A Farkas és az Oroszlán

Christine

Miután a férfiak korán reggel elmentek vadászni, lényegesen kevesebben lézengtek a vár udvarán, amikor a hercegnő Sansával és annak barátnőjével tett egy frissítő sétát.
Mind a két lány nagyon izgatott volt az út miatt, alig győzték kivárni a holnapi indulást. Folyton Királyvárról kérdezgették Christinet, aki türelmesen válaszolt minden kérdésre, bár az ő gondolatai máshol jártak. Nem merte megosztani új barátnőivel az érzelmeit és beavatni őket a Robbal való tervébe, amíg nem beszéltek a királlyal és Eddard nagyúrral. Remélte, hogy minden jól sül el, igazából nem látott rá okot, hogy miért ne maradhatna itt. Persze hiányozna neki Királyvár és a testvérei, de egynap úgyis férjhez kell mennie és elhagyni az otthonát.
Álmában Robb volt Deres ura, ő pedig a felesége. Boldogan éltek és nevelték a gyermekeiket. Robb kardforgatásra és lovaglásra tanította a fiúkat, Christine pedig a lányokat nevelte. Minden varázslatos volt és ez az érzés az ébredés után se múlt el. Christine bízott benne, hogy az álom valóra válhat.
A séta után a hercegnő visszavonult a szobájába, ahol a királyné már várt rá.
- Anya? - döbbent meg és egy pillanatra meg is torpant az ajtóban - Mit csinálsz itt?
- Csak kiváncsi voltam, hogy jól vagy-e, mert úgy tudom, hogy tegnep éjszaka nyitva hagytad az ablakodat. - mosolygott rá a királyné - Aggódtam érted, nehogy megfáz.
- Jól vagyok, csak egy kicsit szellőztettem. - felete a hercegnő.
Christine elsápadt, hiszen látta az anyja szemében, hogy tudja, hogy Robb az éjszaka itt járt. De miért ijedt meg, úgyis beszélni akartak a királlyal, hát most beszél az anyjával.
- Itt maradok! - jelentette ki, azután rájöt, hogy nem ez volt a legjobb kezdés, de már mindegy.
A királyné gúnyosan felnevetett.
- Itt? De miért? Nincs itt semmi csak hó és kövek.
- Robbal. - tette hozzá a lány.
- Ó... Így már világosabb, azt hiszed fontos vagy a fiúnak csakmert egyszer bemászott az ablakodon? - kérdezte az anyja.
Christine figyelmen kívül hagyta őt.
- Össze szeretnénk házasodni.
- Valóban? - a hangja nem volt meglepedt - És ezt a kisfiú találta ki vagy a te butus kis fejedből származik az ötlet?
A lánynak nem tetszett, hogy így beszél Robbról, egyből a védelmébe vette a fiút.
- Robb nem kisfiú!
- Lehet, de ez nem változtat azon, hogy az ötlet nevetséges.
- Mégis miért? Egynap, majd Robb lesz Deres ura és Észak Őrzője, ennél jobb házasságot nem köthetsz nekem! - kiáltotta mérgesen a lány.
Az anyja nem választhatja el őt a fiútól.
Cersei csak hűvösen elmosolyodott.
- Hercegnő vagy, a te házasságodnak a Birodalom érdekeit kell szolgálnia. A Starkokkal már van egy házassági szerződésünk, ráadásul ők a korona személyes barátai is. Más szövetségesekre is szükség van.
Christine megértette, hogy mire utal az anyja és miért nem lehet Robb Stark felesége.
- Ki az? - kérdezte könnyes szemmel.
- Mindent a maga idejében, kislányom. - jegyezte meg a királyné, majd a hangja egy fokkal megértőbb lett - Tudom milyen izgalmasak ezek a kis kalandok, de fel kell nőnöd.
Cersei elindult az ajtó felé, hogy magára hagyja a lányát a bánatával.
- A boldogságom egyáltalán nem érdekel? - kérdezte az utolsó pillanatban Christine.
Az anyja megfordult és a szemébe nézett.
- Egy nőnek csak a gyerekeit szabad szeretnie. - tanácsolta neki - Tőlem se kérdezte meg senki, hogy hozzá akarok-e menni Roberthez. Ez a mi sorsunk, kedvesem. Jobb, ha mielőbb elfogadod.
