A Farkas és az Oroszlán

Robb

- Hol voltatok? - kérdezte Catelyn Stark idegesen.
Robb körbepillantott, de csak szüleit és testvéreit látta.
- De hiszen nem késtünk el. - jegyezte meg.
- A királyi család bármikor itt lehet.
Robb illedelmesen bólintott, tudta, hogy az anyja nem rá ideges, hanem a király és a királyné jelenléte tette feszülté, majd odalépett a testvérei mellé.
Rickon, a legkisebb fivére valószínűleg már éhes lehetett, mert gyakran meghúzogatta Arya ruháját, azt kérdezgetve, hogy mikor lesz vacsora, valamint azt se értette, hogy hol van Jon, három évesként még nem érthette. Sansa csinos volt mint mindig, de most valahogy még jobban ragyogott, kék szemei vidáman csillogtak, arcán izgatott mosoly ült.
- Képzeld, apát kinevezték a Király Segítőjévé, de nem biztos, hogy el fogja fogadni. - mesélte a lány.
- A Király Segítőjévé? - kérdezett vissza meglepetten Robb.
A Király Segítője hatalmas méltóság és nagy megtiszteltetés annak, aki birtokolja, viszont, ha Eddard nagyúr elfogadja a címet, akkor el kell hagynia Derest.
- Igen. Kérlek beszélj vele, rád hallgat, te vagy az első szülött fia. Kérlek, el kell fogadnia! És ha elfogadja, akkor én is vele mehetek Királyvárba, ahol Joffrey herceg feleségül vesz és én leszek a királynéja. - Sansa könyörgő szemekkel nézett a bátyjára.
- Majd beszélek vele. - ígérte.
Deres urát kinevezték a Király Segítőjévé és Sansát hozzá akarják adni Joffreyhoz. Mégis mikor történhetett mindez? És még miről maradhatott le.
Hamarosan megjelent a királyi család. Elől jött a király a királyjnéjával. Robb nehezen tudta elhinni, hogy ez a kövér férfi volt az a Robert Baratheon, akiről apja mesélt. Mögöttük Joffrey herceg érkezett, a fiú korához képest magas volt és az arca is csinos, de amióta itt voltak gőg látszódott rajta, ami ellenszenvessé tette őt Robb számára. A herceg megállt Sansa előtt és rámosolygott.
- Hölgyem, remélem én kisérhetlek ma az asztalhoz. - mondta kedves hangon.
- Nagy megtiszteltetés lenne, felség. - viszonozta a kedvességet Sansa.
A herceg után Christine hercegnő jelent meg és Robbot már nem Joffrey érdekelte. A hercegnő gyönyörű volt vörös ruhájában, amit csillogó gyöngyökkel díszítettek, a haja most laza hullámokban omlott a vállára. Robb odalépett hozzá.
- Hercegnő, megtisztelnél azzal, hogy én kísérhetlek az asztalhoz?
Christine rá emelte zöld szemeit.
- Nagy örömömre szolgálna. - felelte a lány.
A hangja kedves és barátságos volt.
Robb mosolyogva felé nyújtotta a karját, a hercegnő pedig belekarolt. Robb az asztalhoz kísérte a hercegnőt, majd helyet foglaltak.
A vacsora kellemesen telt, az ételek nagyon finomak voltak és a lakoma után megjelentek a zenészek is, a vendégek pedig mozgolódni kezdtek. Így kerelült Theon Greyjoy Robb Stark mellé.
- Mint Ned Stark fia kötelezetségeid vannak ma este. - jelentette ki a fiú.
- Mire gondolsz?
- Csupán arra, hogy kérd fel táncolni a hercegnőt. Nézz csak rá, szegény milyen magányosnak tűnik.
Robb óvatosan a lány felé fordult, aki éppen Sansával és Jeyne Poolelal beszélgetett és valamin fel is nevettek. Nem tűnt magányosnak. Mintha megérezte volna, hogy figyelik, a hercegnő Robb felé fordult és a pillantásuk találkozott, de csak egy rövid ideig mert Christine már újra Sansa egyik történetére figyelt.
- Tudod Stark, én arra gondoltam, hogy még ma, hiszen közeleg a tél. - szólalt meg Theon.
Robb csak egy bosszús pillantást vetett rá, de végül felállt és elindult a hercegnő felé. Mire odaért Christine hercegnő egyedül maradt, mert Sansát hivatta a királyné és Jeyne is eltűnt valahová.
- Remélem jól érzed itt magad, Deresben. - lépett a hercegnő mellé.
