Vámpírok és vérfarkasok

15 Rész

Liam szemszöge
Három nap telt el az eset óta. Most lesz a harmadik nap. Iskolába nem járok betegségre hivatkozva. Mivel a szüleim nem tudják, hogy vérfarkas vagyok így nem volt nehéz megjátszani magam. A többiekkel nem beszéltem, ők sem kerestek nagyon. Fejemben újra és újra lezajlott a Salvatorekkal váló beszélgetés. Kinyílt a szobám ajtaja és Scott lépett be.

-Te mit keresel itt?

-Érted jöttem-adta meg a választ.

-Minek?

-Mert ma velem jössz.

-Nem megyek én sehova. Itthon maradok és most hagyál békén.

-Liam ez már nem állapot. Ma már jössz velem iskolába, ha akarod, ha nem.

-Nem kényszeríthetsz. - tiltakoztam tovább.

- Gondolod? Figyelj van két lehetőséged vagy elkészülsz magadtól vagy kirángatlak. - mondta teljesen komolyan.

-Adj 5 percet. - Scott bólintott egyet majd kiment a szobából az ajtót becsukva maga után. Felkeltem az ágyamból és felöltöztem. A táskámat a vállamra raktam, leballagtam a lépcsőn, lent szóltam a szüleimnek, hogy már jól vagyok és megyek suliba. Kiléptem a bejárati ajtón és megpillantottam Stiles kék Jeepjét, amiben a kocsi tulajdonosa és Scott foglalt helyet. Kinyitotam az autó hátsó ajtaját, bedobtam a táskát az ülésre és beültem az autóba. Az út csendben telt el ami számomra kellemetlen érzés volt. Egyre szűkebbnek és szűkebbnek éreztem az autót, mintha össze akarna roppantani, miközben a gondalataimba merültem. Szinte hálát adtam az Istennek, hogy végre megérkeztünk. Amint Stiles leparkolt egyből kiszáltam a kocsiból. Gyors léptekkel indultam az iskola bejárata felé. Csöngetés előtt 5 perccel értem be. Mivel nem volt kedvem senkivel sem társalogni, ezért elindultam abba az irányba ahol órám lesz. A terembe érve Jeremyt pillanatottam be. Felnézett rám, de nem szólt semmit aminek kifejezetten örültem. Szótlanul indultam meg a padomhoz és ültem le a helyemre. Amint becsöngettek diákok kezdek beözömleni az osztályba, köztük Mason és Hayden is. Miután mindenki helyet foglalat Mr. Yukimure is bejött a terembe.

-Sziasztok még a mai nap is én helyetísem Saltzman tanár úrt,de ne aggódjatok holnap már jön mindenki nagy örömére. - mondta Mr. Yukimure. Voltak akik örültek, volt akit hidegen hagyott és volt olyan is aki nem tetszését fejezte ki. - Ahogy látom Mr. Dunbar megérkezet. Mrs. Forddal mivan még mindig, nem tudja valaki? - kérdezte meg a tanár az osztálytól.

-Torokgyulladása van, egy ideig nem jön iskolába. - szólalt meg Jeremy. Hogy mivan? Nem Lisa halott, mégis miért nem az igazat mondta? A tanár nem hülye tudja, hogy ő is vérfarkas nem fogja elhinni, hogy csak beteg.

-Értem, jobbulást neki. - Jeremy csak bólintott válaszul, hogy átadja neki. Csakhogy nem fogja elmondani neki, mert már nem tudja, hiszen halott. Ezután elkezdődött az óra. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miről volt szó. Teljesen a gondolataim a voltam merülve. Nem értem, hogy miért tesz úgy mindenki, mintha mi sem történt volna. Nem éreztem jól magam. Kezdem egyre rosszabbul és rosszabbul lenni, forgott velem az egész osztály, szédültem. A csengő hangja térített vissza a valóságba. A padom össze volt karmolva,lenéztem a kezemre és láttam karmaimat. Körülöttem mindenki szedte össze a holmiját. Felálltam és kirohantam a folyosóra. Előttem egy csomó diák járkált össze-vissza. Szekrényeknél megpillantottam Scottot és Stiles, akik engem néztek. Arébb lökve néhány embert indultam el a fiú öltözőhöz amilyen gyorsan csak tudtam. A szemem sarkából láttam, hogy a fiúk is jönnek utánam, de ez most nem érdekelt. Berohantam az öltözőbe és próbáltam lenyugodni.

