Katasztrófa Királynő

4. rész

Aaliyah szemszöge

Még magamat is megleptem, azzal, amilyen magabiztossággal léptem be az SM hatalmas üvegajtaján, az oldalamon legjobb barátommal. Nem mondom, hogy 100%-ban biztos vagyok a döntésemben, vannak kétségeim, amiket még a kocsiban eldaráltam a fiúnak, aki csak hangosabbra véve a rádiót próbált figyelmen kívül hagyni, de persze Én akkor is fecsegtem, - úgy éreztem ezzel legalább egy picit megnyugszom, ha kibeszélem magamból. De most, hogy a megfelelõ irodafelé lépkedek pókerarccal Seojin után lépdelve, mintha egyfajta magabiztosság futott végig rajtam, hiszen felkértek erre, lássák bennem a pénzt, s akármilyen furán is hangzik, valamilyen szinten az önbecsülésemnek jól esett.

- Nagyon csendes vagy, pedig a kocsiban be nem állt a szád – szólal meg Seojin, lassítva a tempónkon.

Megráztam a fejem a gondolataimat ezzel elhessegetve. – Csak elgondolkoztam egy kicsit. Ne aggódj, nem stresszelem túl a dolgot! – szólalok fel, mikor bajjósló tekintettel meredt Rám.

- Tudod, még visszafordulhatunk, ha szeret

- Seojin! – szakította félbe mondanivalóját egy hangos kiáltás, ami csigalasú sebeségünket megállásra kényszerített. Mindketten egyszerre fordultunk a hang irányába, még ha nem is nekem szóltak, kíváncsiságom fölött nem tudtam uralkodni. Egy magas, fekete hajú, szélesmosolyú fiú állt elõttünk.

Seojin arcát kezdtem el vizslatni, hogyan reagál az e fajtaköszönésre. Megdöbbentett, amikor szélesen elvigyorodott, majd lepacsizott a toronymagasságú számomra ismeretlennel. Hamar észbekapott a colos, így lejjebb tévedett a tekintete, így már engemet is látott. Meghajoltunk egymásnak, majd Seojin is hamar kapcsolt, s reagált.

- Aaliyah, Õ itt Chanyeol sunbaenim, Chanyeol sunbaenim, Õ itt Aaliyah – mutatott be egymásnak Seojin, a kézgesztikulálással kicsit kínossá téve.

- Nagyon örvendek – hajoltam meg mosolyt erõltetve magamra.

- Úgyszintén – vigyorgott ezerwattos fogsorát megvillantva. Egy ideig néztük egymást – én a fogán elidõztem -, majd észbekapott, s Seojin felé fordult. – Á, menedzser hyung kéri, hogy késõbb kezdjük a próbát, a fél napunkat elõreláthatólag a stúdióban fogjuk tölteni, és a telefonszámodat ne cserélgesd folyton, mert így képtelen elérni – hadarta túl nagy hiperaktivitással Chanyeol, amit Seojin nehezen, de próbált emésztgetni, lassan.

- Rendben van, köszönöm, hogy szóltál, a telefonszámomat meg még a mai nap folyamán leadom neki, de most menj, már biztos várnak, s nekünk is mennünk kell – ment ki minket a társaságból Seojin, amit észre is vesz szerencsére Chanyeol, majd egyet bólintva elköszön, s tovább áll, de még visszafordul.

- Seojin, gratulálok, sokáig! – vigyorgott tovább, majd hatalmas gólyalábaival nagyokat lépdelve el is tûnt a szemünk elõl.

- Ez most komolyan azt hiszi, hogy mi? – kérdezem Seojin, aki orrnyeregét masszírozva csak tovább lépdel. – Hé, várj meg! – szólok utána, de süket fülekre találnak szavaim, így futólépéssel érem utol, majd ismételten csendben, egy szó nélkül sétálunk úticélunkhoz.

Jongin szemszöge

A legrosszabb minden szemét közül, amit elkövethetsz önmagad ellen, hogy hazudsz. Nem egy ismeretlennek, nem egy szerettetnek, hanem saját magadnak. Lehet ezer okod rá, amikhez magyarázatot találsz, csak azért, hogy könnyebben elfogadd a tényt, s a hazugságod oldalára állj. Könnyû volt mindenkivel elhitetni, hogy ez mekkora hasznomra is lehet, egy érdekkapcsolat, amibe két fiatalt, saját ügynökségük kényszerített bele. Nem hittem volna, hogy majd engem is elér az ügynökség vaskarma, amely erõsen szorít magához - a szerzõdésnek köszönhetõen -, ahogyan azt sem, hogy épp Krystallal fognak összehozni. Mi tagadás, széplány, okos, megvan a saját egyedi kisugárzása, de ha nem lennék arra kötelezve, hogy egy párt alkossak vele, nem kezdeményeztem volna felé. Nem mondom, hogy nehezemre esik szeretni Krystalt, szeretem Õt, de nem szerelembõl.