A Farkas és az Oroszlán

Christine

Szeretlek! Csak ez viszhangzott egész úton Christine fejében. Tudta, hogy vissza kellett volna fordulnia a fiúhoz és neki is kimondani a szavakat, de azt is tudta, hogy ha megteszi akkor nem lett volna képes eljönni, ezért kijött a szobából és Tyrion kíséretében beszállt a kerekes házba, nagybátyja azonban nem tartott velük, ő az Őrséggel még északabra ment, a Falhoz.
A hercegnő egész út alatt magába zárkózott és csak ritkán beszélgetett másokkal. Egyszer az anyja a kezére tette a kezét és a szemébe nézett.
- Így lesz a legjobb. - mondta.
Csak neked! Akarta mondani a lány, de visszafogta magát.
Az út borzalmas volt, a hercegnő emlékezet a balhéra, amit Joffrey csapott, miután az egyik rémfarkas megharapta. Szerencsére Nymeria megszökött, de Hölgy már nem volt ilyen szerencsés. Joffrey és az anyja az állat halálát követelték, az ítéletet végül Eddard nagyúr hajtott végre. Sansa egész úton szomorú volt.
Christine már várta, hogy visszaérjenek Királyvárba és egy időre bezárkozhasson a szobájába, de ez az idő nem tartott sokáig. Miközben a Vörös Toronyban sétálgatott vagy Sansával és a barátnőjével beszélgetett valahogy nem találta a helyét a városban, mint azelőtt, Robb előtt. Hiányzott neki a fiú kék szeme, nevetése, csókjai és legfőképpen az, hogy ott legyen vele. Tulajdonképpen az egész fiú hiányzott.
Egyik délután is éppen a kertet szemlélte magányosan, mert Sansa Joffreyval volt, amikor a király hivatta.
Apja egy asztal mögött ült, mögötte ott állt a királyné.
- Apám, anyám! - biccentett szülei felé.
- Christine remek híreink vannak a számodra. - kezdte a király.
Vissza küldenek Deresbe? Túlzás lett volna erre várni.
- Anyád azt mondja, már említette neked az eljegyzést, most érkezett a holló, hogy el is fogatták.
A hercegnő megdöbbent. Ő azt, hitte, hogy ezt már rég elrendezték, legalábis a királyné így beszélt róla.
- Valóban? - kérdezte.
- Igen, itt van a levél Balon Greyjoy beleegyező válaszával. - lebegtetett meg egy darab papírt a király - Hozzámész a fiához.
- A fiához, de hát ő...
- Theon Greyjoy. - fejezte be Cersei - Deresben találkoztatok. Remélem emlékszel rá.
Christine emlékezett a fiúra, Ned Stark fogadott fiára. Theon idősebb volt náluk, barna haja és kék szeme volt ezenkívűl valamin mindig mosolygott. Nem töltött el sok időt a fiúval, ezért nem ismerte, de biztos volt benne, hogy nem akar hozzámenni. Ő Robb felesége akar lenni.
- Balon Greyjoy, de hát ő fellázadt ellened, te mégis hozzáadnál a fiához? - döbbent meg a lány.
- A fiút Ned nevelte, ne aggódj jó férjed lesz és így a Greyjoyokat magunkhoz tudjuk láncolni. - jegyezte meg a király - A Segítő tornája után elindulsz Pykera, erről nem nyitok vitát!
Robert Baratheon felállt a székéből, majd kivonult a szobából. Christine szeméből kicsordult egy könnycsepp.
- Ha az számít a fiú még mindig nem tud róla, de ne aggódj, mire odaérsz tárt karokkal fog fogadni. - mondta az anyja majd ő is távozott a helyiségből.

A Segítő tornája, hamarabb elérkezett, mint a lány várta volna. Nagy eseménynek számított a Birodalomban, Westeros minden tájáról érkeztek a lovagi tornára. Christine Sansa mellett figyelte az egymás után sorompóba álló lovagokat. Sansa izgalmasnak talált a tornát, minden apróság lenyűgözte. Jeyne Poole viszont rosszul lett, ezért ő visszatért a kastélyba. A hercegnő egy idő után megunta az eseményt, így elhatározta, hogy sétál egyet.
A sátrak között elhaladva sok ház címerét látta. Voltak urak a Folyóvidékről és a Síkvidékről is, valamint lovagok Lannisrévből és Alkonyvölgyből. A rémfarkast sehol sem látta, de butaság lett volna azt, hinni, hogy Robb itt lesz. A Starkok nem szoktak részt venni lovagi tornákon.
Annyira elmerült a gondolataiban, hogy majdnem észre se vette, hogy nekimegy egy idős asszonynak.
- Sajnálom. - szabatkozott a lány.
- Semmi gond, gyermekem. - mosolygott rá az asszony - Érdekes egy oroszlán, aki farkas szeretne lenni.
- Tessék?
Ezt nem értette teljesen. Ő nem oroszlán, hamem szarvas.
- Majd megérted, gyermekem. Hosszú útra készülsz, de vigyázz. A nyugalom hamarosan felborul a vadkan miatt és mindenki az erdő királyának tekinti magát. Szarvas  szarvas ellen harcol, az oroszlán csendben arra vár, hogy a farkas hibázzon és még a kraken is előkúszik a tengerből, hogy nyálkás csápjait hátulról a farkas nyaka köré fonja. És mi lesz mindennek a vége? Tűz és vér.
Christinet megrémítették az idős nő szavai, most már semmit se értett.
- Sajnálom, de nem értem. - mondta, majd otthagyta a nőt, azonban rémisztő szavai még sokáig kisérték őt.
Másnap a lovagi tornát Sandor Clegane, Joffrey kutyája nyerte és Christinenek indulnia kellett a Vas-szigetekre.
Elbúcsúzott szeretett testvéreitől, szüleitől és barátaitól. Az utat lóháton fogják megtenni, Zúgó felé és Banefortnál szálnak hajóra, hogy átjussanak Pykera. A hercegnő megfelelő biztonsági intézkedésekkel hagyta el Királyvárat, ötven vörös köppenyes és egy királyi testőr kíséri és  pár szolgáló, hogy ellássák a hercegnőt, pedig neki csak egy valamire lett volna szüksége, vagyis valakire. Robbra. Azonban ez az álom örökre szertefoszlott a lány számára.

Következő részből:

Robb

Robb csendben hallgatta zászlósurainak tanácsait. A tábort a  Cailin-árok romjai között állították fel.