Katasztrófa Királynő

3.rész

Sehun szemszöge

   Lassú léptekkel, már-már leragadó szemekkel indulok vakon meg szobám felé, egy köszönést sem hallatva barátaimnak – kik egyben lakótársaim -, akik hangoskodva veszik figyelmen kívül érkezésemet. Jól látom, amint Chanyeol és Chen valamelyik videójátékkal játszanak egymás ellen, véresen komolyan véve, miközben látom, amint a fél hall úgy néz ki, mint valami lepukkant, régi kocsma. Már meg sem lep, amint hallom a hangos lépteket, amit csak a kanapékarján ülõ Baekhyun képes meghallani.

   Szobám kilincsére fogva kezemet hagyom tekintetemet az ideges Leaderünkre tévedni, aki hangos kiáltásával próbálta magára vonni a figyelmet, - sikeresen. Ijedten nézett hátra a két fürgén játszott kortárs, miután Chen sikeresen megállította a játékot. Már tudva, mekkora leszidást is fog kapni a két idióta nyomtam le a már egy ideje szorongató kilincset, s nyitottam ki szobám ajtaját, hogy megpihentessem testemet, ami valami oknál fogva túl hamar fárad el. Fogalmam sincs, miért, talán a diétám miatt, amit így vagy úgy, de le kell nyelnem, ha nem akarok meghízni. Néha gyűlöltem már azt, amit csinálok, de nem is azért, mert utálok szerepelni, ugyan, ki ne szeretne dicsekedni azzal, amit tud? Nem, sokkal többről volt szó, ez pedig a vele járó – a hazugságokon kívül – tökéletesség fenntartása. Ugyan nem voltam egy könnyen hízótípus, mégis, hogy a legváratlanabb s nem kívánt hízást vagy a vele járó bőrhibáimat elkerüljük, tennem kellett ezek ellen, még ha hatalmas károkhoz is vezet.

   Válltáskámat az ágyamra dobtam, majd abból kihalásztam a büdös ruhadarabjaimat, amik már egy mosásért esedeznek. Túlsok ruhadarab gyűlt össze, így inkább az egész válltáskát felkapva mentem át a fürdőszobáig, ahol a – nekem teljesen kezelhetetlen – mosógép is volt. Tudva, hogy a mosást inkább D.O. végzi, dobtam minden ruhadarabomat a szennyeskosárba, s hagytam, hogy ez a feladat inkább D.O.-ra háruljon. Néha tényleg olyan, mintha Ő lenne az anyám.

   A fürdőből kisétálva csapta meg fülemet Suho kioktatása, amit behúzott nyakkal fogadja a három fiatalabb, mégis, nálam idősebb. Egy kis idő múlva már Xiumin és D.O. is kisétáltak a szobájukból a túl nagy hangzavar miatt, amit most Leaderünk okoz, s kicsit sem boldog hangszínben. A rangidős – név szerint: Xiumin Suho mellé lép, s vállára helyezve tenyerét próbálja megnyugtatni a már teljesen kiborult férfit.

   - Jézusom, egy xanax véletlenül nincs itthon? – kérdezte aggódva Baekhyun, ami csak olaj volt a tűzre.

   - Azt fogom veletek megetetni, csak hogy egy kurva nyugodt percem legyen ebben a rohadt kócerájban! – emelte fel ismét hangját. – Nem elég, hogy Kai is belecsöppent ebbe a rohadt szarba, még Ti is rá tesztek egy lapáttal! – folytatta kiborulását, ami már segített is abban, hogy rá jöjjünk, honnan fúj a szél.

   - Hyung, már megint az interneten lévő cikkekbe merültél? – kérdezte tényleges aggódással Chanyeol, ami az arcára is kiült. Látva, hogy Leaderünk e hallatán meglepődött, de elhallgatott, választ is adott Chanyeol kérdésére.

   - Ugyan már, ezek az újságírók minden szart képesek összehordani, csak, hogy legyen valami, amit ki tudnak adni a kezük közül, ezt Neked kéne a legjobban tudnod – szólalt meg Xiumin.

   Teljesen igaza volt, amit mondott, de ugyan azzal is tisztában kell lenni, mekkora nyomást is tud kelteni az emberben, hiszen rengetegen naivak, és könnyen befolyásolhatók, akár egy cikk is képes egy rajongót utálóvá tenni, s ezért is tartom a legundorítóbb munkának. Abból megélni, hogy más karrierjét tönkreteszed, - vagy csak próbálod.

   - Tudom srácok, csak – túrt bele fekete hajába Suho – annyira nagy nyomással jár ez az egész, hiszen az egész bandát bemocskolják a hazugságaikkal. Főleg Kai-t, el sem hiszem, hogy komolyan ez történik velünk – nevet fel kínjában, mire csak mellé lépve lendítem át egyik karomat vállán egy könnyed mozdulattal, hiszen nálam alacsonyabb. Hirtelen előbújásomon kicsit megilletődik, de nem szól.