A Farkas és az Oroszlán

Christine

Az út kellemesen telt a lány számára, bár egész végig azon gondolkodott, hogy, ha Harroway Nagyúr Városánál tovább mennek egyenesen a Királyi úton, akkor vajon mikor jutna el a királyné fülébe, hogy Pyke helyett Deresbe ment. Végül nem mert kockáztatni és tovább folytatták útjukat a Folyami úton. Út közben aggasztó híreket is kaptak a szembejövő emberektől. Catelyn Stark elfogta az Ördögfiókát és Deresbe vitte, voltak, akik azt mondták, hogy Zúgóba, de egy-ketten esküdni mertek volna, hogy a Sasfészek felé  látták volna őket, a folytatás azonban megegyezett. Tywin Lannister sereget vezetett, hogy kiszabadítsa kisebbik fiát. Christine aggódott, nem akarta, hogy háború törjön ki a Starkok és a Casterly-hegyi Lannisterek között.
Zúgóhoz közeledve akadályba ütköztek. Egy csoport állta az útjukat, a hercegnő felismerte a lobogókat, a Folyóvidék urainak emberi voltak.
- Álljatok félre! - parancsolt rájuk ser Arys Oakheart, a Királyi Testőrség egyik tagja.
- És mi van, ha nem? - kérdezett vissza az egyik katona.
Ezen Christine is elgondolkodott, jól látszott, hogy a másik csapat többen van.
Ser Arys a kardjára tette a kezét, de közben ezt mondta.
- Nem akarunk bajt.
Christine úgy érezte közbe kell szólnia.
- Uraim, - kezdte - mi csak szeretnénk békésen tovább haladni.
A katonák, döbbenten néztek felé, mintha most vennék csak észre.
- Christine hercegnő, ha nem tévedek. - mosolygott rá az egyik katona. A gesztus nem volt barátságos - Biztos fáradt vagy, Zúgóban megpihenhetsz egy darabig, már nincs messze.
- Köszönöm a kedvességedet, de inkább tovább haladnék. - jelentette ki a hercegnő.
- Az nem lenne túl jó ötlet. - jegyezte meg egy másik katona.
- Hallottátok a hercegnőt. Álljatok félre. - figyelmeztette őket Oakheart majd egy nyíl fúrodott a szívébe, szinte azzonnal meghalt, már azt se érezhette, hogy leesett a lováról.
Christine megdöbbent és megbénúlt a félelemtől. A vörösköppenyesek körbevették őt. Minden olyan gyorsan történt. A kíséretét megölték, őt magát pedig körbevették.
- Ne aggódj, neked nem esik bántódásod, amíg nem próbálsz meg elszökni.
A hercegnő nem értette. Ötven vörösköppenyest öltek meg a Tullyk emerei, ő pedig a foglyuk. Eszébe jutott Tyrion valyon miatta történik mindez? Mit tehetett a nagybátyja?
- A király megbecsült vendégként fog tekinteni rád. - jegyezte meg egy barna hajú férfi.
- A király? - kérdezett vissza a lány döbbenten - Az apám itt van, Zúgóban?
A katonák csak nevettek rajta, de válasz nem érkezett. A lány elhatározta, hogy nem fog félni tőlük, hiszen ő Christine Baratheon, a király lánya és, ha bántani akarnák már megtették volna.
A várhoz éjszaka érkeztek, a sötét ellenére a lány azonban látta a nyomokat, amelyek arról tanuskodtak, hogy nemrég háborút vívtak itt. A falakon sehol se látta a Baratheon-ház szarvasos lobogóját, viszont a Tullyk pisztrángja mellett ott volt a Starkok rémfarkasa is. Christine nem értette, hogy kerülhetett oda, talán Catelyn úrnő miatt. Nem tartotta valószínűnek.
A késői óra miatt Zúgó csaknem kihalt volt, csak álmos katonákat látott. Őt végül egy szobába zárták, az egyik toronyban. A férfiak nem szóltak hozzá csak kimentek, Christine sejtette, hogy páran azért maradtak az ajtó előtt. Amig várt, ő maga se tudta, hogy kire, - Hoster Tullyra? A lányára Catelyn Starkra? Esetleg igazat mondtak és itt az apja - addig körbenézett a szobában. Kellemesnek taláta, volt benne egy ágy, egy asztal, székek és még egy könyvespolc is, habár nem volt rajta, túl sok könyv. A kilátás is biztos szép lehet napfényben, bár amit ki tudott venni belőle az Zúgó udvarának tűnt.
Amikor lépteket hallott az ajtó felé fordult, hogy szembenézzen a belépővel, bárki is legyen az, de ami következett, arra nem volt felkészülve.
Az ajtón Robb lépett be, két férfi kíséretében. A fiú haja kócos volt, a szemei álmosnak látszottak valószínűleg most ébresztették.