A lány Robb szemébe nézett.
- Igen. Minden nagyszerű. - válaszlta udvariasan.
- Ezt örömmel hallom. Lenne kedved táncolni velem?
Christin elősször meglepetnek tűnt a kérdés hallatán, de végül elmosdolyodott.
- Boldogan. - felelte, majd elfogadta a felé nyújtott kezet.
Robb a tánctérre vezette a lányt, jobb kezét a hercegnő derekára tette, a másikkal pedig megfogta a lány kezét.
- Ugye tudsz táncolni? Mert nem szeretném, ha a lábamra lépnél. - kérdezte mosolyogva a hercegnő.
- Biztosíthatlak, hogy eddig még nem érkezett panasz. - mosolygott vissza a fiú és bekapcsolódtak a táncba. A dal végén Robb udvariasan meghajolt.
- Köszönöm a táncot hercegnő.
- Én is köszönöm, uram. Nagyon kellemes volt.
Robb tudta, hogy most érkezett el az idő, hogy visszakísérje a hercegnőt a helyére, de nem akarta, hogy elváljanak és ahogy a hercegnő szemébe nézett úgy látta, mintha ő sem akarná ezt.
- Tudom, hogy már késő van, de esetleg lenne kedved sétálni velem egyet? - kérdezte a fiú.
Úgy gondolta egy kis nyugalom és hűvös szellő jót fog tenni nekik.
- Nagyon szívesen. - mosolyodott el, majd belekarolt a fiúba.
Miután kiértek a kapun megcsapta őket a hideg esti levegő.
- Nem fázol, hercegnő? - érdeklődött Robb.
- Nem, de ne álljunk meg. - válaszolta és Robb úgy érezte mintha egy kicsit közelebb húzodott volna hozzá.
Elindultak az udvaron át felfedezni Derest.
Robbnak feltűnt, hogy távolról követik őket.
- Mindenhová követnek, sehová se mehetek egyedül. - jegyezte meg a lány.
- Ez borzalmas lehet.
- Meg lehet szokni. - mosolygott a hercegnő, de a mosolya ezúttal nem tűnt őszintének - Legalább mindig vigyáznak rám.
- És tényleg biztonságban érzed magad velük? - vonta fel a szemöldökét a fiú.
- Igen. - válaszolta Christine bizonytalanul.
Robb ráhagyta, miközben elsétáltak egy bokor mellett a bokor hirtelen megmozdult és Szürke Szél lépett elő mögüle. A rémfarkas sokat nőt mióta őt és testvéreit megtalálták az erdőben és sokkal szelídebb is lett azóta. A hercegnőt megrémítette az állat.
- Ne félj, nem bánt. - ígérte Robb és lehajolt, hogy megsimogassa farkasát - Meg szeretnéd simogatni?
- Én... Ha szabad. - mondta bizonytalanul.
- Igen, Szürke Szél kifejezetten élvezi, ha kényesztetik.
A hercegnő már nyújtotta a kezét, de a rémfarkas ekkor felé fordította a fejét a lány pedig ijedten elkapta.
- Ne félj! - nevetett Robb, megfogta a lány kezét és tartotta, amíg a rémfarkas megszagolta, majd óvatosan az állat hátára tette. - Látod? Nem olyan nehéz. - mondta és mélyen a lány zöld szemeibe nézett.
Christine rámosolygott.
- Nem is tudtam, hogy a rémfarkas ilyen barátságos állat. - jegyezte meg, még mindig a fiú szemébe nézve.
- Szürke Szél se mindig ilyen, persze nem bánt senkit, főleg, ha velem van.
- Értem.
Csendben indultak tovább és most már a rémfarkas is követte őket.
- Hercegnő! - hallottak meg egy hangot a hátuk mögül.
Egy Lannister katona közelített feléjük, aki tisztes távolságban megállt miközben óvatos pillantásokat vetett a Robb lábánál álló állatra.
- Tessék?
- A királyné üzeni, hogy későre jár és jobb lenne, ha pihennél, hiszen ma hosszú utat tettünk meg. - mondta.
- Rendben, máris megyek. - válaszolta és a hangja egy kissé csalódotnak tűnt, majd Robb felé fordult - Köszönöm a sétát, uram.
- Robb. - javította ki a fiú mosolyogva.
Christine visszamosolygott rá, majd kíséretével elindult befelé.
Robb még hosszasan állt kint egyedül, gondolatai a hercegnő körül jártak.

A következő részből:

Christine

Joffrey a tőle megszokott gőgös mosollyal nézett a nála egy évvel idősebb, de körübelül egymagas fiúra.
- Még feladhatod, Stark.
- Ahogy te is. - vágott vissza Robb.