-Annyira sajnálom,Annie!-fogja kezei közé könnyáztatta arcom.
-Megígérted! Megígérted ,Luke!-fordítom el a fejem,hogy ne kelljen látnom összetört tekintetét.
-Kérlek! Mindent helyre hozok!-könyörög,majd magához szorít. Mintha az élete múlna rajta,ú...
Másnap reggel újfent rohantunk,hogy időben beérjünk a suliba.Mind a ketten elaludtunk.Anya keltett,engem pedig elöntött a pánik,de szerencsére gyorsan összekaptuk magunkat és ugyan egy kicsit késve ,de a fiam is beért az iskolába.Azonban a rohanásom itt még nem ért véget,ugyanis Maxinne megkért,hogy menjek el az új anyagokért.A belvárosban ismét nagy volt a forgalom,csak araszolni tudtam.Majdnem egy óra alatt tettem meg az egyébként negyed órás távot,köszönve a belvárosi dugóknak és a piros lámpáknak.Miután átvettem a csomagot,már nyugodtabban sétáltam vissza a kocsimhoz,ám ekkor egy újabb váratlan meglepetésben volt részem.Luke anyukája sétált egyenesen felém,minek máskor örülnék,viszont,most,hogy tudom Luke is a városban van,már nem volt akkora a lelkesedésem.
-Jóreggelt,Annie drágám!-húz magához mosolyogva.
-Neked is Liz!Mi járatban errefelé?-kezdem a szokásos sablont,mikor nincs kedvem beszélgetni.
-Lukeot várom ,elment elintézni a papírjaim...-tudtam,hogy gondjai vannak a hatalmas telek megtartásával,de nem firtattam tovább a témát.-Hogy van az a kis angyal?
-Suliban van és szerencsére eddig tetszik neki-nevettem el magam,ugyanis halálosan kínos szituációnak találtam ezt az egészet,ráadásul Luke bármelyik pillanatban befuthat.
-Akkor ezek szerint nem a fiamra ütött,ő be se akart menni a suliba-nevetett tovább,min én is elmosolyodtam.
-Kész vagyok a...-Luke sétált mellénk,de mikor meglátott,lemerevedett és a mondat is a torkán akadt.Közben az arcom már lángolt,nagyon menni akartam.
-Akkor én megyek is..-fordultam meg tétován és már kezdtem megkönnyebülni,hogy mehetek,ám Ő nem így gondolta.
-Annie,beszélhetnék veled?Csak egy perc!-nem néztem rá,úgy válaszoltam
-Nekünk nincs mit megbeszélnünk!-nyers voltam,de büszke,hogy mindezt nem sírva vágtam a fejéhez.Felnéztem és már megint a gyönyörű kék szemeivel nézett rám,majd hátralestem Lizre aki felmutatott hüvelykujjal jelezte,hogy beszéljünk...ez remek...
-Jó,de csak egy perc!-förmedtem rá,mire Ő kifújta a bent tartott levegőt.
-Annie kérlek ne borulj ki azon amit most mondani fogok...-hát ez jól kezdődik,mit ne mondjak-Szeretném megismerni a fiamat,szeretném ha tudná,hogy itt vagyok neki...-meg akarja fogni a kezem,de én elrántom.
-Hat évig nem voltál sehol,nem érdekeltelek,nem kerestél,még csak azt se vágtad hozzám,hogy vége!És most ennyi idő után megtudod,hogy van egy fiad és szerinted ezek után minden jó lesz?!Szerinted hagyni fogom ezt?! Luke hat évig egyedül neveltem Őt!Egyedül!Nem voltál itt,mikor szükségem volt rád! Nem voltál itt,hogy megvígasztalj!Nem voltál sehol!Felejts el,kérlek!Ne akard,hogy szenvedjek!
-És szerinted én mit éreztem,mikor megtudtam,hogy van egy fiam?!Csak szeretnék egy esélyt,hogy az apja lehessek!Szeretném szeretni Őt!Gondoskodni róla és játszani vele!Annie,hagy legyek vele!Csak egy kicsit!
-És mit fogsz mondani a barátnődnek,hm?Hogy bocsi van egy gyerekem?!
-Meg fogja érteni!Sierra nem olyan...-azt hittem leszakad a pofám,lenne bőr a képén azt a nőt is a gyerekem közelébe hozni...álmodozz csak..
-Nem érdekel milyen!Nem és kész!Meg fog szeretni,te pedig cserben hagyod!Ő nem fogja átélni azt amit én!Nem fog utánad sírni!-ez volt a végszavam.Amilyen gyorsan csak tudtam a kocsi felé rohantam,becsaptam az ajtót és a szalonig meg se álltam.Luke nem normális.Eljátszotta az esélyét,nincs több kártya,mindet kiterítette.Úgy utálom magam,hogy ennyi év után is el tud varázsolni a szemeivel..és Lukasé is pont ilyen...
A mai munkanapomon élőhalott voltam.Főleg mikor annak a nőnek a ruháját kellett méretre szabnom és fátylat keresnem,hogy majd megmutathassam neki.Egyszerűen a hányinger kerülgetett,lenne mersze ezt megtenni velem..méghogy annak a nőnek a közelébe....
Maxinne is látta,ma nem is itt vagyok,hanem tulajdonképpen egy másik bolygón,ezért hamarabb hazaküldött,hogy aludjam ki magam...ha tudná ,hogy ezen alvás nem segít...
Egy részem azonban örült neki,mert hamarabb mehettem a fiamért.Szerencsére a forgalom alábbhagyott ,ezért gyorsan odaértem.Kiszálltam a kocsiból,de bárcsak ne tettem volna.
Ennek a szemétnek nincs lelkivilága...pofátlan mocsok..
Senki és semmi sem tudott volna megállítani abban a szent percben,úgy rohantam,mint a befutó ló.De meghallottam,hogy valamin együtt nevetnek...
Ott a suli kapujában két szőke kék szemű angyal,de az egyiket legszívesebben autó elé lökném.
Megálltam és tisztes távolságból hallgatóztam...és rájöttem,a csatát elveszítettem...Lukasnak kel egy apa....és Ő pont ott áll mellette.
Folytatása következik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
