tördelte az ujjait.

-Mit csináltál a kezeddel?-fogtam meg óvatosan a bekötött kezeit.

-Dobby megbüntette magát kisasszony.-húzta el a kezeit.

-Miért? Mit csináltál?-fogtam gyanút.

-Dobby próbálta haza küldeni Potter úrfit. Azt hitte a gurkó elijeszti majd.-motyogta.

-Úgy teszek mintha ezt meg sem hallottam volna. Ehhez most túl fáradt vagyok.-emeltem magam elé a kezem.-Dobby kérlek most hagyj aludni és többet ne próbáld meg megölni Harryt.-feküdtem végre le.

-Ahogy óhajtja kisasszony.-hallottam még meg a halk hangját majd eltűnt.

                               ⭐

Kora reggel már Perselus bácsi irodájának az ajtaján kopogtam. Ahogy felkeltem már ide is rohantam, Gwen-t a szobában hagytam, nem akartam és igazából nem is lenne értelme felkeltenem és ide rángatni. Dobby látogatása után csak még jobban sürgetve éreztem magam, hogy minél gyorsabban befejezzem ezt az egész Titkok kamra dolgot. A végén még tényleg megöli Harry-t csakhogy hazaküldje. Biztos vagyok benne, hogy a Titkok kamrája miatt akarja hazaküldeni. Ez az egyetlen dolog ami ebben az évben fenyegeti Harry-t, ha a keresztapámat nem vesszük figyelembe. Jelenleg pedig csak Perselus bácsi tud segíteni nekem, remélem már fel kelt és itt van, nem akarok a szobájába menni. Igazából azt se tudom hol van.

-Piton professzor. Piton professzor.-suttogtam miközben folyamatosan kopogtam.

-Perselus bácsi!-emeltem fel egy kicsit a hangomat.

-Mi az már megint?-nyitotta ki erőteljesen az ajtót a keresztapám.

-Van valahol egy névsor az 1943-ban idejárt diákokról és itt dolgozó tanárokról?-bújtam be sietve Piton professzor karja alatt.

-Mi? Miért kell? Megint mit találtál ki?-csukta be az ajtót majd fáradt sóhajjal fordult felém.

-Van egy családfám Mardekár-ról.-mutattam fel büszkén a lapot.