Csínytevők krónikái

17.fejezet - Újra otthon

Reggel 9-kor indult a vonat vissza, úgyhogy hamar fel kellet kelnem. Igazából azért, hogy mindent elintézhessek indulás előtt. Először a konyhára mentem mert ott biztosan találok házimanókat. Szerencsére már ismernek ott.

-Jó reggelt kisasszony! - kiáltották legalább tízen, a manók közül.

-Jó reggelt!

-Miben lehetünk a kisasszony hasznára?

-Esetleg egy kis tortát szeretne a kisasszony?

-Nem nem, köszönöm. - nevetek, hiszen álltalában valóban tortáért jövök le. Előveszem a becsomagolt fotó albumot. - szeretném, ha ezt karácsony napján eljuttatnátok Harry Potternek a többi ajándékkal együtt.

-Természetes kisasszony!

-A legjobbat fogjuk nyújtani! - jöttek a válaszok és elvitték a fotó albumot. Így én is elsiettem reggelizni a többi diákkal. A reggeli alatt az ikrek végig vicceket meséltek. Borzalmas a humoruk. Annyira, hogy az már vicces.

-Capella. - jött egy gyenge síros hang a hátam mögül. Mikor oda fordultam, Neville vörös arcát láttam. -Segítenél?

-Tippelek. Trevor megint elszökött. - mosolyodtam el, mire Neville bólogatni kezdett. - Esküszöm az a béka egy szabaduló művész.

-Sziasztok fiúk. - köszöntem el az ikrektől és Rontól, Harrytől. Mert nem hittem, hogy látni fogom őkett indulás előtt még. És milyen igazam lett. Éppen indulás előtt értünk oda Nevillel a fiákerekhez. Trevort egyépként Hisztis Mirtill mosdójában találtam meg. Hála Merlinnek a szellem lány nem volt ott, de Nev így se mert bejönni.

-Hagrid. - néztem a fél óriásra. Ő kérdőn nézet le rám. - Mik azok a fiákerek előtt?

-Azok thesztrálok. Azok látják, akik szembe néztek már a halállal. - igazából csodálatosak voltak a fekete ló szerű lények. De így anya jutott eszembe. Regnek se igazán mondtam, hogy emlékszem arra az estére.

Gyorsan megráztam a fejem és felszálltam a kocsiba Hermione és Neville mellé, mellettünk végül egy Hollóhátas prefektus ült még.

A vonaton hárman foglaltunk be egy fülkét. Hívtuk a többieket is, de ők másokkal akartak ülni.

-Tényleg Nev. Ti fogtok haza vinni. - mosolyogtam Nevillere, aki piciket bólogatott.

-Igen, nagyi írta. Meg valami olyat is, hogy át megyünk hozzátok.

-Igen, jöttök hozzánk 24-én. Megismered te is az unoka testvéreimet. De előtted én is megismerem őkett. Alig várom.

-Mondtad, hogy bonyolult a családod, de hogy ennyire... Kicsit elképesztő. - nevetett kínosan Hermione.

-Nekem mondod? Velük élek. - nevettem fel. Igazából a vonat út meglepően gyorsan eltelt. Végig beszélgettük az utat, és a szünetről is szó eset. Neville jön át hozzánk és a nagyiját fogja kísérgetni programokra. Hermione végig látogatja a családját a szünetben és elmennek síelni. Bár nem igazán értem a síelés lényegét... Valami botok a lábadon és úgy mész le a hegyről, de ez miért buli az kész rejtély.

Miután lemásztunk a vonatról a csomagjainkkal (csak egy kistáskát vittem) először Hermione szüleit kerestük meg.

-Anya! Apa! - kiálltot fel Hermione és (ezek szerint) a szülei nyakába ugrót. Az apjának világos barna haja volt, de már látszódott egy két ősz tincs. Az édes anya ezzel szemben fiatalnak látszódott. Fekete haját kontyban hordta. -Anyu, apa, ők Alice és Neville. Egy évfolyamba és egy házban vagyunk.

-Jó estét kívánok. A nevem Alice Capella Black. -hajoltam meg a két felnőtt előtt.

-Jó estét. Én Neville Longbottom vagyok. - hajolt meg Nev is szégyenlősen.

