The Special Slytherin girl /George Weasley ff./

-27.rész-

Az iskola összes diákját biztonságos helyre költöztették, amíg az iskolát átkutatják, mindenki a kijelölt helyen tartózkodik kivéve három diákot.

Gwen, Cedric és Scarlett.

A szerelmes pár kézen fogva haladtak a folyosón egy széles mosoly kíséretével. Gwen néha vissza-vissza pillantott hátha követi őket valaki, míg Cedric csak azért nézett néha hátra, hogy a barátnőjére tudjon pillantani. Mikor találkozott a tekintetük akkor szélesen elmosolyodtak. A lány nem nagyon figyelt arra, hogy merre mennek. Bízott a szerelmében annyira, hogy nem a veszély felé vezeti. Már megszokta, hogy futnak a folyosón, ezért is lepte meg mikor Cedric rántott rajta egyet és egy eldugott kis résbe.

-Nem kéne aggódnunk, hogy leszidnak?-suttogta mosolyogva Gwen a barátjának, ki éppen a falnak nyomta.

-A barátaim fedeznek.-hajolt közelebb a lányhoz.

-De Piton professzor.-hajolt el.

-Scarlett pedig biztos megoldja a problémát. Mind ketten tudjuk, milyen könnyen irányítja Piton professzort.-mosolyodott el Cedric.

-De lehet Scarlett is aggódik.

-Komolyan a legjobb barátnődről akarsz jelenleg beszélgetni?-suttogta Gwen ajkaira.

-Akkor miről beszélgessünk?-tért ki a csók elől így Cedric a lány arcára nyomott egy puszit.

-Mondjuk arról, hogy milyen gyönyörű vagy ma.-mosolyodott el melegen a hugrabugos.

-Minden nap ezt mondod.-kuncogott a fekete hajú lány.

-Mert minden nap gyönyörű vagy.-vágta rá azonnal.

Gwen csak szélesen elmosolyodott, miközben szégyenlősen lehajtotta a fejét. Cedric mikor meglátta a barátnője piros arcát, akkor lágyan a lány arcára tette a kezét. Gwendolyn lefagyva nézett a fiú szemébe, már féléve együtt vannak, de még mindig eláll a lélegzete, mikor Cedric hozzáér. A hugrabugos fiú elmosolyodott majd végre megcsókolta a barátnőjét.

-Szeretlek.-suttogta a mardekáros ajkaira.

-Én még jobban.-válaszolta azonnal.

-Egészen biztos vagy ebben?-kérdezte, miközben az orrával a lány arcát cirógatta.

-Teljesen.-vágta rá azonnal.-Mindennél jobban szeretlek Cedric Diggory.-hajolt hátra, hogy a fiú szemeibe tudjon nézni.

-Sose szerettem még valakit ennyire, mint téged Gwendolyn Lockwood.-mondta ki a szavakat a lehető legkomolyabban.

Gwen szeretetteljesen elmosolyodott, eközben pedig közelebb hajolt az előtte álló fiú felé. Cedric mosolyogva várta, de hirtelen meghallottak valamit a távolból.

-SCARLETT?-szakította félbe őket a Weasley ikrek kiabálása.-SCARLETT!

-Mi történt?-fordult ki a folyosóra Gwen abban a pillanatban. 

-Gwen?-álltak meg, de a lendület miatt még csúsztak fél métert.

-Mi történt Scarlett-el?-kérdezte újra Gwen.

-Eltűnt, a tanárok se találják. Ti nem láttátok?-kérdezte pánikolva George.

-Nem, azt hittük Piton professzor-ral van.-lépett a barátnője mellé Cedric.

-Gwen. Mikor láttad utoljára?

-Mondott valamit, hogy hol lesz?-kérdezték az ikrek felváltva.

-Csak annyit, hogy megkeresi George-ot.-nézett az említett fiúra.-Onnantól nem láttam.

-Az én hibám.-suttogta, mikor realizálta a történteket.

-George?-kérdezte Fred.