De mikor meglátta a lányt mintha felébredt volna.
- Robb? - hallott a saját, döbbent hangját.
- Felség! Észak királyával beszélsz! - szólt rá élesen a férfi, akinek egy óriás volt a melkasán, Umber nagyúr, ha a lány jól emlékezett.
- Tessék?
Robb még mindig Christine szemébe nézett, amikor megszólat.
- Umber nagyúr, Glover nagyúr magunkra hagynátok. - inkább kijelentés volt mint kérdés.
- Felség, biztos, hogy ez... - kezdett tiltakozni Umber nagyúr, de Robb pillantása belé folytotta a szót.
Nem szólt semmit csak a válla felett a férfira nézett. A két északi távozott.
Christine alaposan szemügyre vette a fiút, mintha nőtt volna és idősebbnek is látszott a legutóbbi találkozásuk óta és ezt nem csak a frissen növesztett szakálla miatt gondolta így. Az északi urak távozása után arcának vonásai ellágyultak és a hangja is kedvesebb volt, de nem jött közelebb.
- Sajnálom. - mondta a szemeibe nézve, de a kék szemekbe volt ott más is, bánat és talán egy kis zavar is.
- Mit? Hogy az embereid elfogtak? - kérdezte a hercegnő - Egyáltalán mit csinálsz itt?
- Nagyon sok mindenről kell beszélnünk. - kezdte, a hangja szomorú volt.
Christine megrémült, de próbálta leplezni, bólintott.
Robb a székek felé mutatott majd leült, a lány is követte a példáját.
- Tudok róla, hogy Catelyn úrnő foglyul ejtette a nagybátyjámat, Tyriont, ezért van minden? - mondta a lány, hogy a fiú lássa, hogy tisztába van néhány dologgal.
Robb halványan elmosolyodott egy pillanatra.
- Többé-kevésbé. Nemes anyám tényleg foglyulejtette az Ördögfiókát és a Sasfészekbe vitte, ahol a párbaly általi ítlet során ártatlannak bizonyult az ellene felhozott vádakban és elengedték. Ha igazak a jelentések Tywin nagyúr oldalán harcol.
Tyrion, mint katona, Christine felnevetett volna, ha nem ott lenne ahol.
- Mivel vádolták? - kérdezte végül.
Robb arca elsötétült.
- Miután elmentetek valaki megpróbálta megölni Brant. Az Ördögfióka tőrét használta.
- Nem. - tiltakozott Christine - Tyrion nem tenne ilyet.
- Valaki mégis megpróbálta megölni az öcsémet, miközben magatehetetlenül feküdt. - mondta mérgesen a fiú.
- Sajnálom Brant, de az istenek ártatlannak ítélték Tyriont és én is hiszek az ártatlanságában. És te mit csinálsz itt, Zúgóban?
Robb arcáról eltűnt a méreg és valami más vette át a helyét, talán részvét.
- Robert király meghalt, belehalt egy sérülésbe, amit vadászat közben kapott.- jelentette ki a fiú és várta a lány reakcióját.
A kitály halott... az apám. Christine elősször nem is tudta, hogy mit érezzen, kedvelte a férfit, de csak ritkán viselkedet úgy, ahogy egy apának kell.
- Részvétem.
- Köszönöm. Akkor most Joffrey a király és Eddard nagyúr...
- Az apámat lefejezték.
A hír váratlanul érte a lányt.
- Deresben kaptam egy levelet Sansától, miszerint az apám áruló, ezért börtönbe zárták és Királyvárba kell mennem térdet hajtani az új király előtt. Én összehívtam a lobogókat, hogy kiszabadítsam az apámat. Átkeltem az Ikreken, hogy időben odaérjek, de Királyvár előtt meg kellett küzdenem a Királyölő seregével és fel kellett szabadítanom Zúgót. Végül elkéstem. Joffrey lefejeztette apámat. - miközben Robb mesélt Christine látta mennyire megviselik őt a történtek.
Vigasztalásként a fiú kezére tette a kezét és finoman megszorította.
- Sajnálom.
Robb lenézett a kezükre, majd visszaemelte tekintetét a lány arcára.
- Most már mindent tudsz és már így is tovább maradtam a kelleténél. - Robb felált a székből.
Christine zöld szemeivel követte a fiú mozdulatait, mielőtt kilépett volna utánna szólt.
- Van még valami. Említetted a Királyölőt. Mi történt Jaimevel?
Robb visszafordult.
- Jamie Lannister a foglyunk. - mondta, majd kilépett az ajtón.

Következő részből:

Robb

- Észak királya! Stark! Stark!
Robb csendre intette az összegyülteket.
- Ezek a feltételeim, ha elfogadják béke lesz, ha nem, - megvakarta Szürke Szél fülét, az állat ser Cleosra morgott - a háború folytatódik.