-Szervusztok. - köszönt nekünk az édes anya. - Én Hermione anyukája vagyok Olive Granger és ő a férjem Luise Granger.

-Örülök, hogy megismerhetünk titeket. - mosolyogtak ránk.

-Kérem bocsátsák meg, de engem Neville nagyanyja visz haza és már keres minket. - hajoltam meg Nevillel. - Remélem még láttjuk egymást. Szervusz Hermione.

-Szia Hermione. - köszönt el Nev is és elindultunk a nagyanyja felé.

-Szia nagyi! - ölelte meg Neville a nagymamáját.

-Jó estét Mrs. Longbottom!

-Szép estét neked is, Capella. Gyertek ne vesztegessük az időnket. Téged már várnak otthon Capella. - nyújtotta felénk a kezeit és ahogy megfogtuk már hoppanáltunk is a Grimmauld térre.

-Nem jönnek be köszöni? - néztem Nev nagyijára, de ő csak a fejét rázta.

-Nem, köszönjük. Úgy is fogunk jönni látogatóba. - búcsúzkodott majd el is ment Nevillel. Úgyhogy csak megrántottam a vállam és elindultam a bejárat felé. Szinte azonnal kinyílt az ajtó és Sipor hajolt meg előttem.

-Jó estét kicsi úrnőm! A családja már várta a megérkezését.

-Szép estét Sipor. Merre vannak?

-A teázóban vannak. Az uram próbálja megnyugtatni a gyermekeit. Igazán várták már hogy megismerhessék a kis úrnőmet.

-Köszönöm Sipor. Akkor megyek is oda. - intettem Sipornak és a teázóba siettem, miközben Sipor elhallgattatta Nagyi festményét. Na igen, csak is az üvöltő nagyi festményt nem sikerült leszednünk.

A teázóba hallkan settenkedtem be. Regulus látta, hogy megérkeztem, de csak elmosolyodott. Vele szembe ült két kis gyermek. A lánynak hosszú fekete haja volt, míg a fiúnak rövid fekete haja volt. Mögéjük settenkedtem és megöleltem őkett, mire kicsit megugrottak és úgy fordultak felém.

-Szóval ti lennétek Sidra és Nova? Sziasztok. Én Alice vagyok! - mosolyogtam az ikrekre.

-Szia! Én Sidra. - mosolyog rám a lány, barna szemei csak úgy csillognak az izgalomtól.

-Én Nova. - mondja a fiú, miközben még szorosan ölelem őkett. Miután kiölelgetem az új rokonaimat Reget is megölelem.

-Szia Reg. Hiányoltál?

-Mint mindig Kis Mancs. - nevetett fel.

-Miért hív apa Kis Mancsnak? - néz kérdőn rám Nova. Erre az én drága Reg bácsikám elkezdett nevetni.

-Tudjátok ez egy aranyos történet. - kezdett bele, mire az ikrek azonnal vissza ültek a kanapéra és figyelmesen hallgatták az apjukat. - Kis kora óta nevelem Mancsot. Alig volt pár napos amikor magamhoz vettem. Akkoriban derült ki, hogy ő animágus.

-mi az az animágus?

-Az az amikor az ember képes felvenni egy állat alakját. Nagyon ritka, ha valaki ezzel a képeséggel születik, de kevesen is tanulják meg.

-Hogy hogy?

-Mert nagyon könnyű elrontani és akkor egy életre a Szent Mungóba zárnak. - mondtam nekik mire két döbbent arc nézett rám.

-És akkor te át tudsz alakulni egy állattá?

-Igen. - és gyorsan megmutatom nekik. Felveszem a fekete kutya alakomat és felmászom az ikrek közé. Ők meg elkezdenek simogatni, amit nagyon élvezek.

-Khm.. Szóval az első átalakuláskor nem teljesen alakulsz át, hanem csak egy részed. És Mancsnak először az egyik keze alakult át kis manccsá.

-De cuki történet-ölelt meg Sidra.

-A vacsora elkészült. - jött be Sipor, én meg ezzel a mozdulattal változtam vissza.

-Szuper! Az ebédem így is csak csoki volt. - nevetek fel, miközben elindulok az ebédlő felé.