-Ha nem küldöm el akkor végig mellettünk lett volna és most nem tűnt volna el.-fordult az ikertestvére felé.

-Nem lesz semmi baja. Scarlett tud vigyázni magára.-próbálta megnyugtatni a testvérét.

-Rendben, szerintem váljunk ketté és folytassuk a keresést.-vázolta fel Cedric.

-Szerintem pedig teljesen váljunk szét. Külön-külön nagyobb sikerrel járnánk.-szólt közbe Gwen.

-Nem, nem, nem.-tiltakozott rögtön Cedric.-Sirius Black itt járkál valahol, nem fogom hagyni, hogy egyedül járkálj a folyosókon.

Gwen abban a pillanatban erősen a barátja hasára csapott. Cedric összezavarodva nézett a barátnőjére. A fekete hajú lány a szemével próbált kommunikálni az előtte álló fiúval.

-Mi?-fagyott le George.

-Scarlett jól van.-vágta rá egyszerre Fred és Gwen is.

-Oooh.-Cedric-nek ebben a pillanatban esett le, hogy mit is mondott.

-Mindannyian tudjuk, hogy Scarlett a legerősebb. Tud magára vigyázni.-nyugtatta a fiút Gwen.

-Nem történhet vele semmi rossz.-nyugtatta a testvérét Fred is.

George felváltva nézett a testvérére és a barátjára, akik nyugtatóan mosolyogtak rá. Egyikük se akarta, hogy George még jobban kiboruljon.

-Rendben, akkor hol kezdjük a keresést?-kérdezte George egy apró mosollyal.

Mindenki egyszerre engedte ki az eddig bent tartott levegőt. Azonnal elkezdték szervezni a Scarlett keresését, sikeresen megegyeztek abban, hogy egyesével keresik az iskolában. Szerintük a lánynak valahol az épületen belül kell tartózkodnia, hiszen, ha kint lenne akkor a tanárok már megtalálták volna.

-Mindenki tudja merre kell mennie?-kérdezte Fred mindenkitől.

-Én és Cedric lefelé keressük majd fél úton szétválunk.-magyarázta Gwen.

-Meg fogjuk találni Scarlett-et.-tette a kezét a testvére vállára, mikor meglátta, hogy George még ugyanolyan ideges.

-Éppen és egészségben.-mondta George egy félmosoly kíséretével.

Fred is elmosolyodott és már készült volna elindítani a keresést, mikor Oliver kiabálását hallották meg. Mindannyian egyszerre fordultak a fiú felé, nem értették mitől ennyire zaklatott.

-Meg van Scarlett!-közölte mikor eléjük ért.

-Meg van?-tört előre George azonnal.

-Igen, de nincsen jó állapotban. Élet és halál között van.

A csapat összes tagja elsápadt, mikor felfogták, mit közölt most velük Oliver, aki szintén szörnyen nézett ki. Gwen a szájához kapott és a könnyeit próbálta visszafogni, Cedric átkarolta a vállát és magához húzta. George lefagyva nézett maga elé és kezdett megszűnni körülötte a világ. Homályosan látta ahogyan az ikertestvére megragadta Oliver-t és tompán hallotta, ahogy kiabál vele. Nem értette, hogy pontosan mit, de azt tudta, hogy Scarlett miatt kiabál. Mindenkit letaglózott a hír, hogy Scarlett meghalhat.
  
                               ⭐

Az egész Roxfort-ban csend uralkodott mindenki a szobájában aludt. A folyosókat sötétség fedte és senkinek nem lett volna szabad egyedül járkálnia a ma történtek után. Kivéve egy valaki, Sirius Black. Gyors, mégis halk léptekkel haladt előre, pontosan tudta merre kell mennie, mint mindig. Egyedül sétált, nem volt vele Remus, egy szót sem mondott neki. Fel sem keltette, mikor ki szállt mellőle az ágyból csak halkan kiosont a szobából. Jól ismeri Remus-t, ha egyszer elaludt, akkor semmi nem kelti fel.