- Liam nyugodj le. - hallottam Scott hangját a hátam mögül. Feléjük fordultam és az izzó sárga szememmel néztem rájuk.

-Hagyjál békén- morogta rá.

-Oké, Liam figyelj ide, le kell nyugodni. Lélegezz - próbált nyugtatni stiles.

- Te csak ne mond meg nekem, hogy mit csináljak- üvöltötte rá Stilesre.

- Akkor maradjunk a jól bevált módszernél. Stiles készülj háromra. Egy, kettő, három. - számolt vissza Scott, majd a három után egyszere kezdtek futni felém. Két oldalról megragadtak és tolni kezdtek, neki a zuhanyzó falának. Megengedték a csapot és  egyenesen rám zúdult a hideg víz. Addig tartották ott amíg le nem nyugodtam. Miután ez megtörtént kifulladva támaszkodnak neki a falnak.

-Lenyugodtál végre? - kérdezett rá Stiles.

-Igen- próbáltam visszaállítani a légzésemet.

-Elmondanád, hogy mégis mi volt ez? - kért számon Scott.

-Hogy mégis mi? -  röhögtemel magam kínosan. - Mi a francot tesz úgy mindenki mintha minden rendben lenne? - csattantam fel.

- Hogy mivan? - kérdezte kíváncsian Stiles.

- Hogy tudtuk úgy viselkedni mint minden egyes nap? Miért csinál mindenki úgy mintha a két nappal ezelőtti baleset nem történt volna meg? Mintha minden rendben lenne? Pedig semmi sincs rendben, Lisa meghalt. - az utolsó mondtatnál elcsuklott a hangom.

- Mi nem teszünk űgy mintha minden rendben lenne. A Salvatorek azt mondták, hogy vissza tudják őt hozni.

-Igen. A Bennet boszi keresi a varázslatot amivel feltámaszthatja. Viszont nekünk attól még ugyanúgy ott van problémánk. Tudod a Rém Doktorok - emlékeztetett Stiles.

-És van egy újabb tervünk, hogy hogyan védjük meg Haydent. A te segítséged is fog kelleni. - szólalt meg Scott.

- Igen, és most ki fog meghalni? - kérdeztem gúnyosan.

-Senki- vágta rá - most senki. Csak én, te, Haydent, Malia, Lydia, Kira és Parrish lesz ott. Mi már ismerjük egymást ráadásul beton biztos tervünk van.

-És te? - bólintottam Stilesre.

-Én Theoval leszek összezárva egy kocsiban. Megfigyeljük, hogy ki lopja el a holt testeket.

-Mi a tervetek?

-  A a suli áramát körülbelül úgy használnánk mint az Eichen házban. Ezzel távol tartanánk a Rém Doktorokat. Parris három jelzavarót hoz el az őrsről. Lydia szerint a jelzavarók rezgései megzavarják a frekvenciájukat. Így nem fognak rájönni arra, hogy mindvégig az öltözőben voltunk. - vázolta fel az egészet Scott.

-Biztos működne? Hayden biztonságban lenne? - kérdeztem meg mielőtt rábólintottam volna.

-Igen és ez most Hayden biztonságára épült fel az egész. Most nem használunk senkit csalinak. Benne vagy?

-Jó legyen. Mi lenne a feladatom?

-Legyél Haydennel és figyelj rá. - adta ki a "parancsot,, Scott. Így történt az, hogy a nap hátralévő idejét Hayden társaságában töltöttem. Bevallom nem is volt olyan rossz. Azt hittem, hogy egyedül jobb élsz nekem, de nagyot tévedtem. Eleinte a szünetekben semmit nem beszéltünk végig csendben volt mindkettőnk. Később viszont beszélgetni és nevetni kezdtünk. Fura mód jól éreztem magam vele.