-Annyira sajnálom,Annie!-fogja kezei közé könnyáztatta arcom.
-Megígérted! Megígérted ,Luke!-fordítom el a fejem,hogy ne kelljen látnom összetört tekintetét.
-Kérlek! Mindent helyre hozok!-könyörög,majd magához szorít. Mintha az élete múlna rajta,ú...
-Lukas! Kész vagy? Indulunk a nagyihoz!-kiabálok fel a kisfiamnak az emeletre.
-Igen anyu!-fut le a lépcsőn és boldogan mosolyogva szalad a kocsi felé. Beülünk és anyukámék házához vesszük az irányt. Sose vitt rá a lélek,hogy elköltözzek Sydneyből,pedig a szüleim szerint is kéne a változás és tovább kéne lépnem. De nem tehetem meg ezt a fiammal. Lukas csak most kezdte a sulit,nem vihetem el máshová a saját gyengeségem miatt. Tisztában vagyok vele,hogy Luke többször is haza látogatott,de sose jött el hozzánk. Sose kérdezett felőlem ,ezzel pedig egy hatalmas falat húzva maga köré . Ő tovább lépett ,nem él a múltjában. Lapozott egyet és mintha csak megnyomtak volna egy törlés gombot a fejében,olyan sebességgel tűntem el az életéből.
Anyukámék háza előtt álltunk meg a fiam pedig vigyorogva futott apukám karjai közé. Anyuval megöleltük egymást és négyen bementünk a házba. Rögtön megcsapott anya isteni vasárnapi ebédjének illata. Szépen megterített asztal várt,nekünk csak le kellett ülnünk és falatozni.
Kihagyhatatlan vasárnapi téma voltam én és a magánéletem.
-Nem gondolod,hogy randiznod kéne valakivel?-üti fel a labdát anyukám,kíváncsi tekintetével.
-Anya...ezt már megbeszéltük..-ütöm le a labdáját
-Jó,de nem lehetsz örökké egyedül
-Nem keresem a szerelmet,majd jön amikor jönnie kell-válaszolom és vágok egy szelet húst.
-A te életed,én nem szólok bele,de ki kéne használnod,hogy fiatal vagy-szól közbe apa. A fiamra pillantok aki kíváncsian kémleli az arcomat. Megsimogatom az arcát és rámosolygok.
-Szerintem ez nem kortól függ és szeretném ha a magánéletem kiteregetését itt és most befejeznétek-nézek rájuk . Sóhajtanak ,majd összenéznek.
Ebéd után Lukas apukámmal játszik kinnt a kertben,miközben én segítek anyukámnak elrámolni az ebéd maradékait.
-Annie,nem lehetsz egyszerre az anyja és az apja. Ezt te is pontosan tudod. És mint az anyád kérlek rá,hogy biztosíts a fiadnak egy olyan embert akit az apjának tekinthet. Nem teheted ezt vele-fogja meg a kezem és kétségbeesetten rám pillant.
-Nem állok rá készen,még mindig olyan mintha tegnap ment volna el...
-Luke nem neked való,te olyat érdemelsz aki tűzön vizen átmegy és harcol érted. Harcol a szívedért,angyalom.
-Anya,mit tettem ellene ,hogy ezt kaptam?!-csordul ki az első könnycsepp a szememből.
-Te semmit. Ő volt az aki menekült. Gyáva volt,édesem. De nézz magadra,nézz a fiadra. Egyedül neveltél egy ilyen fiút. Ezt sose felejtsd el.
-Olyan bűntudatom van,hogy még csak nem is tudja,hogy apa
-Ha érdekelte volna mi van veled akkor tudná.-húz szorosan a mellkasára. Az anyai ölelés a világ legbiztonságosabb helye.
-Szerinted mit kéne tennem?-nézek bele zöld szemeibe.
-Nyiss a férfiak felé. Menj randizni,én szívesen vigyázok Lukasra
-Amint kiejtem a számon,hogy van egy fiam azzal elüldözöm őket..
-Ilyet ne mondj,Annie. Aki megijed a felelősségtől el is fog,de van aki vállalná a megpróbaltatást.
-Köszönöm,köszönök mindent anyu-ölelgetem jó szorosan.
Anyukám a példaképem és a támaszom. Gyerekkoromban rengeteget hajtogattam neki,hogy olyan anya szeretnék lenni,mint ő. Olyan boldogságot és mosolyt szeretnék látni a fiam arcán,mint amilyet az én anyukám adott nekem. Egy mosoly mindennél többet ér.
Délután egy hosszas elköszönés után elindultunk haza. A gondolataim közé furakodott,hogy lehet tényleg randiznom kéne.
Eljutottam arra a pontra amikor bármit megtennék annak érdekében,hogy kiverjelek a fejemből Luke Hemmings.
----------------------------------------ఌ
Folytatása következik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