Sikerült feltűnés nélkül elérnie a gyengélkedő ajtaja elé. Látni akarta Scarlett-et, nem tud addig nyugodtan aludni míg nem látja, hogy Scarlett életben van. Halkan kinyitotta az ajtót és bekukucskált, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincsen bent senki majd mikor megbizonyosodott arról, hogy a szőke hajú lányon kívül senki sem tartózkodik a teremben, akkor belépett és halkan a lány ágya mellé sétált. Nem mondott semmit csak nézte a lányt, aki csak ott feküdt az ágyban eszméletlenül. A bűntudat mardosta a mellkasát, jól tudta, hogy az ő hibája, hogy Scarlett ilyen állapotban van.

-Ugye tudod, hogy nem a te hibád?-szólalt meg mögötte Remus.

Sirius hangosan felsikított, de Remus gyorsan a barátja szájára tette a kezét. Motyogott valamit Remus kezébe, de az nem értett belőle semmit.

-Mit mondtál?-vette le a kezét.

-A jó Merlinre, szólj mielőtt halálra ijesztesz.-szólt rá.

-De ha szólok, akkor az úgy nem vicces.-húzta el a száját.

-HaHaHa. Amúgy hogy-hogy fent vagy? Sose szoktál felkelni reggel 7 előtt.

-Sok minden történt 21 éves korunk óta. Mióta nem vagy mellettem nem tudok nyugodtan aludni.-karolta át hátulról Sirius-t.

-Én se.-döntötte hátra a fejét, pontosan a barátja vállára.

-Akkor mégis miért vagyunk most itt és nem a meleg ágyunkban?

-Nem tudtam addig aludni, míg nem bizonyosodtam meg arról, hogy Scarlett életben van.-motyogta bűnbánóan.

-Túl fogja élni, mert erős lány.-engedte el Sirius-t és lépett mellé.

-Csak 13 éves. Még csak egy gyerek.

-Mi is azok voltunk.-reagált rá Remus.

-De 13 évesen nem kellett a saját szüleid elől menekülni, akik ráadásul az életedre törtek.-válaszolta idegesen a szökött rab.-Mi 13 évesen James-en hülyéskedtünk, aki próbált udvarolni Lily-nek.

-Sirius.-próbálta lenyugtatni.

-Remus.-nézett végre a barátja szemébe.

-Pontosan tudom milyen viszonyba vannak Scarlett és az apja. Fél a saját apjától, de próbálja tagadni. A sötét varázslatok kivédése órán majdnem megölte a mumust, ami Lucius alakjában jelent meg. Scarlett talán 13 éves, de erősebb bármelyikünknél.

-Tudom.-nézett újra az alvó lányra.-Képes pálca nélkül varázsolni.

-Mi?

-Jól hallottad és szerintem sokkal többre képes, mint amit mutat.-közölte sejtelmesen, közben pedig felnézett a barátjára.

-Lehet, hogy a valaha élt legerősebb boszorkány fekszik itt előttünk.-motyogta Remus.

Mind a ketten a lányra néztek és gyanakodva vizslatták. Most először figyelték meg a lányt így. Próbáltak rájönni a titkaira, hogy a lány vajon miket rejtegethet még előlük és úgy sejtik sokkal több minden van, amit nem tudnak a lányról, mint amit jelenleg tudnak.

                              ⭐

A gyengélkedőben újra néma csend uralkodott, 10 perccel ezelőtt még az arany trió tartózkodott itt nagy hangzavar kíséretével. Hermione próbálta csendre inteni őket, de annyira beleélték magukat a mesélésbe, hogy sehogy se jött össze neki. Harry mindenképpen elakart mondani Scarlett-nek mit tudott meg Sirius Black-ről.

A hangzavar trió után meglepő és váratlan fordulat volt mikor valaki hangtalanul kinyitotta az ajtót és belépett a szobába. Váratlan ellentét volt. Nesztelenül haladt előre, egyenesen a szőke hajú lány felé.

-Scarlett.-ült le az ágy mellett lévő székre Perselus.

