[SZÜNETEL] 𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐤𝐞𝐥𝐥𝐞𝐭𝐭 𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞𝐝

09. fejezet - Temptation

『HYUN-JAE』

Egyszerűen fel sem fogtam, amit percekkel ezelőtt a saját anyám fejéhez vágtam, csupán gyorsan elhagytam a konyhát, mintha üldöznének. A mérhetetlen düh és az a pár pohár bor és pezsgő hozta ki belőlem ezt a melyről jövő bölcsességet a szexuális életemről. Ami... nincs is igazából.

De most nem ez a lényeg!

Volt elég időm gondolkodni, miközben Jungkook keresésére indultam. Noha persze nem azért, hogy lehúzza az alsóneműmet. Félreértés ne essék, komolyabb szándékaim voltak ennél. Meg amúgy sem. Nem akartam egy újabb strigula lenni az életében.

Persze, barátok vagyunk. De ismerem évek óta. Láttam, ahogy a lányokkal bánik. Mit gondoltok, miért Tinderezik? Nem csak azért, mert idolként nehéz párt találni. Oh, ugyan! Ki veszi ezt be? Mind a tíz ujjára kap egy butuska kislányt, aki elhiszi neki, hogy majd miatta megállapodik. Aztán jön a sírás, rívás, mert mégsem.

Ezt akarjam?

Miért is hinném el neki bármikor is, hogy én különleges vagyok?

Mind az volt.

Be siettem a terembe, ahol még mindig javában folyt az este, a szórakozás, de Jungkookot sehol sem láttam, ahogy a szemeimmel végigfutottam a tömeget. Gondolkodóba estem, hogy merre lehet.

Oh, hát persze! Hisz korábban tőlem kért útbaigazítást a mosdóig.

Sarkon fordultam, majd megindultam a lépcsőn az emeletre és meg sem álltam a fürdőszoba ajtajáig.

- Jungkook-sshi! Itt vagy? Minden rendben? - kopogtam az ajtón, majd vártam. Semmi válasz. Ez pedig nem jellemző rá. Nagyot sóhajtottam, majd folytattam: - Bemegyek, oké?

Mivel továbbra sem kaptam választ, a hallgatás pedig beleegyezés ugyebár, lenyomtam a kilincset és beljebb löktem az ajtót. Körbenéztem, de sehol sem láttam. Nem mintha egy hatalmas fürdőszobáról beszéltünk volna.

Hova tűnhetett?

Megindultam visszafelé és minden szobába benyitottam annak reményében, hogy talán ő is ott lesz. De sehol. Hűlt nyoma nem volt, ami miatt nagyon aggódni kezdtem érte. Sosem csinált még ilyet. Sem velem, sem a fiúkkal. Valahogy mindig fontosnak érezte, hogy beszámoljon arról, hogy éppen merre tart, vagy hol van éppen. Akár akartuk, akár nem. Valószínűleg ezt is Jin nevelte belé.

Kis idő után elértem az emelet utolsó szobájához, ami az enyém volt. Nagy betűkkel volt kiírva a nevem.

Már lassan egy éve nem jártam itt. Rengeteg emlékem fűződik ehhez a szobához, jók és rosszak egyaránt. Persze, egy év talán nem tűnik olyan soknak, de nekem valahogy mégis olyan érzés volt, mintha száz éve magára hagytam volna ezt a szobát.

De Jungkooknak itt kell lennie. Legalábbis remélem.

Nagyot sóhajtottam, majd óvatosan benyitottam. A Hold éppen, hogy megvilágította egy töredékét a szobának, amely most olyan üresnek és élettelennek tűnt a félhomályban. Alig lehetett látni valamit. Lassú, óvatos léptekkel besétáltam, mintha valamiért csendben kellett volna maradnom. Leültem az ágyamra, amely még mindig ugyanolyan puha volt és frissen mosott illata egyből megcsapta az orrom. Ahogy ránéztem az éjjeliszekrényemre, egy porszemcse sem volt rajta.