Csínytevők krónikái

8.fejezet - Repülés

Én sose kedveltem Draco Malfoyt, és ez most se változott. Harry, ha nem is mondja, láttszik rajta, hogy jobban gyűlöli, mint a Dursley családot. (Vagyis ez láttszik a fejében. Khm... legalább már tudom, ha gondolatot olvasok ki valaki fejéből. Ez már haladás.) Hál isten nem nagyon kellet törődnünk Malfoyjal mert a Mardekárosokkal csak a bájitaltan óra van együtt. Viszont miután az ikrekkel visszatértünk a Griffendél toronyba és mindenki gratulált nekem az ikrek megszívatásáért, akik már ugyan úgy nevetek az egészen, megláttam egy kiírást az elsősöknek. Hétfőn kezdődnek a repülés órák és a Mardekárosokkal leszünk összevonva. Juhu...

- Jellemző - jegyezte meg sötéten Harry, mikor ő is elolvasta. - Pont az hiányzott, hogy Malfoy előtt csináljak bohócot magamból egy seprűnyélen.

A repülés minden másnál jobban izgatta őt, ahogy mindenkit.

-De miért lennél ügyetlenebb, mint más kezdő? - nyugtatgatta Ron. - Igaz, Malfoy folyton dicsekszik vele, hogy milyen jól kviddicsezik, de szerintem csak a szája jár.

-Jah, ha engem kérdezel valami nem stimmel a repülésével. És én is bénán repülök. - próbáltam nyugtatni Harryt, hát nem sok sikerrel. Malfoy valóban nagyon sokat beszélt a repülésről. Fennhangon panaszkodott, amiért elsősöket nem vettek be a ház kviddics csapatába, és mindenkit hosszú, öntömjénező anekdotákkal traktált, amelyek többnyire azzal végződtek, hogy egyszer, repülés közben, hajszál híján feldarabolta őt egy muglihelikopter. Egyébként nem csak neki voltak ilyen történetei. Seamus Finnigan is azt bizonygatta, hogy kiskölyök korától fogva seprűnyélen száguldozott a határban, sőt Ron is azt mesélte, hogy majdnem karambolozott egy sárkányrepülővel, mikor megkapta Charlie régi seprűjét. Hát igen, mindenki, aki mágus családból jött mesélte a történeteit a seprűn. Na és persze a kviddics meccsekről és csapatokról is folyton beszéltünk. Ronnak volt is egy nagy vitája a szobatársukkal, Dean Thomasszal a fociról. Ron el sem tudta képzelni, hogy mi érdekes lehet egy olyan sportban, amit egyetlen labdával játszanak, és amiben még repülni sem szabad és egyet kell, hogy értsek Ronnal. Harry mesélte, hogy rajta kapta Ront ahogy Dean egyik focistájáról készült képet bökdösi, hogy mozgásra bírja.

Neville még soha életében nem repült, mert nagyanyja a közelébe se engedte a seprűnyélnek. Én és Harry megbeszéltük, hogy titkon egyetértünk a nagymamával: Neville-nek még akkor sem esett nehezére balesetet szenvednie, ha mindkét lábával a földön állt. Hermione volt talán az egyetlen, aki annyira izgult mint Neville, és ennek fényében a vasárnapot végig a könyvtárban töltötte Nevillel és arról olvastak, hogy kell repülni. Bár szerintem ez nem tanulható könyvből, bármenyire is jó a Kviddics évszázadai.

Így vasárnap vacsoránál is a repülésről beszélt Hermione, amit már nagyon untam és egy halk sóhaj hagyta el a számat amikor megjöttek a posták. Ilyenkor Malfoy persze folyton dicsekedve az asztalnál bontja ki az édességeit. Úgyhogy ma Hedvig egy adag édességet hozott Harrynek és ez mindenkit meglepett. Na jó engem nem, mert én küldtem el Hedviget Reghez, hogy az én édességemet Harrynek küldje el névtelenül. Harry elképesztően boldog volt, így szerintem megérte. Plusz Malfoy arcáért is, olyan dühös volt. Nevillenek is jött csomag a nagymamájától.

Neville izgatottan kinyitotta és felmutatta a tartalmát. Egy nefeleddgömböt kapot. A nagymamája tudja, hogy kicsit feledékeny. A hivatalos papírokat, amiket lekellet adnia, azt is rám bízta. Meg is mutatta Harrynek, hogy működik és szinte azonnal kiderült, hogy elfelejtett valamit. Neville elszontyolodott, mert a gömb hirtelen skarlátszínbe fordult. Lázasan töprengett, hogy vajon mit felejthetett el, de ekkor odalépett hozzá Draco Malfoy, és kikapta a kezéből a nefeleddgömböt. Harry, Ron és én szinte egyszere pattantunk fel, de mielőtt bármi is történhetett volna megjelent McGalagony professzor, mint aki érezte a közelgő veszélyt.