Nem volt rajta kívül senki, nem is akart, akkor itt lenni, mikor többen is tartózkodtak a keresztlánya mellett. Nem akarta, hogy mások is lássák, mennyire aggódik Scarlett-ért. Nem akarta senkinek megmutatni a gyenge oldalát. Lassan nyúlt a lány keze felé, de mikor már a lány keze fölött volt a keze, akkor meggondolta magát. Nem érezte magát méltónak, hogy hozzá érjen. Ő miatta fekszik most itt, ő miatta van ilyen állapotban, nem tudta megvédeni. Megígérte magának azon a napon, mikor visszahozta a lányt a halálból, hogy sose fog vele semmi rossz történni. Ez a második alkalom, hogy megszegte ezt az ígéretét.

-Sajnálom.-kért bocsánatot majd felállt és elsétált.

-Nem a te hibád.-hallotta visszhangzani az ágyban fekvő lány hangját.

Azonnal visszafordult, egy pillanatig azt hitte a keresztlánya magához tért. Kellett egy kis idő míg felfogta, hogy csak a tudatalattija játszadozik vele. Egy letőrt sóhaj után újra elindult és ezúttal meg sem állt míg végleg el nem hagyta a gyengélkedőt.

1992 július

Perselus Piton egy pillanatra se mozdult el a keresztlánya ágya mellől. Scarlett lassan egy hete kómában fekszik és egy hete halt meg a szeme láttára. A keresztapja egy pillanatra se mozdult el mellőle, egy pillanatra se akarta egyedül hagyni. A saját házába nem tudta elvinni, mert Lucius egy varázslattal a saját szobájába zárta a saját lányát. Scarlett miután magához tér akármennyire is fog küzdeni, sehogy nem fogja tudni elhagyni azt a helyet, amit a legjobban utál. A nagy csendet az ajtó kopogása szakította félbe, a Roxfort tanára azonnal felállt az ágy melletti székből miközben előrántotta a pálcáját.

-Perselus. Kérlek, engedj be.-hallotta meg Narcissa hangját.-Én vagyok az, csak én.-hallott meg egy halk hangot hosszú percek elteltével.

Perselus egy sóhajjal engedte ki az eddig bent tartott levegőt és szinte hangtalanul sétált az ajtó felé, de a pálcáját nem tette el. Narcissa meglepődve kapta fel a fejét, mikor az ajtó hirtelen feltárult, nem számított arra, hogy beengedik. A férfi ridegen nézett végig a nőn, míg az elsétált mellette. Narcissa rögtön a lánya felé rohant, de Perselus gyorsabb volt és elé állt. A nő összezavarodva állt meg majd magabiztosan kihúzta magát, közben pedig felnézett az előtte álló férfire.

-Perselus, engedj oda a lányomhoz.-közölte tiltakozást nem tűrően.

-Meglepő, hogy most ennyire érdekel téged a lányod. Ő akkor is a lányod volt, mikor a férjed lelkileg terrorizálta.

-Lucius csak erős boszorkányt akart belőle csinálni.-állt ki a férje mellett.

-Most is azt akarta csinálni? Nézz a lányodra.-állt félre, pontosan a nő mellé.-Majdnem örökre elveszítetted.

Narcissa a lányára nézett, de gyorsan el is kapta a tekintetét. Perselus dühösen nézett le a nőre majd teljes testével felé fordult. Próbálta visszafogni magát, de nehezen ment neki.

-NÉZZ RÁ!-kiáltott rá a nőre.

A szőke hajú azonnal a lányára nézett, de ahogy újra meglátta, milyen állapotban van a gyereke becsukta a szemét. Nagy levegőt vett majd kinyitotta a szemét és ismét a lányára nézett. A szemei azonnal könnyekkel teltek meg.

-Ezt csinálta a férjed a saját lányával. A te lányoddal.

