Katasztrófa Királynő

5.rész

   Seojin szemszöge

   Az egyetlen dolog, amit mindig is rühelltem ebben az elcseszett világban: az a rasszista, már-már betegesen rosszszándékú emberek. Sose értettem, mégis mi a jó abban, ha az ember, csak mert valaki nem épp szimpatikus, vagy csak olyan dolgot csinál, ami számára nem elfogadott, a legrosszabb megjegyzésekkel illesse meg a másikat, teljesen jogtalanul. Számtalan undok, és rasszista emberrel lehet összefutni nap, mint nap, amit valamilyen szinten el is lehetne viselni – persze addig, amíg az utcán agyon nem vernek, amiért fiú létedre rózsaszín zoknit viselsz -, de a munkahely, teljesen más. Ott van egy hírneved, egy rád ragasztott imidzs, amit meg kell tartanod magadon, hiszen máskülönben a rossz környezetnek köszönhetõen, attól, amit szeretsz csinálni, könnyen elpártolhatsz, s nem azért, mert már nem akarod csinálni, egyszerûen csak megutáltassák veled. Ezért se bízok meg senkiben, még a több éves barátság vagy munkaviszony ellenére is, a határaimat betartva távolságot tartok mindenkitõl, akitõl csak lehetséges, és a félreérthetõ dolgokat elkerülni, mint például a túlságosan is hosszú ideig szemkontaktus tartása bármelyik férfinemûvel. Noha ez mostanában inkább nehezebb, mint egykor. Minden akkor kezdõdött, amikor Amerikába költöztünk, nem hosszú idõre, új munkalehetõség, ezzel együtt a költözés is vele járt, de nem sokáig tartott, röpke 4 év volt, ami egy szempillantás alatt elillant, noha akkor volt az, amikor megismerkedtem Aaliyah-val, a lánnyal, akinek most Én vagyok a bébicsõsze. Minden vita, és összetûzések ellenére is, szeretem, s a húgomként tekintek Rá, de még így se vagyok képes Neki bevallani azt, ki is vagyok igazából. Nehezebb lesz most, hogy egy cégnél vagyunk, mert tudom Róla, hogy ha bármikor szünete lesz, akkor felfog keresni - csak, hogy az idegeimre mehessen -, így egy perc nyugtom se lesz, de ha a tánc sikerült volna Neki, akkor meg pláne a nyakamba lihegne, így talán el tudom kerülni – legalábbis remélem.

   Már egy hét eltelt, amióta aláírta a szerzõdést, de már rengeteg fotózáson és – elõreláthatólag – videóklippben lesz része, alig egy hónap leforgása alatt, ami érthetõ, hiszen alig félévig fog csak tündökölni az SM-nél. Jó érzés, tudni, hogy amióta csak itt eszi a fene ezt a lányt, végre kimozdult, és olyan csinál, amivel barátságokat is ki tud alakítani, de persze ott van bennem a félelem, a ragyogás másik oldalán: a rengeteg rosszindulatú rohadék, s csak imádkozok, ne viselje annyira a szívén, csak mert néhány irigy ember próbálja elhitetni vele, nem elég jó.

   Halk léptek zaja ütik meg a füleimet, miközben a telefonom képernyõjébe mélyedve ülök az ágyamon, majd abbamaradnak, s halk kopogás jelzi, valaki be szeretne jönni. Elkiáltok egy szabad-ot, majd telefonomat magam mellé téve szegezem tekintetemet az ajtóra, s betoppan rajta az, kinek a világon a legtöbbet köszönhetek. Minjae.

   - Bejöhetek? – suttogta kérdését, mire széles mosolyra húzódtak ajkaim. Bólintottam egyet, mire bátrabb mozdulattal lépett be az ajtón, s csukta be maga után azt. – Ne haragudj, amiért csak úgy betoppantam, csak nem igazán tudtam hova is menekülhetnék anyám elõl – vakarta meg kínosan tarkóját, miközben közelebb lépett hozzám.

   Megráztam a fejemet – Ugyan, bármikor jöhetsz, engem nem zavarsz, tudod nagyon jól – hangom halk volt, szinte már suttogtam, miközben megindultam felé, s egy szoros ölelésbe vontam, hogy minden aggodalmától megfosszam. – Aaliyah engedett be? – kérdeztem nyakába temetve arcomat, amibe bele remegett.

   - Igen, épp indulni készült, amikor jöttem. Gondolom, egy perc nyugta sincs – nevetett fel, mire helyeselve hümmögtem.

  Egy ideig csendesen ölelkeztünk a sötét szobában, amikor aztán eltávolodtam Tõle, hogy a szemébe nézhessek.

