A Farkas és az Oroszlán

Christine

Christine és Brienne a Tengergyöngye fedélzetén utaztak. A legénység nem kérdezett semmit és nem is foglalkoztak velük különösen. A lány legtöbb idejét a kabinjukba töltötte, hogy minél kevesebbet legyen szem előtt. A biztonság kedvéért hosszú szőke haját barnára festette és Brienne mindig a közelben volt. Jaime őt küldte el vele, azt mondta neki, hogy benne megbízhat, mert a nő hűséges Catelyn úrnőhőz.
Mindenkinek azt mondták, hogy testvérek és a Völgybe utaznak, hogy meglátogassák távoli rokonukat.
A hajózás, főleg az elején nagyon megviselte, de lehet, hogy csak a terhesség miatt voltak gyakoriak a rosszúllétek. Az egyik ilyen roham után Brienne aggódva lépett mellé.
- Lanna, aggódom érted, jól vagy?
Lanna. Christine még nem szokta meg álnevét, bár ő maga választotta.
- Semmi bajom, Erena. - nyugtatta meg a nagydarab nőt.
Brienne hűséges és kedves volt hozzá, ezenkívül jól el tudtak beszélgetni.
- Már nem kell sokat kibírnod, nemsokára megérkezünk a Völgybe.
Csakhogy, Christine nem a Völgybe akart menni és elérkezett az idő, hogy Brienne-t is beavassa a tervébe.
- Valamit el kell mondanom. - fordult a nő felé - Menjünk le a kabinba.
A kabinban közel ültek le egymáshoz és suttogásnál nem mertek, hangosabban beszélni.
- Le kell fizetned a kapitányt. - jelentette ki - Nem fogunk kiszálni Öregrévnél.
- Nem? - döbbent meg Brienne - De hát Jaime azt mondta, hogy...
- Azt mondta, mert én is azt mondtam neki, de eszem ágában sincs a Sasfészekbe menni.
- Akkor hová megyünk?
- A Falra.
- A Falra? - Brienne hangja, ha lehet még döbbentebb volt - Ha szabad kérdeznem, miért?
- Lysa Arrynra nem számíthatok, de a Falon van Havas Jon, Robb féltestvére, aki... bízhatok benned?
- Igen, felség! - felete határozottan.
- Robb Jont nevezte ki örökösének, ha nem születne gyermeke. Én nem ismerem őt, de Robb bízott benne.
- De az Éjjeli Őrség eskükje halálig tart.
- Tudom, viszont szükségem van valakire, aki segít, egy helyre ahol elbújhatok.
- Nem biztos, hogy a Fal a legmegfelelőbb választás. Az Őrség tagjai nagyrészt gyilkosokból és erőszaktevőkből áll. Ráadásul mind férfiak, feltűnő lenne közöttük egy nő.
- Nekem Jonra van szükségem, a nevére és a védelmére. Ő ismeri az északi urakat és ők is ismerik őt. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy mindent megtenne Robb gyermekének védelme érdekében.
- Felség azt mondtad, hogy...
- Igen. - bólintott Christine - Robb gyermekét várom.
Széthúzta utazóköppenyét és így már látszott domborodó hasa.
- Beszélek a kapitánnyal. - állt fel Brienne - Nem lenne mégis csak biztobságosabb a Völgy, ha a Boltonok elkapnak...
- Lysa nem segíttene,  Roose Boltonnak pedig még be kell vennie a Nyakat. - felete a lány - És Brienne a gyermekről nem tudhat senki.
- Természetesen, felség. - mondta, majd elment a kapitányhoz.

Már este lett mire visszatért.
- A kapitány, nem nagyon örült túlságosan, hogy északra kell hajóznia és az őszi viharok miatt nem is visz el minket a Keleti Őrségig, hanem a Végső folyón elvisz egésszen a Királyi útig, ahonnan gyalog kell tovább menni.
- Rendben, az is több mint a semmi. - bólintott Christine, majd nagyon sokáig egyetlen szót se váltottak.
Végül Christine törte meg a csendet, úgy érezte nem bír tovább némán ülni, az emlékeivel. Őrülten hiányzott neki Robb.
- Voltál már szerelmes, Brienne? - kérdezte.
- Azt hiszem igen, felség. - válaszolta a nagydarabb nő.
- Ki volt az? Bocsás meg, ez túl személyes volt. De ha szabad kérdeznem mi történt vele?
Brienne elfordította a tekintetét.
- Meghalt. Nekem kellett volna megvédenem, de megölték őt.
- Sajnálom. - Christine rájött, hogy Renlyről beszél - Borzalmas dolog, amikor elveszítjük, azt, akit szeretünk. A gyermekem remélem fiú lesz, kék szemekkel. Attól félek, elfelejtem őt, a mosolyát, a kék szemeit, arca vonásait, és azt nem bírnám ki.
Christine érezte, hogy legördül egy könnycsepp az arcán, majd még egy.
- Brienne vigasztalás képpen átölelte, a mozdulat elősször kissé esetlen volt.
Ettől a naptól kezdve csak vidám témákról beszéltek, a gyász megmaradt a lány gondolataiban. A fedélzeten eltőltött utolsó napokon, még egy-két viccet is elsütött, többek között azért, hogy elrejtse szorongását, mert nem tudta, hogy Havas Jon hogy fogadja őket, hiszen már az Őrséghez tartozott, ők voltak a testvérei. Mivan, ha már elfelejtette Robbot.
Miután leszáltak a hajóról hosszú séta várt rájuk. Christine úgy gondta már a terhessége vége felé jár, mert nagy volt a hasa és a háta is fájt, de nem sűrűn álltak meg pihenni, mert nem merték kockáztatni, hogy elkapják őket. Amikor a baba rúgott, amit igen gyakran tett, Christine mindig a hasára tette a kezét és látta, hogy Brienne aggódva fordul felé, ő is attól félt, amitől a lány is. A semmi közepén, egyedül kell megszülnie a babát. Végül hosszas gyaloglás után meglátták a Fekete Várat és az egyik tornyon a Baratheonok lobogóját, de a koronás szarvast egy lángoló szív zárta körbe.
- Stannis. - suttogta Brienne.

Következő részből:

Catelyn

A nap nagy részében úgy tett, mintha imárkozna, de kikhez imátkozna? Az istenek, ha vannak is nem hallgatták meg és elvették tőle a férjét és a gyermekeit, Derest és most Zúgó következik. Nem tudta, hogy őt miért hagyták még mindig életben. A Hét csak szenvedést kínált a számára.