Narcissa közelebb lépett, hogy jobban lássa, de pár lépés után megállt. Scarlett háttal feküdt az ágyon és az egész nyaka és a feje is be volt kötve csak éppen annyi bőr maradt fedetlenül, hogy a lány levegőhöz jusson. Ijesztően nézett ki főleg így, hogy a kötések már átitatta a vér. Narcissa nem is bírta sokáig nézni, mert pár másodperc múlva újra félre kapta a tekintetét.

-Miért van az arca is bekötve?-kérdezte halkan még mindig a padlót bámulva.

-Lucius átka az arcára is kiterjedt.-felelte ridegen.

Narcissa azonnal felkapta a fejét és a “barátjára” nézett. Perselus semmilyen érzelmet nem mutatott ki, csak semlegesen nézett az ismerős szemekbe.

-Nem tudsz valamit csinálni?

-Komolyan? A lányod arca miatt aggódsz?-emelte fel a hangját.

-Perselus bácsi?-hallottak meg egy halk hangot.

Mind a ketten egyszerre néztek a hang irányába. Szótlanul álltak egyhelyben és nézték ahogy a lány ide-oda forgatja a fejét.

-Perselus bácsi? Nem látok.-emelte fel a kezét és fogta meg az arcát.-Miért? Perselus bácsi!-kiáltott fel kétségbeesetten.

-Scarlett, nyugalom.-sietett a keresztlánya mellé és megfogta kezét, hogy le ne kezdje leszedni magáról a kötéseket.

A következő pillanatban Scarlett visszaesett a párnák közé és újra csend telepedett a hatalmas szobára. Egyikük sem szólalt meg, Perselus a lány kötéseit figyelte meg míg Narcissa az ijedtségtől maradt csendben.

-Jobb, ha most elhagyod a szobát.-törte meg a csendet a professzor.-Le kell cserélni a kötéseit és úgy érzem nem állsz készen, hogy jelen állapotban lásd a lányodat.

Narcissa csak a férfire nézett majd egy aprót bólintott, lassan hátat fordított és elhagyta a szobát. Perselus egy pillanatra se pillantott a nőre míg az elhagyta a szobát, nem volt képes jelen helyzetben rá nézni. Végig Scarlett-re figyelt, aki már újra eszméletlenül feküdt és semmit nem reagál a külvilágra. A lány keresztapja szomorúan igazította meg a takarót, hogy rendesen be legyen takarva. Még simított rajta egyet utána pedig a lány bekötözött arcára nézett. Hosszú másodpercekig csak figyelte majd neki kezdett a kötések leszedésének.

                               ⭐

Furcsa és egyben meglepő úgy ébredni, hogy semmilyen zaj nincs körülöttem, siri csend vesz körül, aminek nem tudom, hogy örüljek vagy inkább elszomorítson. Lassan nyitottam ki a szememet és néztem körbe, tényleg nem volt itt mellettem senki. Ez egy kicsit elszomorít. Letörten próbáltam felülni, de valami az ágyhoz szögezte a testemet, összezavarodva néztem le és szembesültem az alvó George Weasley-vel. Azonnal megjelent egy apró mosoly az arcomon, mikor szembesültem, hogy mégse vagyok egyedül.

-George.-szólítottam meg halkan mikor megcirogattam a haját.

-Scarlett.-motyogta miközben mocorgott egy kicsit.

-George.-kuncogtam halkan.
A fiú fáradtan kinyitotta a szemét és egyenesen rám nézett, mikor találkozott a tekintetünk, akkor lágyan elmosolyodott, ettől nekem is mosolyodnom kellett.

-Scarlett!-tért észhez hirtelen és ült fel boldogan.

-Szia.

-Szia.-köszönt gyengéden miközben megfogta a kezem.

-Hogy vagy?-kérdeztem lazán.

-Ez komoly?

-Akkor gondolom jól. Mióta is vagyok itt?-hagytam figyelmen kívül a kérdését.

-2 napja.-válaszolta semlegesen miközben megforgatta a szemét.

-2 napja?-kérdeztem vissza meglepődve és gyorsan felültem, de azonnal megbántam ezt a tettemet.