   - Mi történt? – kérdeztem, miközben arcát hüvelykujjammal simogattam.

   Felsóhajtott. – Csak a szokásos; nem tudja elviselni, hogy meleg vagyok. Neki, az egy szem fiának egy szép nõt kell feleségül vennie, aki majd erõs fiúkat fog szülni a családba, úgy gondolja elég, ha a húgom haza állít egy férfival – mondanivalója után megszakította a szemkontaktust, s a földet kezdte el kémlelni. – Mégis miért nem képes elfogadni, a saját anyám? Unom már, hogy bujkálnunk kell, mint a tinédzserek, az Istenért is, az utcán nem azt akarom, hogy úgy tekintjenek Ránk, mint két haver, tudatni akarom mindenkivel, hogy Mi együtt vagyunk! – hangja agresszív volt, mégis megtartotta elõttem a hidegvérét, s nem csattant fel, csak hagyta, hogy hüvelykujjam tovább cirógassa arcát.

   Nehéz már ez mindkettõnknek, hiszen nehezen lehet megállni azt, hogy épp ne kívánjuk meg a másikat akárcsak egy csókra, de ezzel mindig várnunk kell addig, míg a lakásomba érünk. Fárasztó és felháborító, hogy Mi nem élhetünk úgy, mint a heteroszexuálisok.

   De ami a legjobban ki tud hozni a sodromból, ha Minjae-t sírni látom, s most éppen elkaptam szemeimmel, amint egy könnycsepp épp gyönyörû arcán keresztül fut végig.

   - Hé – nyúltam álla alá, hogy vissza Rám emelje tekintetét -, tudod jól, hogy utálom, ha ilyen badarságok miatt pityeregsz – nyomtam egy csókot édes szájára, amire csak egy morcos tekintet volt a reakciója, amikor elhajoltam Tõle.

   - Ez nem badarság, ez igenis komoly téma! Tudom, hogy Te jobban magadban tudod tartani az érzéseidet mások elõtt, de Nekem nem megy, és most igenis fájt, hogy a saját anyám azzal zaklat, térjek vissza a helyesútra, komolyan, mi vagyunk Mi? Egy kurva démonok? – utolsó szavain felnevettem, majd egy apró csókot leheltem ismét ajkaira, amit most nem hagyott, s elnyújtotta azt, de mielõtt még elkomolyodtak volna a dolgok, megszakítottam a csókot.

   - Költözz hozzám! – felszólításomon Én is olyannyira meglepõdtem, mint ahogyan Õ. Nem számítottam volna arra, hogy megmerem lépni ezt, s elé állok ezzel az ötlettel, de má nincs visszaút.

   - D-de Aaliyah - hebegte az útban lévõ tényezõt, aki ez esetben Aaliyah volt, s igaz, eszem ágában sem volt beavatni ebbe a lányt, hogy aztán ebben a tudatban éljen Velünk, hiszen nem bíztam még meg Benne annyira, hogy képes legyek egy ilyen nagy titkomat feltárni elõtte. Minjae várakozóan nézett Rám, van-e bármiféle ötletem, de mikor látta, hogy nem reagálok, kibontakozott az ölelésbõl, s az ágyra ült. – Hagyjuk, reménytelen ez az egész – temette arcát tenyereibe, miközben könyöke a combjain pihentek. Megijedtem kijelentésén, s hangján, ami annyira lemondónak hangzott.

   - Van még egy vendégszoba, igaz, sokkal kisebb, és már évek óta nem járt bent senki, de lakható! – jöttek ötletemmel, mire lassan Rám szegezte tekintetét Minjae.

   - És mi lesz Aaliyah-val? – kérdezte kissé félénken.

   - Majd azt mondjuk, hogy lakást keresel, és amíg nem találsz, itt leszel, Õ úgyis úgy tudja, legjobb barátok vagyunk – válaszoltam kérdésére, mire arca másodperceken belül felragyogott, s az a gyönyörû mosoly visszakúszott arcára. Felpattant, majd karjaimba vetette magát.

   - Imádom az Én eszes pasimat! – énekelte, majd egy csókba forrtunk.

Még csak nem is tudtam, ez mihez fog vezetni.

S megtettem, megírtam Seojin-t és Minjae-t olyannak, amilyennek már a kezdetektõl fogva szerettem volna. Tudom, nem igazán meglepõ már, ha van egy-kettõ szereplõ, akik melegek, de Õket pontosan így szerettem volna megírni, hiszen a történet további részében, ez nagy szerepet fog játszani.

Köszönöm azoknak, akik olvassák, vagy kommentben véleményt írnak, ezek igencsak motiválni tudnak! <3