Egy különös sors (jeff the killer x reader)

24.rész

Megis érkeztünk. Kellemesen csalódtam a házammal kapcsolatban. Tiszta luxus. Persze az eredeti házam az persze, de hogy ez is. A csomagokat gyorsan bepakolom és indulok is utána szerintem. Szokásomhoz hívően egy kést majd azért elviszek biztos ami biztos. Szerencsére nem hoztam annyira sok motyót így hamar készen lettem. Gyorsan felvettem a cipőmet és útnak indultam. Nem tudtam nagyon hogy merre, de azt tudtam hogy az emlékeim vezetnek.
Hamar oda értem egy tóhoz. Rájöttem hogy mennyit lelkiztem Bennel. Úristen emlékszek rá meg, meg a lányokkal is mennyit voltunk itt. Mostmár nem szabad leállnom. Megkeresem akkor is a múltamat és az elmosódott barátaimat.
Ahogy mászkálok tovább oda érek egy kisebb házhoz. Rájövök hogy ez Nurse Ann ápoló háza volt. Nem tudom hogy mennyire emlékszik rám de egy próbát megérhet. Bekopoktam. Nem történt semmi ezért benyitottam. Nem tudom hogy, de emlékeztem arra hogy néhány esetben csadpák vannak elhelyezve. Így figyeltem hogy honnan fog jönni.
Szerencsére a reflexeim megmaradtak. Néhány szike és kés repült ki. Egyszer csak egy hangot hallok meg.

-Ki vagy te és honnan vannak ilyen jó reflexeid?

-Nurse Ann te vagy az?

-Honnan tudod a nevemet??

-Gondolom nem emlékszel rám, de én voltam az akit sokat kellet ápolni mert sok Zeldás jellegű kitörésem volt.

-(neved) te vagy az?

-Igen

-Pics*dat szétrúgom. Hová tűntél? Mindannyian hiányoltunk. Ben mély depresszióba merült és a lányok sem ugyan olyanok már.

-úgy gondoltam hogy nincs itt helyem ha már Jeff is elment.
Tényleg. Jeffel mi van?

-Egy jó ideje visszajött.

-értem. Eltudnál vezetni?

-Nem. Emlékezz rá. Attól függetlenül veled jövök.

Próbáltam emlékezni. Sikerült is.
Úgy mentem mintha 100 éve itt laknék. Megláttam a fák között ugyanazt a régies kis kastély szerűséget. Jó érzéssel töltött valahol el. Valahol meg bűntudattal és szomorúsággal.
Hátranéztem és ránéztem Nurse Annra.

-Na?

-Fura nagyon. Bemész te elsőnek valamit mondani?

-Igen, persze

-Kint megálltam és ahogy résnyire nyitva hagyta az ajtót így mindnet. Hallottam.

-Skacok jött hozánk ma valaki akinek szerintem mindenki örölni fog. Jeff kérlek te mennyél fel a szobádba ja és szóljál Bennek hogy jöjjön le ha boldog akar lenni.

-De mi a rákért kell felmennem?

-Mert

-Nem vagy az anyám.

-Kérlek szépen drágalátos Jeffike takarodjál fel a szobádba mert ha nem akkor kibelezlek.

-...

-Köszönöm!

-Mostmár bejöhetsz.

Amikor benyitottam mindenki döbbenten nézzet hogy én ki a tököm vagyok. Aztán csak annyit mondtam hogy sziasztok.
Hátulról meghalloj egy ismerős hangot.

-(neved) te vagy az?

-Clock volt az.

-Igen én vagyok az.

Aztán a többiek is feleszméltek.
Elkezdtek örjöngeni. Mindenki a nyakamba ugrott. Kerestem a tömegben Bent de nem találtam.
Megkérdeztem hogy ag eredeti helyén van vagy sem. Elvileg ott volt. Amikor felmentem és bekopogtam akkor csak annyit kaptam hogy

-Haggyál békén.

Kockáztattam és benyitottam.
Azt láttam hogy Ben megfordul

-Tisztán látszódott hogy lelkileg valami nagy banj van vele.

-Mondtam hogy haggyál....

-(neved) te vagy az?

-Igen én vagyok az

-Nem hiszek neked

-Miért?

-Mert töbször is voltál itt.

-Nem halucinálsz.

-Akkor bizonyísd be.

*megöleli.

-Hol voltál? Miért mentél el?

-Mert nem éreztem hogy idevaló vagyok már mivel Jeff is elment.

-Nem hiszlek el!

-Tudom
De most nem sokáig...

-Mi nem sokáig?

-Semmi

Így beszélgettünk még el egy csomót Bennel. Nem gondoltam hogy ilyen sokat jelentettem bennem hogy, tiszta depis lesz...
Ezen szeretnék változtatni.
Most jön majd még csak a neheze.