Csínytevők krónikái

2.fejezet - Család

Másnap már Regulus kelltet fel.

-Hol van Sipor?

-Neked is jó reggelt! - mosolygott rám, majd azzal a mozdulattal elvette a takarómat.

-Hé!

-Sipor a reggelit tálalja, szóval siessünk.

-Sipor újra reggelit csinál? Juhú! - igen. Amióta nagyi meghalt Sipor nem volt olyan állapotban, hogy ételt tudjon csinálni. Pedig remek szakács. Úgyhogy még pizsamában szaladtam le a konyhába, ahol valóban Sipor éppen a reggeli tojás rántottát pakolta ki nekünk, majd, amikor észre vett bennünket szépen meghajolt. Régi szokás nálam, hogy én is meghajolok Sipor előtt ilyenkor, már csak azért is mert szegény manó nem tudja mit csináljon ilyenkor.

-Reg! Kérhetek még valamit?

-Mit akarsz Mancs? - kérdezte mosolyogva. Amióta nagyi nincs azóta folyton mosolygunk és nevetünk. Így sokkal jobban élvezek itt lakni.

-Először is ne hívj Mancsnak. - grimaszoltam a nagybátyám felé. Amikor kiderült, hogy velem született az animágia, akkor először az egyik kezem alakult át egy manccsá. Azóta zaklat a Mancs elnevezéssel. -Másodszor pedig, valami normális ruhát.

-Mugli ruhát? - olyan döbbenet ült ki az arcára, hogy nem bírtam vissza tartani a nevetést. Látszott rajta az a 30 év az anyával.

-Igen, olyat. Mondjuk úgy egy teljes ruhatár cserét. - miután két nevetés között kinyögtem mit is akarok, már ő is nevetett. Úgyhogy a reggelink így telt. Nevetéssel, egy most már otthonos házban.

-Sipor! - szólaltam meg amikor már átöltözve voltam a szobámban.

-Igen, kicsi úrnőm?

-Szeretném, ha levágnád a hajam. - szegény manó, mintha csak a sóbálvány átkot mondtam volna rá úgy lefagyott. - A vállamig szeretném, ha érne, rendben?

-Biztos benne, kicsi úrnőm?

-Teljes mértékben.

Így Sipor levágta a hajamat, bár kicsit félénken. De a végén nekem nagyon tetszett, amit kihozott a hajamból. Kleopátra szerű volt, és én azonnal megszerettem. Úgyhogy boldogan másztam fel apa régi szobája elé, ahol Reg már várt.

-Neked nem hosszú hajad volt?

-De. De így jobban tetszik. - mosolyogtam rá és ezzel a mozdulattal kivettem a kezéből a kulcsot és nyitottam is már az ajtót. A szobában minden tiszta por volt, bár ezt Sipor gyorsan eltüntette. Minden vörös arany színekben pompázott, és teli volt Griffendéles zászlókkal és fényképekkel a szoba. Az ágyal szemben egy viszonylag nagy kép volt kitéve. Ott volt anya, apa, James és Lily Potter, a Longbottom házaspár és Remus Lupin. Mindannyian a kamerába mosolyogtak miközben integettek.

-Csodálatos. - Teli volt élettel a szoba, mintha a lakóját várná vissza.

-Valóban az. Hamarabb kellett volna feljönnünk. - rá néztem Regre. Ugyan olyan ámulat ült az arcán, mint az enyémen. Bele néztem a gardróbba. Teli volt ruhákkal, látszódott, hogy mindent itt hagyott apa amikor lelépet innen. Ámulattal néztem a ruhákat, mert nagyon tetszett apa ízlése.

-Látom meg van, hogy milyen fajta ruháid lesznek. - Regulus jót nevetett rajtam, majd megakadt a szeme egy fényképen. Azon ő és apa szerepeltek még kicsiként.

-Apa tényleg megölte Peter Pettigrewt?