A királyné az ajtóból még visszafordult, eszébe jutott még valami.
- Már nem leszünk itt sokáig, de addig is nem akarom, hogy találkozz a fiúval. Megértetted? - választ se várva kiment a szobából.
Miután az ajtó becsukódott mögötte Christine zokogva borult a párnára és álomba sírta magát, ám ezúttal az álom nem volt sem szép, sem varázslatos.
Mire felébredt késő délután volt, érezte, hogy a szeme be van dagadva a sírástól és a feje is lüktetett, de nem maradhat örökké a szobájába. A férfiak már biztosan visszaértek a vadászatból és neki a tiltás ellenére beszélnie kellett Robbal.
Gyorsan megmosta az arcát és mosolyt erőltetett magára, majd elhagyta a szobát.
Az udvar furcsán csendesnek tűnt, amikor meglátta Tyriont odasietett hozzá. A nyagybátyja arcán csodálkozással vegyes sajnálatot látott.
- Mi történt? - kérdezte.
- A Stark fiú leesett a toronyból, összetört a gerince, most haldoklik. - mondta a törpe.
- Melyikük? - a hangja rémült volt.
- A kisebb, aki mindig mászott, Brandon. A Hét legyen irgalmas hozzá.
Christine látta egyszer a fiút mászni, akkor biztosnak tűnt, de mindenki hibázhat. Remélte, hogy ez nem kerül a fiú életébe.
- De ugye nem fog meghalni?
- A mester szerint, ha megéli a reggelt akkor nem, de járni már sosem lesz képes.
- Istenek! - sóhajtotta a lány.
Emlékezett rá, hogy a fiú lovag szeretett volna lenni, de ez már sose válhat valóra. Ahogy az én álmom se.
- Meglátogathatom?
- Nincs rá szükség. A fiút még a mester vizsgálja és ott van vele a családja, valamint nemes atyád és anyád is. - felelte Tyrion.
- Akkor imádkozni fogok érte. - válaszolta a hercegnő.
Christine az Isten erdő felé vette az irányt, ahol a Starkok isteneit kérte, hogy vigyázzanak a fiúra, remélte az istenek meghallgatják.
Nem tudta mennyi idő telhetett el, de amikor lépéseket hallott felnézett. Robb lépkedett felé. A fiú arca mélységesen szomorú volt és tudta, hogy, ha elmodja, amit mondani akar, akkor a szíve is összetörik.
- Hogy van Bran? - kérdezte a hercegnő aggódva.
- Alszik, az állapota pedig változatlan. - felete a fiú.
- Annyira sajnálom. Ha tudok valamiben segíteni, akkor csak szólj.
Robb halványan elmosolyodott.
- Már úgy is jobb, hogy itt vagy.
Christine nem bírt tovább a fiú kék szemeibe nézni.
- Mi a baj? - kérdezte a fiú.
Közelebb lépett a lányhoz az álla alá nyúlt és finoman felemelte a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. Amikor meglátta a könnyeket a lány szemében, ha lehet még aggodalmasabb arcot vágott.
- Mi történt? - kérdezte újra.
- Hercegnő! - hallottak meg egy idegen hangot, gyorsan szétrebbentek. A hang egy vörösköppenyes őrhöz tartozott, aki a bejáratnál állt - Had kísérjelek vissza a szobádba.
A lány tudta, hogy a katonát az anyja küldte, de Christine azonban nem mehetett el magyarázat nélkül.
- Egy pillanat.
- Most. - vágott vissza az őr.
- Azt mondtam egy pillanat! - mondta ingerülten, majd visszafordult Robbhoz - Nem lehetek a feleséged, a szüleim már másnak ígértek. - mondta ki a szavakat, majd otthagyta a megdöbbent fiút.

Következő részből:

Robb

Christine szemébe nézett.
- Beszélnünk kell.
A hercegnő félve Tyrionra pillantott. Az Ördögfióka megforgatta a szemeit.
- Két percet kaptok, annyi kieshet a másnaposság miatt. - mondta, majd elfordult és kinézett az ablakon.