𝐈𝐍𝐅𝐈𝐍𝐈𝐓𝐘-megírt végzet 𝐋.𝐇.

4.ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

ᴀɴɴɪᴇ Cᴏʟʟɪɴs

Minden megpróbáltatás ellenére szerencsésnek éreztem magam. Szerencsés voltam ,mert egy olyan gyermek anyukája lehettem aki egy igazi angyal. De minden egyes nap felkészülök,hogy a fiam egy nap megkérdezi ,hol van az ő apukája.

Én pedig a mai napig nem tudom mit fogok válaszolni.

Hétfő reggel az iskolánál kezdtem a fiammal. Elvittem az iskolába majd siettem dolgozni,hogy nyitásra beérjek.

Sidney forgalmas város ,főleg reggel. Mindenki siet ,ebből kifolyólag nem igazán figyelnek egymásra. Az egész várost a hangos dudálások ,esetleg egymás szidása teszi számomra egésszé.

Miután Lukas megszületett kénytelen voltam hamar munkát meresni,mivel nem várhattam el a szüleimtől az eltartásom. Egyik álmom vált valóra mikor állást kaptam egy esküvői ruhaszalonban. Lukas rengeteget volt velem munkában amikor még nem járt oviba. Fő látványosságnak számítotthiszen minden betoppanó nőnek azonnal a szívébe lopta magát. Már most hatalmas nőcsábász volt.

Belépve az üzletbe,rögtön elmosolyodtam. A tulajdonos nő és mára egyik legjobb barátnőm,Maxinne a fejét csóválva dobálta a lapokat a pulton.

-Jóreggelt!-pillantott fel elegáns olvasószemüvege mögül és rám mosolygott-Neked is!-besétáltam az öltözőbe és lepakoltam a holmim. Szerencsére Maxinne nem tette kötelezővé az egyenruha viselését.

Mint minden reggelen,most is a legújabb ruhákat helyeztem a próbababákra és tettem jól látható helyekre. A hétfők mindig csendes,nyugodt napok,általában ilyenkor hamarabb tudok elmenni Lukasért az iskolába.

Az ajtócsengőre kaptam fel a fejem és hatalmas mosollyal indultam el a vendégem felé.

-Szép jóreggelt,kisasszony! Segíthetek valamiben?-vissza mosolygott ,ez mindig jó jel-Igen,hálás lennék. Foggalmam sincs milyen ruhát kéne vennem vagy milyen állna jól

-Hol lesz az esküvő?-így könnyebb az ajánlás,ha tudom a helyszínt-Tengerparti esküvő lesz!-bólintottam,majd leültettem egy fotelba és elkezdtem keresgélni a ruhák között. Testhez simuló és bővebb fazonú ruhák is a kezembe akadtak. Az ajánlásaimat vállfákra akazstottam és kivittem az öltözőbe.

Fél órával és tíz ruhával később,mint megtudtam,Sierrának a szívéhez nőt az egyik sellő fazonú csipkés,csillogó ruha költeményünk. Maxinne igazán szerette ennek a ruhának az elkészítését.

-Fátylat hozhatok hozzá?-bólintott,mire kerestem egy rövidebb és egy hosszabb darabot. Kifelé menet férfihang ütötte meg a fülem. Miközben a biztosító tűket kerestem,hallgattam milyen boldogan és szerelmesen beszélgetnek. Egy pillanatig még irigykedtem is,hiszen nekem is minden álmom volt,hogy életem szerelméhez menjek feleségül és persze egy gyönyörű fehér esküvőt láttam magam előtt mindig.

-Mit gondolsz a ruhámról, Luke?-ez volt at utolsó mondat mielőtt felemeltem a fejem.

És ekkor annyi év után újra belenézhettem azokba a gyönyörű kék szemekbe. Újra láthattam a szőke haját és a vonásait.

Majdnem elsírtam magam,de ő még nem látott,nem láthatott. Visszafordultam és fejfájásra hivatkozva átadtam Maxinnek az arát. A vécé fedelén ülve gondolkoztam.

Miért pont most?

Miért kellett?

Mindennek vége,ha Luke itt van Sidneyben ,elkerülhetetlen az amitől hat éve rettegek.

Összeszdtem magam és vissza vonszoltam elnehezült lelkem a pénztárhoz. Próbáltam nem arra nézni,de még csak nem is gondolni arra,hogy Luke mekkora tudatlanságban él és még csak nem is sejti. Mérhetetlenül dühös voltam. Ő túllépett rajtam. Csessze meg!

Feleségül vesz egy másik nőt,egy szebbet,tökéletesebbet,aki boldogga teheti.

Az ajtó felé indultak és már azt hittem megúszom. Hogy kimegy azon a rohadt ajtón és soha többet nem kell látnom.

Akaratlanul is megéreztem a pillantását. Ott akkor újra.

Hat év keserves álmodozás után ,belenézhettem a szemébe.

Legszívesebben odamentem volna és addig csapkodtam volna,míg talpon van,de e helyett csak néztem. Mielőtt a menyasszony kézen nem fogta és húzta ki a szalonból ,meghallottam az utolsó szót.

-Annie....

Földre küldtél,de most megtudod kit hagytál veszni,Luke Hemmings.

Folytatása következik....