[SZÜNETEL] 𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐤𝐞𝐥𝐥𝐞𝐭𝐭 𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞𝐝

06. fejezet - Rosy cheeks

Bae🖤🖕🏻:
Ráérsz ma délután?

Ez volt reggel az első üzenet, amit felkelés után megírtam, méghozzá Jungkooknak címezve. Pár napja találkoztam Yujinnal, aki bejelentette, hogy esküvőt tart és hétvégén tervezi bejelenteni, egy parti keretében. Jungkook pedig kedvességből elvállalta, hogy elkísér. Vagy, hát ki tudja, hogy miért vállalta el...

Mire észbe kaptam, egy nap volt hátra a partiig, nekem pedig még se ruhám, se cipőm, se semmim nem volt, Jungkook úgyszintén zenész volt. Állítása szerint legalábbis, ugyanis mindketten tudtuk, hogy a szekrénye csodák csodájára még nem adta fel a szolgálatot. Nem találkoztunk már lassan egy hete, ő el volt foglalva a próbákkal, meg azokkal a tevékenységekkel, amikhez én nem értek. Úgyhogy értelemszerűen semmit nem tudtunk elintézni együtt, az idő pedig csak sürgetett minket, engem meg ezzel párhuzamosan emésztett fel az ideg, mert megint tudatosulnia kellett bennem a tényeknek, miszerint szokásomhoz híven ezt is az utolsó pillanatra hagytam - mint általában minden mást is.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból, és szinte azonnal bekapcsoltam a rádiót - amire mostanában nagyon rászoktam. Megvan valahogy a maga kis hangulata annak, amikor anélkül hallgatod a zenéket, hogy tudnád, mi következik. Kicsit olyan, mint az élet, nem? Kiszámíthatatlan.

A reggelit ezúttal sem vittem túlzásba, a gyomrom mégis szerényen parancsolt azért egy nagy tál müzlinek. Csodálom, hogy nem undorodok tőle, mert szinte minden nap ezt eszem. Bekapcsoltam a kis régi tévémet, s szokásosan a reggeli híreket néztem. Egy adag BTS és közlekedési hírek, szokás szerint. Emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt összebarátkoztunk és Jungkook izgatottan hívott a reggeli híradó után, hogy láttam-e őket? Persze, hogy láttam. Ki nem hagytam volna. Mára viszont ezek a hírek annyira mindennapossá váltak, hogy csak ülök és mosolygok rajtuk büszkén, aztán nosztalgiázok - mint most.

Amint bekaptam egy újabb falatot, a telefonom pittyent, majd megláttam Jungkook nevét a képernyőn.

Jungsh👀k:
"attól függ💁🏻‍♀️"

Bae🖤🖕🏻:
"Vennem kellene egy ruhát holnapra🤔😊és kellene valaki, aki eldönti, hogy jól áll-e rajtam vagy sem😏💁🏻‍♀️"

Jungsh👀k:
"miért, mi lesz holnap?"

Erre a kérdésre csak a szemöldököm ráncoltam. Csupán remélni mertem, hogy nem felejtette el. Habár, amilyen szétszórt néha és amennyi dolguk van, nem csodálnám.

Bae🖤🖕🏻:
"Hát a vacsora, amire elkísérsz. Ugye... nem felejtetted el?🤨"

Pár perc néma csönd kísérte az üzenetváltást. Szinte tudtam, hogy elfelejtette. Ha nem ismerném Jungkookot, akkor is tudnám.

Jungksh👀k:
"...nem. Legyél kész, megyek érted!🚀🚨🚘"

Egy órával később már a plázában bandukoltunk a tökéletes ruhát keresve holnapra. Eléggé ideges voltam, mert szinte sehol sem találtam olyat, ami tetszett volna, de ami tetszett is, abból természetesen nem volt megfelelő méretű. Ezt kapom, amiért ezt is az utolsó pillanatig halogattam, ezért most kapkodhatok. Jungkook persze nagyszerűen szórakozott azok után is, hogy leszidtam, amiért elfelejtette, hova ígérkezett el. Na, nem mintha én ezzel a kis akciómmal sokkal különb lennék...

- Nem ülhetnénk le valahova? Elfáradtam - nyöszörgött mögöttem Jungkook. Megálltam hirtelen és hátra pillantottam. Nem is tudom, mi lett volna feltűnőbb: az, ha nem próbálja elrejteni magát a rajongói elől egy maszkkal és egy sapkával, vagy, ha még több olyan dolgot vesz fel, ami csak jobban eltakarja a vonásait, ezáltal ismételten a figyelem középpontjába kerülünk, mert gyanúsan óvatos.