Csínytevők krónikái

1.fejezet - Egy új kezdet

Sipor reggel korán jött ébreszteni engem, mivel hamar elkellet készülnöm. A fekete ruhám és hozzá való gyász fátyol már elő volt készítve és a családunk házimanója készségesen segített felvenni.

Miután sikeresen bele másztam a fekete borzadájba lementem a konyhába. A nevelő apám, aki valójában a nagybátyám már ott ült az asztalnál.

-Jó reggelt. - köszönt nekem mosolyogva, mire én is elvigyorodtam.

-Már jó. - úgy vigyorogtam akár egy tejbe tök. Na igen, így megyünk temetésre.

-Azért a szertartás alatt próbálj úgy viselkedni, mint aki sajnálja és hiányolja. - nevetett fel a nagybátyám miután észre vette, hogy a reggeli alatt is levakarhatatlan volt a mosoly az arcomról. Erre csak felnevettem.

-Úgy csinálsz mintha te hiányolnád az anyádat Regulus Black.

-Igazad van, valóban nem hiányolom. Esküszöm legszívesebben öröm táncot járnék.

-Azt megörökíteném. - szóltam halkan közbe, mire csak elmosolyodott.

-De ezt nem szabad a család távolabbi részének megtudnia. Ezt már meg beszéltük. Tudom, hogy gyűlölőd és esküszöm nem vagy ezzel egyedül, de nekik elő kell magunkat adni, mint máskor. - hát igen. Walburga Black nem volt egy kedves nő, enyhén fogalmazva. Se apámmal, se Regulus bácsival nem bánt úgy mintha szerette volna őket. És ott voltam utána én is. Alice Capella Black. Sirius Black és egy mugli születésű varázsló lánya. Egyszer-kétszer megpróbált megölni, egyedül Reg nem hagyta. Hála Merlinnek, mert különben tuti visszajönnék kísérteni őt.

Na de egy kicsit rólam. 1980 December 27-én születtem. Anyám nem sokkal később vesztette életét. Előtte bízott Regulusra, mert ő hit benne, vagy mi. Ezt a részt a háborúval kapcsolatban nem igazán értetem sose. Pedig párszor megpróbálta elmagyarázni a nagybátyám. Szürke szemeimet apától örököltem, akárcsak a fekete hajamat. A kinézetemben apámra ütöttem, bezzeg a seprű lovaglásban anyára (remélem azért ez változni fog). Ezért vagyok ilyen borzalmas belőle, pedig mennyire szeretek kviddicsezni.

A kinézetemben annyi pozitívum van, hogy az emberek könnyen bevették, hogy Regulus Black lánya vagyok, mert ez még mindig jobban hangzott, mit az, hogy egy gyilkos lánya vagyok. Ami azért kicsit szánalmas, de kivagyok én hogy ítélkezek.

A temetésről. Mire én és Regulus megérkeztünk, már sokan voltak ott. A nagyit is oda helyezik örök nyugalomra, ahova a család többi tagját. A családi kriptába. Persze most is lement a szokásos duma, csak úgy, mint a nagyapámnál. "A vesztesége örök hiányt jelent szívünkben... Ő volt a legkedvesebb anyuka... Mindent feláldozott a családjáért..." és hasonló hazugságok. Alig bírtam vissza tartani a nevetést, és ahogy elnéztem az én drága nagybátyám is alig bírta tartani a póker arcot. Így nem meglepő módon szinte elfutottunk amint lehetet. Vagyis hoppanáltunk. És neki álltunk annak, amit mindig is akartunk. Változtatni. De úgy mindenen.

A házból elkezdtük leszedni a portrékat, és eltettük őket. Khm... Elégettük. Csak azt hagytuk meg amit kedveltük és újakat is fel tettünk. Így kerültek fel olyan képek, amin Alphard bácsi is szerepel, Reg mesélte, hogy ő minden vagyonát apára hagyta, így könnyítve az életén. Felkerült kép apáról és anyáról, Androméda néniről és családjáról, valamint egy mugli nőről is. A neve Emily volt és Reg totálisan bele zúgott annak idején, csak sajnos nagyi is meg tudta és... Hát nem lett szép vége, vagy élő. Na, őt tényleg hiányoljuk. Öt éves voltam amikor először találkoztam vele, és reméltem velem is marad. Imádtam azt a nőt, folyton mosolygott és nevetett.

Persze mielőtt feltettük volna a képeket kicsit átszíneztük a szobákat. A sok sötét szobákra ráfért már egy átalakítás. Persze ez a nagy ház átalakítás fájt Sipornak, de ez egyikünket se hatott meg. Estére a házzal végeztünk, mert lássuk be, sokat segített a mágia, eredetileg csak Reg használhatna, de senki se tudja ellenőrizni, hogy melyikünk használt mágiát. Így is elfáradtunk nap végére hiszen már jócskán elmúlt este tíz, amikor leültünk vacsorázni.