The Special Slytherin girl /George Weasley ff./

-26.rész-

Sietve indultam el a griffendél klubhelyisége felé, szinte már futottam. Velem szembe rengeteg diák haladt el és végig furán néztek rám, de nem érdekelt. Meg kell találnom George-ot. Beszélni akarok vele, mindent elakarok neki mondani, mindent. Azt, hogy még semmitől sem féltem annyira, mint attól a ténytől, hogy elveszíthetem őt.

-Scarlett?-ragadta meg valaki a karomat és fordított maga felé.

Meglepve tapasztaltam, hogy Oliver áll előttem és még mindig a karomat fogja.

-Mit csinálsz itt? Mindenkit máshol helyeztek el. Sirius Black miatt.

-Ha senki sincs a klubhelyiségben akkor te mit csinálsz itt?-kérdeztem rá egy kicsit összezavarodva.

-Meg kellett mentenem a jövő heti kvidics meccs terveimet.-emelte fel egy vastag füzetet, amiből több lap is kilógott.

-Szerintem Sirius-t nem érdekli a terveid, de biztos jók lehetnek.-dicsértem meg.

-Köszönöm Scarlett. Ha a mardekárosokat keresed akkor az előbb találkoztam Gwen-el és Cedric-el, de nyugodtan jöhetsz velem is. Biztos senkit nem zavarnál.

-Köszi, akkor veled tartok. Gwen és Cedric biztos valami közepén vannak. Majd később megkeresem őket.-legyintettem és indultam el.-És útközben mesélhetsz a terveidről, biztos nagyon jók.

Csak pár lépést tettem előre mikor észrevettem, hogy Oliver nem jön utánam. Összezavarodva álltam meg és fordultam vissza, nem mondtam semmit csak megráztam a fejemet így feltéve a kérdést. Mi történt?

-Semmi, csak még senkit nem érdekelt a terveim.-vonta meg a vállát szomorúan.

-Tényleg? Pedig engem nagyon érdekelnek.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Köszönöm, szóval úgy gondoltam ki, hogy a meccset egy.-nyitotta ki a füzetet egy random oldalon ahol mindenféle ábrák voltak.

Érdeklődve hallgattam minden egyes szavát. Akkora beleéléssel mesélte, hogy csak mosolyogni tudtam. Annyira aranyosan vázolta fel az egészet és kitért a részletekre is. Egész végig csak ő beszélt és egyáltalán nem zavart. Jó volt egy kicsit kizárni mindent és csak azt hallgatni hogyan fogják a griffendélesek legyőzni a hugrabugosokat.

-De persze ha Harry megszerzi a cikeszt akkor ezekre nincsen szükségünk.-csukta be a stratégiákat tároló füzetet.

-Azért Harry se tudja rögtön megszerezni a cikeszt és ráadásul te vagy a kapitány.

-Most már Oliver-t is a gondjaid alá vetted?-szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött.

A griffendél kapitánya boldogan fordult George felé, míg én teljesen mozdulatlan maradtam. Annyira váratlanul ért, hogy ilyen hirtelen találkozok vele. Pedig eredetileg azért jöttem, hogy találkozzak vele és mindent megbeszélünk.

-Mi a baj, Scarlett?-kérdezte szarkasztikusan.-Már annyira nem számítok neked, hogy rám se nézel?

-Ez nem igaz.-fordultam felé.-Te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben.

-Oh, tényleg?-húzta fel az egyik szemöldökét.-Harry eltűnt.

-Hogy?-néztem körbe, de megláttam, ahogyan pont felém tart.

Összezavarodva néztem vissza a fiú felé.

-Erről beszéltem.-fordított hátat és sétált el.

-George! Had magyarázzam meg.-akartam utána menni, de Fred elém állt.

-Most hagyd egy kicsit.

-De én.

-Kérlek.-nézett rám könyörgően.-Most egy kicsit egyedül kell lennie.