-Nem tudom. Az a patkány elárulta őket, és Sirius mindenkit elvesztett miatta, hiszen édesanyád is miatta halt meg. De hogy tényleg képes lett volna-e megölni, azt nem tudom. Még ha valóban ezt is tette én nem ítélkezhetek felette. - ott ültünk néma csendben a képeket bámulva, miközben apán merengtem. Majd Regulus felállt és magával húzott a bejárati ajtó felé.

-Mit csinálunk?

-Természetesen vásárlunk és utána elmegyünk Andromédához.

És már hoppanáltunk is. Mit ne mondjak, vicces volt ruhát vásárolni. Sokszor néztek minket hülyének, ahogyan mi is őket, de tisztára megérte. Nagyon sok ruhát kaptam és egy virágos darabot fel is vettem mielőtt elindultunk volna Andromédához. Egy kis kertes házhoz értünk, ahol Regulus bekopogott és mögém lépet. Mondtam már, hogy Mardekáros volt? Nem került a bátrak házába. Valaki ki kiáltott, hogy mindjárt, így addig körül néztem. A kert teli volt virágokkal és úgy tűnt, hogy szeretnek itt élni. Ekkor egy 40-es éveiben lévő barna hajú nő lépet ki.

-Megkérdezhetem kik vagytok? - szólalt meg meglepően kedves hangon miközben mögötte kilépet egy lila hajú lány, aki tippre a lánya lesz és a nő férje. Regulusra pillantottam, aki úgy tűnt mindjárt elszalad, úgyhogy én léptem előre.

-Jó napot! Mi még nem ismerjük egymást. A nevem Alice Capella Black. - és a velem szemben álló három ember mosolya ezzel a mozdulattal fagyott le. - Sirius Black lánya vagyok. És ez a gyávaság mögöttem a nagybátyám Regulus Black.

-Rég találkoztunk Androméda. Ha megkérhetlek ne átkozz el azonnal. - hát igen Androméda már pálcát is rántott, majd döbbenten nézett ránk.

-Mugli ruha van rajtatok.

-Igen. - mosolygok rá kedvesen, mire rám tekint és leereszti a pálcáját. - Tudja Walburga Black meghalt, így még az én gyáva nagybátyám is szabad. Szeretném megismerni a család normális ágát, ha szabad.

-Hasonlítasz Siriusra. - mosolyodott el Androméda, majd beljebb invitált. - Te mit álldogálsz ott idióta? Gyere te is beljebb Reg, és meséljétek el, hogy ez a páros, hogy lehetséges.

Így Regulus mesélt egy jó ideig. Úgy tűnt Andromédát és Tedet is ugyan úgy érdekli, mint a lányukat Nymphadorát. Aki a legelején kijelentette, hogy vagy Dórázom, vagy Tonksozom. Mint kiderült Dóra metamorf mágus és 18 éves. Idén kezdi az auror képzést. Elképesztő egy lány. Ahogy elnéztem Reg és Androméda néni igazán jól kijönnek és még Ted bácsi is kedvesen fogadta Regulust. És még egy kép is készült, amit kiteszek majd apa régi és az én új szobámba.

-Elnézést. - olyan halkan szólaltam meg, hogy csodáltam, hogy meghallanak. De felém fordultak. - Hívhatlak titeket Ted bácsinak, Androméda néninek, és esetleg Dórát nővéremnek?

Na és ki nem kapot választ egy jó ideig? Hát én. 3 döbbent szempár nézett rám, majd hirtelen Dóra megölelt.

-Lett egy húgom. - vigyorodott el. Eskü megkönnyebbültem. Mert a családom lássuk be, elég fura eddig. Regulus bácsi, elhunyt anya és börtönben ülő apa, aki valószínűleg azt hiszi halott vagyok.

-Ez csak természetes, kis Mancs. - mosolygott Androméda néni is. És úgy látszik innentől már mindenki Mancsnak fog hívni. - És mindenképp írj majd leveleket a Roxfortból, rendben?

-Rendben. Fogok.

Sajnos lassan indulnunk kellet, hiszen már jócskán elmúlt vacsora idő is. Otthon persze pizsinek már apa régi ruháit újítottam be, így az elején érdekes volt, de szépet álmodtam.