A Farkas és az Oroszlán

Robb

Bevezették ser Cleos Freyt Zúgó nagycsarnokába. Robb a zászlósurai körében ült az asztal közepénél, előtte egy papírtekercs hevert a béke feltételekkel.
Nem fogják elgogadni. Gondolta magában a fiú, de el kellett küldeniük Királyvárba.
Ser Cleos térdre borult az asztal előtt.
- Kelj fel, ser! - Robb igyekezett minél magabiztosabb hangon tárgyalni.
- Köszönöm, uram!
- Felség! - kiáltott rá a Hordó.
- Felség, bocsáss meg! - Cleos Frey hangja rémült volt, bár ezt lehet, hogy befolyásolta a terembe lépő rémfarkas is.
- Nem adom vissza a szabadságodat, de a követem leszel és békelobogó alatt Királyvárba lovagolsz. Amint átadtad az üzenetemet az unokanővérednek, Cersei Lannisternek, utánma vissza kell térned Zúgóba és újra fogságba vonulsz. - kezdte Robb.
Ser Cleos bólintott.
- Ígérem, felség.
- Helyes. - bólintott Robb is - A feltételeim: A királyné szabadon engedi a húgaimat, magától érthetődik, hogy Sansa és Joffrey eljegyzése érvénytelenné válik és gondoskodik róla, hogy éppségben megérkezzenek Fehérrévbe, amint jelentést tett a várnagyom, hogy a lányok sértetlenül megérkeztek Deresbe, szabadonengedem a királyné unokatestvéreit. Másodszor, nemes atyám csontjait visszaszolgáltatjátok nekünk, hogy Deres alatt pihenhessen, ahogyan ő is szeretné, valamint, akik apám házitestőrségében szolgálva haltak meg Királyvárban, szintén visszakerülnek hozzánk. - Robbnak erőt kellett vennie magán, hogy ne az apjára gondoljon, hanem folytassa - Harmadszor, apám pallosát, Jeget a kezembe adják itt, Zúgóban. Negyedszer, Tywin nagyúr szabadon engedi azokat a lovagjaimat és zászlósuraimat, akiket a Zöld ágnál vívott csatánál ejtett foglyul, ha így tesz, cserébe én is elengedem a Suttogó Erdőben és a Táborok Csatájában ejtett foglyokat. Kivéve Jaime Lannistert, a Királyölő a túszom marad apja jó magaviselete érdekében. Végül pedig, Joffrey királynak és a régens királynőnek vissza kell vonnia minden, az Észak feletti uralomra irányuló követelést. Mostantól kezdve Észak nem része a birodalomnak, hanem szabad és független királyság, mint régen, a fennhatóságunk magába foglalja az összes Stark-birtokot a Nyaktól északra, valamint a Három Folyó és mellékágai öntözte földeket, amelyeket nyugatról az Aranyfog, keletről pedig a Hold-hegység határól.
A teremben lévő nagyurak zúgolódni kezdtek.
- Észak királya! Stark! Stark!
Robb csendre intette az összegyűlteket.
- Ezek a feltételeim, ha elfogadják béke lesz, ha nem, - megvakarta Szürke Szél fülét, az állat ser Cleosra morgott - a háború folytatódik. De hogy lássák, jó indulatunkat, a nagybátyjám, Edmura Tully, Zúgó örököse elveszi Christine Baratheont. Ez a házasság megerősítti a két birodalom közötti békét. Hajnalban indulsz! - adta ki a parancsot.
- Igenis, felség.
Robb bólintott majd kisétált a teremből, az anyja két folyosóval arrébb érte utól.
- Robb! - a fiú megfordult, hogy anyja szemébe tudjon nézni - Ezeket a feltételeket nem fogják elfogadni!
- Tudom, de nem követelhetek kevesebbet. - felelte fáradtan.
- Nálunk van Jaime, ha esetleg...
- A zászlósurak a lábamnál fogva lógatnának fel, ha kicserélném a Királyölőt két kislányra.
- A húgaidról beszélsz! Sansa a királyné karmai között van, Aryaról pedig már régen nem hallottunk semmit. - fakadt ki az anyja dühösen, majd beletörődve sóhajtott - Azt hiszem ideje hazatérnem Deresbe, a fiúkhoz.
- Nem mehetsz Deresbe. - jelentette ki a fiú - Renly sereget gyűjt, vele kell tárgyalnod a nevemben.
- Az istenekre, Robb, miért nekem? Miért nem az egyik zászlósuradat küldöd? - kérdezte.
- Melyik zászlósuramban bízhatnék jobban, mint benned. Ha összefogunk Renlyvel, túlerőben leszünk és a Lannisterek békéért könyörögnek majd, akkor visszakapjuk a lányokat és újra együtt leszünk.
Catelyn úrnő büszkén nézett a fiára.
- Holnap indulok, még hajnalban - mondta.
