•°. * 𝖎𝖙
━━
「 𝐀𝐌𝐈𝐊𝐎𝐑 egy lány kiáll magáért és egy csapat idegen mellett Henry Bowers ellen, minden megváltozik. Bekerül a Vesztesek Klubjába, szoros barátságokat köt a tagokkal és felfedez olyan dolgokat magáról, amiket eddig nem is tudott...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
04.| GREYWATER AND BETTY RIPSON
KOPOGÁSRA ÉBREDTEM MÁSNAP KORA REGGEL. Először azt hittem csak az elmém játszik velem, de aztán meghallottam a sötét hajú fiú hangját, ami most kicsit idegesnek hatott.
Kikászálódtam az ágyamból és úgy, ahogy voltam, pizsamában ajtót nyitottam. Ott a már várt négy fiú fogadott, meglepett tekintetekkel.
— Mit kerestek itt? - kérdeztem kómásan és megtöröltem a szemeim.
Eddie volt az első, aki megszólalt. — Huh, reméltem, hogy te nyitsz ajtót és nem valami öregasszony. Az totál agyrém lett volna.
— Velünk kell jönnöd. - vette át a szót Stanley, teljesen ignorálva barátját.
— Miért? - ráncoltam a szemöldököm és egyik kezemet megtámasztottam az ajtófélfának.
— Megkeressük Bill öccsét egy hatalmas csatornarendszerben, ahol simán ott lehet a gyilkos is. Jól hangzik, nem? - igazította meg szemüvegét Richie, akin egy halvány mosoly ült.
Megszólalására a göndör hajú megütötte a karját. — Haver, ezt nem így kellett volna mondanod. Most biztos nem akar jönni.
— Ó, szóval az én hibám? - nézett rá döbbenten a fiú és teljes testével felé fordult.
— Igen, mivel ezt mondtam.
A két fiú elkezdett veszekedni, amit összeszűkült szemekkel hallgattam. Nem értettem a lényegét, hiszen csak két perce érkeztek meg és már találtak valamit, amin összekaphatnak.
— Segítened kell megtalálni G-g-georgie-t. - fordult felém Bill, miközben mögötte még mindig nagyban ment a vita.
— Elrabolták? - kérdeztem meg és reméltem nem veszi tolakodásnak a kíváncsiságomat.
A fiú nyelt egyet. — E-eltűnt. Már e-e-egy ideje és m-még nem találták meg. - magyarázta, szemei szomorúságtól csillogtak.
Elgondolkoztam. Szívesen segítenék nekik, ez nyilvánvalóvá vált a Henry-s eset után, viszont félek.
Nem érzem még magam olyan jól a tegnap esti álmom miatt és nem szeretném, hogy ezzel esetleg őket bajba sodorjam.
Végül összeszedtem minden bátorságomat és félretéve az aggodalmat, bólintottam egyet.
— Öt perc és kész vagyok.
. . .
— Az mérges szömörce. Meg az is szömörce. És még azok is ott. - mutatott rá a körülöttünk lévő összes fa leveleire Stan, én pedig megforgattam a szemem.
