𝐈𝐍𝐅𝐈𝐍𝐈𝐓𝐘-megírt végzet 𝐋.𝐇.

9.ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

Aɴɴɪᴇ Cᴏʟʟɪɴs

A vacsora énfelőlem csendben telik,a fiúk pedig valami nagyon menő filmről beszélgetnek. Teljesen elmerülnek a Transformers világában és mivel én azt se tudom miről beszélnek-pedig Lucas minden reggel ezt ecseteli suliba menet-inkább összeszedem a tányérokat és nekiállok mosogatni.

Luke is felkel,adogatni kezdi az evőeszközöket,de a fiam hívja,hogy menjen vele játszani. Félve rám néz,mire én csak bólintok.

-Elvagyok,menj csak

A következő egy órában csak nézem ahogy játszanak és próbálom visszatartani a sírást.Annyira hasonlítanak. Ez igazságtalan!

Észre se veszem,de már percek óta szólongatnak.Egyenesen halálra rémülök,mikor a fiam rám vetődik.

-Anya!Föld hívja anyát! Nézd mit építettünk!-apró kezeit az arcomra teszi,miközben vigyorog akár a tejbe tök.

-Ne haragudj szívem! Persze,megyek megnézem-adok egy puszit a homlokára,majd feltápászkodok és követem a szobájába. Egy hatalmas Lego tornyot építettek és mind a ketten úgy vigyorogtak rám,mintha azt mondtam volna,hogy sajtból van a hold.Megmutatta részletesen mi micsoda és mire észbe kaptam már nyolc óra volt.

-Lucas,gyere menjünk fürdeni.Már aludnod kéne.-ásítok egyet én is.

-De anyaaaa,én nem akarook! Akkor Luke-nak is haza kell mennie!-mutatott az emlegetett szamárra.

-Maradhatok még,ha anyukád is beleegyezik-vonta meg a vállát. Hemmings,mi az utolsó kívánságod? Remélem már megtervezted a végrendeleted.Szerintem még sose néztem ilyen csúnyán senkire,mint abban a pillanatban.Luke is észrevette,hogy nagyon,de tényleg nagyon szeretném,hogy maradjon.

-De persze el is mehetek-néz rám félve.Lucas mosolya azonnal elhal ,én pedig a legszemetebb embernek érzem magam.Megadóan felsóhajtok ,majd bólintok.

-Jó maradhatsz Luke,de akkor te jössz fürdeni!-mutatok az örömében ugráló gyerekre.

Tizenöt perc alatt-ami hétéves rekordnak számít-megfürödtünk. A fiam az autós pizsamájában rohangált a konyhában ,várva az esti kakaójára.Luke a kanapén ülve nyomkodta a telefonját,ám mikor kijöttünk a fürdőből megint vidáman mosolygott.Én a nagyon felnőttes fehér elnyűtt hercegnős pizsamámban,készítettem kakaót Lucasnak. Luke semmit se változott az évek alatt,ugyanúgy éreztem a perzselő tekintetét magamon,mint amikor először találkoztunk. Két bögrével sétáltam be a nappaliba.Igen,mindkettőjük kap kakaót..

Lucas nem igazán szereti a meseolvasást ás tényleg csak nagyon ritkán hagyja,hogy felolvassak neki.Gondoltam az éneklésre is,de inkább megkímélem szegényt a hangomtól.A fiam azonban most Luke-ot rángatta magával a szobájába és kérte,hogy énekeljen neki. Ezen a ponton lett biztos,hogy én a mai napot nem bírom ki ép elmével. Nekem sose hagy semmi ilyesmit,de ennek a .... nem is tudom minek,meg követeli. Hagyom ,hogy ketten legyenek,addig én összepakolom a csatatérre hasonlító nappalinkat.

Fél órával később lépteket hallok az emeletről,majd Luke lecammog a lépcsőn. Nem szól semmit,leül mellém ,de én makacsul a kanapé másik végébe húzódom.

-Nyugi Annie,nem harapok-nevet fel,de én ezt egy cseppet sem találom mulatságosnak-Nos,köszönöm.Köszönök mindent.Bámulatos a kis srác!-bólintok.

-Nézd,nem lehetne,hogy ezt felnőttek módjára beszéljük meg? Muszáj duzzognod?-na itt végleg elszakadt a cérna.Méghogy én duzzogok!

-Nem tudom te hogyan kezelnéd ezt az egész helyzetet az én helyemben,Hemmings!Mégis mi a fészkes fenét vársz tőlem?! Legyek boldog és ugráljam körbe a világot,hogy hét év után visszajöttél és apásat akarsz játszani?!-annyira felidegesített,hogy az egész helységet betölti a hangos zihálásom.

-Én felvállalom az apaságot!-tárja szét a kezét

-Lekötelezel.-felelem gúnyosan

-Megbeszélhetnénk,hogy mikor tudok én is több időt tölteni vele.Megismerhetné Sierra-t is.-az arcom megnyúlt és hitetlenkedve ráztam a fejemet.

-Nem foglak egyedül hagyni a fiammal! Ezt verd ki a fejedből! És a nőddel sem kell megismerkednie!Az isten szerelmére hét éves!Szerinted hogyan dolgozná fel?!

-Tudom,hogy félsz,de Sierra is az életem része. Különben is,nem vagyok gyerekgyilkos.Neked is meg kell értened az én helyzetemet és kérlek ne alacsonyítsd le a menyasszonyom.

-Ha nem fogod be,teszek róla,hogy soha többet ne láthasd a fiadat. Neked nincs jogod nekem feltételeket szabni. Hét éve nincs közünk egymáshoz és remélem a következő akár hetven évben sem lesz.Számomra meghaltál.Luke nem voltál itt.Nem voltál velem.Tudod mennyire féltem?!Rettegtem,hogy rossz anya leszek! Szörnyű volt mindenhová egyedül menni és nézni magam körül a többi boldog szülőt,látni a gyerekem arcán,hogy hiányzol neki,miközben nem is tudta hogy létezel.-a tenyerembe temetem az arcom és végre feltör belőlem az egész napos visszatartott sírás.Rázkódnak a vállaim és krokodilkönnyek folynak végig az arcomon.

-Annie ,sajnálom!Hülye voltam!Annyira azon voltunk,hogy híresek legyünk.Teljesen elvakított a pénz és a hirtelen jött hírnév...én..én..azt hittem rég túlléptél rajtam....azt hittem elfelejtettél...

-Tettél róla,hogy sose tudjalak-felelem szarkasztikusan.Felsóhajt és elveszi a kezeimet az arcom elől,majd felhúz és megölel.Lefagyva állok az ölelésében,de ekkor újra eszembe jut amikor a reptéren búcsúztam el tőle.Akkor is ugyanígy ölelt át. Még keservesebben kezdek sírni és önmagamat elárulva visszaölelek. Amikor elenged az ujjai végigsiklanak a csuklómon lévő karkötőn.

-Még mindig rajtad van?-bólintok,de látom,az ő csuklóján nincs semmilyen karkötő.-Nem gondoltam volna.Hét év elég sok idő,ki is dobhattad volna-hajtja le a fejét.

-Arra még nem állok készen-suttogom magam elé.

kikísérem.Az ajtóban egy kínos elköszönés után ,eltűnik a sötétben.

Nem vettem le a karkötőt,mert képtelen vagyok elfelejteni téged,Luke Hemmings.

Folytatása következik......