- Én pedig ott leszek, hogy elbúcsúzzak. - mosolygott rá a fiú, majd otthagyta az anyját, még kellett beszélnie valakivel.
A Christine ajtaja előtt álló örök biccentettek amikor meglátták.
- Felség!
Robb is üdvözölte őket, kopogott, majd belépett az ajtón. A lány az asztalnál ült és olvasott, a zajra felnézett és pillantásuk találkozott.
Amikor Robb először meglátta itt, Zúgóban el se akarta hinni, hogy a lány tényleg itt van. Nem tudta, hogy örüljön-e vagy inkább ne a helyzetnek.
- Felség! - állt fel a lány a székből. Most nem az a mosolygós lány állt előtte, mint Deresben.
- Hercegnő!
- Minek köszönhetem a látogatásodat? - hangja hivatalos volt.
- Holnap hajnalban indul a követem Királyvárba, a békefeltételeimmel. - Christine nem szólt semmit, ezért folytatta - Ha elfogadják a húgaim és apám csontjai visszatérnek Deresbe és Észak független királyság lesz a Folyóvidékkel együtt.
- Nem fogják elfogadni. - mondta a lány.
- Nem. - felelte a fiú - De van még más is.
Christine kíváncsian nézett rá. Robb jól tudta, hogy ez nem fog tetszeni a hercegnőnek, ahogyan neki se tetszett, de nem tiltakozhatott, mert  az ötlet jó volt.
- A két birodalom közötti békét egy házassággal szeretnénk szorosabbá fűzni. - Christine zöld szemében remény csillant, Robb lesütötte a szemét - A nagybátyjám, Edmure feleségül fog venni.
- Tessék? - a hangjában értetlenség és csalódotság keveredett.
A lány megkerülte az asztalt és megállt a fiú előtt.
- Miért nem te? Te vagy a király. - kérdezte a hercegnő.
- Nekem... nem lehet,  nekem mást kell elvennem.
- Kit?
- Az egyik Frey lányt. - felelte Robb röviden.
- Melyiket? - kíváncsiskodott a lány.
- Nem tudom, az egyiket. - vallotta be a fiú.
- Mi?
- A híd miatt. Azért, hogy átkelhessünk rajta, hogy időben apám segítségére siessek.
- Komolyan egy híd miatt veszel el valakit? - fakadt ki a lány, zöld szemei szikrákat szórtak.
- Fontos volt az a híd! - védekezett a fiú.
- Elhiszem, de az istenekre, Robb! Azt se tudod, hogy hívják!
Robb sejtette, hogy Christinenek nem az volt a baja, hogy nem tudja a jövendőbelije nevét.
- Én mondtam, hogy maradj velem Deresben! Ha úgy tettél volna, talán most nem kellene feleségül vennem az egyik Frey lányt.
- Csak azt ne mondt, hogy az egész az én hibám! - kiabált rá a hercegnő.
- Nem ezt mondtam. - jelentette ki a fiú.
Ő nem is akart veszekedni a lánnyal, de fáradt volt és ingerlékeny, legszívesebben magához ölelte volna a lányt és úgy kérni, hogy ne haragudjon rá.
- Jól van, de csakhogy tud, nem vagyok hajlandó hozzámenni Edmure Tullyhoz. - szögezte le a lány - Mintha elfelejtetted volna, hogy már nekem is van egy házzassági ajánlatom.
- Ne haragudj, tényleg megfeledkeztem róla. - morogta a fiú ingerülten - Csak, hogy tudjam, kitől is vettem el a lehetőséget, hogy a felesége legyél?
Christine gúnyosan elmosolyodott.
- Theon Greyjoytól. - Robb szeme elkerekedett - Éppen a Vas-szigetekre tartottam, amikor elfogtak az embereid.
- Theon... ő tudott róla? - kérdezte a fiú.
Theon nem adta semmi jelét, hogy tudott volna róla, mindig érdeklődve hallgatta, ahogy a fiú Christineről beszél.
- Nem, szóval, ha feleségűl akarsz adni Edmure Tullyhoz, kérd ki az ő véleményét is. Most pedig, ha megbocsátasz, felség szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
Robb bólintott, majd otthagyta a sértett lányt. Nem így tervezte a mai napot és fogalma se volt, hogy, hogy engesztelhetné ki a hercegnőt. Főleg úgy, hogy egy kicsit ő maga is haragudott a lányra, nem voltak igazságosak a szavi, nem mindegyik. De még így is ott akart volna maradni megvígasztalni és megígérni, hogy nem kell hozzámennie senkihez, ha nem akarja, de nem tehette. Király volt és még várt rá egy háború.

Következő részből:

Tyrion

- Mondd meg neki, hogy egy újabb Lannister sereg közeledik felé nyugatról, míg nemes atyám keletről támad. Mondd meg neki, hogy egyedül mardt, nem számíthat szövetségesekre.