The Special Slytherin girl /George Weasley ff./

-25.rész-

-Miss Malfoy!

-Scarlett!-szólaltak meg kétségbeesetten.

-Nem hiszem el!-indultam feléjük.-Annyiszor elmondtam, hogy ne hagyd el nélkülem a szobámat.-álltam meg Sirius előtt.-Mi történik akkor, ha nem én sétálok erre?

A két férfi meglepődve néztek egymásra majd rám. Teljesen összezavarodtak, nem hitték volna, hogy tudom ki igazából Leo. Ez egy kis mosolyt csalt az arcomra, büszke voltam magamra, hogy sikerült meglepnem a híres Tekergőket.

-Tudtad?

-Persze, hogy tudtam, nem vagyok idióta. Annyira egyértelmű volt, nem valami jól titkoltad.

-Nem fogod elárulni Pipogyusznak?-kérdezte rögtön Sirius.

-Komolyan Perselus érdekel téged most a legjobban?-ráncoltam a szemöldökömet.

-Pipogyusz visszaküldene abban a pillanatban az Azkaban-ba amint megtalált.

-Nem fogom elmondani senkinek. Ráadásul a neve Perselus. Perselus.-ismételtem meg lassan, hogy megjegyezze.

-Pedig remek név a Pipogyusz. Tökéletesen illik rá.-húzta ki magát.-Még James-el találtuk ki.

-Elmondom.

-Rendben, mostantól Perselus.

-Köszönöm.-mosolyodtam el.-És Lupin professzor, ön mióta tudja?-fordultam a tanárom felé.

Remus Lupin a barátjára nézett majd vissza rám, már készült kinyitni a száját mikor felemeltem a kezemet. A professzor és Sirius meglepődve néztek rám.

-Várjon, kitalálom. A vonaton, pont akkor mikor önre ugrott.

A professzor arcát látva büszkén mosolyodtam el. Sirius szintén elmosolyodott és mellém sétált.

-Eddig még nem tudtam beszélni, de ezt mindig el akartam mondani.-karolta át a vállamat és húzott közelebb magához.-Kedvellek.

Azonnal a férfire néztem és alaposan végig néztem rajta. Sirius egy csábos mosollyal követte a cselekedetemet. Kihívóan emeltem fel az egyik szemöldököm és néztem a szemébe.

-Egy kicsit idős vagy hozzám.-húzódtam el.

Remus-ból rögtön kiszakadt a nevetés ahogyan Sirius-ból is. Én lassan csúsztam ki a kezei közül és léptem félre. A két férfi lassan kezdték abbahagyni a nevetést és újra rám kezdtek el figyelni.

-Akkor a mai naptól Leo-t az ön kezeire bízom.-mosolyogtam kedvesen Lupin professzorra.

-Hé! Ilyen könnyen meg akarsz szabadulni tőlem?

-Egy kutyát még ki tudok magyarázni, de egy férfit nem, aki megölte a legjobb barátait.

-Nem öltem meg!

-Tudom! Tudod, hogy tudom. Ahogyan Remus is tudja.

Sirius abban a pillanatban Remus-ra nézett és lágyan elmosolyodott. Ugyanolyan arckifejezéssel lépkedett a barátja felé, de néhány lépésnyire megállt. Mintha rájött volna, hogy nincsenek már kettesben.

-Miattam ne fogjátok vissza magatokat.

-Ez a lány mindent tud?-kuncogott Sirius és rám nézett.

Büszkén megvontam a vállamat, miközben rájuk mosolyogtam. Aki eddig a házi állatom volt, rám kacsintott majd gyors léptekkel megszakította a maradék távolságot és megcsókolta a sötét varászlatok kivédése tanáromat. Remus boldogan csókolt vissza. Én pedig csak ugyanott álltam és néztem az újra egyesülésüket. Vártam egy percet majd hátat fordítottam és elsétáltam. Pár pillanat múlva megjelent mellettem egy fekete kutya majd a másik oldalamon Lupin professzor.