TAG, YOU'RE IT ━ az 2017. ✔

-első fejezet;

01.| THE ENEMY OF MY ENEMY IS MY FRIEND

TESTEM ÖSSZEREZZENT, amint hallottam a mosdóajtó erőteljes becsapódását. Nem kellett sokat gondolkodnom, egyből tudtam, hogy ki lépett be ide. 

A lány aztán odasietett az egyik wc fülkéhez és határozottan megrúgta azt. 

— Egyedül vagy legalább, szívógép? Vagy bevitted magaddal a fél sulit is egy menetre? - állt meg az ajtó előtt és idegesen szemezett azzal.

Fogalmam se volt ki van ott bent, de ennek ellenére megsajnáltam. Sok olyan lány van itt ebben a suliban, aki valamilyen módon más, és azokat Greta előszeretettel nézi ki magának.

Senki sem érdemel ilyet, hogy egy vele egyidős gyerek zaklassa. Én is tudom milyen érzés, párszor engem is megtalált, de megpróbáltam nem tudomást venni róla.

— Tudom, hogy te vagy az, te retekribanc, érzem a bűzödet. És még csodálkozol, hogy nincsenek barátaid. - folytatta tovább a szőke hajú lány, én pedig lehajtottam a fejem. 

Hogy beszélhet így szegény lánnyal? Nem ismerem, nem tudom miket tett, de akkor se vághat hozzá ilyeneket.

— Most melyik, Greta? Szívógép, vagy retekribanc? - hallottam meg a lány hangját, aki valószínűleg bent van. — Találd már ki.

— Akkor szutyok. - bólintott egyet az említett, miközben egy másik lány a szemeteskukából húzta ki a zacskót.

Mélyen legbelül sejtettem mire készülnek, épp ezért akartam közbeavatkozni. De nem tettem. Mert féltem. 

— Mindjárt meg is érted miért mondom. - lépett hátra pár lépést Greta, mire a feltehetően egyik barátnője a szomszédos wc-be sétált és rázúdította a lányra a szemét tartalmát. — Így egy fokkal jobb szagod lesz.

Elképesztő bűntudatot éreztem azért, amiért nem segítettem neki. Pedig tudtam volna. Hiszen ott álltam, a kézmosó mellett és simán mondhattam volna a többieknek, hogy menjenek el, vagy hogy hagyják békén.

Eddig sose mertem szembenézni Greta-val és a csapatával, mivel ők mindig kitalálnak valamit, amivel jól visszavághatnak és én ezt nem akartam. 

Amikor már mindenki lelépett a mosdóból és csak én és a lány maradtunk úgy gondoltam valahogy segítek neki. Hiszen mégiscsak ez a helyes döntés.

Odaléptem a wc fülkéjéhez és gyengéden bekopogtattam rajta.

— Hé, ne haragudj. Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e. Hozhatok esetleg váltó ruhát, ha nagyon eláztál volna. - szólaltam meg kedvesen és reméltem, hogy nem veszi tolakodásnak a dolgot.

Kívülről is hallható volt, ahogy halványan felnevet. — Nem kell, köszi. A táskám felfogta a nagyját. 

— Oké. - mosolyodtam el, majd aztán hallottam, ahogy kattan a zár, ezzel jelezve, hogy ki akar jönni.

Elléptem az ajtó mellől és ekkor láttam meg a lányt. Hosszú vörös haja volt, csakúgy, mint nekem, de az övé oldalra volt fogva. Továbbá szeplőket is felfedeztem fehér bőrén, illetve a gyémánt kék szemeit. Gyönyörű volt.

Egyáltalán nem volt ismerős nekem, pedig egy iskolába járunk. Még csak látásból se rémlik, ennyire figyelmetlen lennék?

Ekkor viszont a lány kinyújtotta maga elé a kezét és megeresztett egy apró mosolyt. — Beverly vagyok.

Boldogan ráztam vele kezet, majd én is bemutatkoztam. — Olivia.

— Sajnálom, ami az előbb történt. Greta egy hatalmas s-fej, ezen nem lehet változtatni. - fontam keresztbe a kezem és másodpercenként helyezgettem a súlyomat egyik lábamról a másikra.

— Igen, tényleg az. Veled is szokott bunkózni?

— Néha, ha olyan kedve van. De igazából teljesen mindegy, mert ő minden létező emberbe beleköt. - rántottam meg a vállam.

A csengő irritáló hangja törte meg a beszélgetésünket, ezzel jelezve azt, hogy hivatalosan is itt a nyári szünet. 

Örültem neki, hiszen gyerek vagyok, ugyanúgy utálok suliba járni, mint mindenki más, de másrészt pedig kicsit szomorú is lettem, hiszen semmi tervem nincs a nyárra nézve.

Beverly felé fordultam, majd felkaptam a hátizsákomat a vállamra és elkezdtem vele együtt kisétálni a mosdóból.

— Köszi, hogy segíteni akartál. Nagyra értékelem. - fordult felém a vörös hajú, miközben a hátán lévő táskája pántjával babrált.

— Ne köszönj semmit. Az ellenségem ellensége a barátom, nemde? - mosolyogtam rá, amit kedvesen viszonzott is.

Nem hazudtam, tényleg így gondoltam. Végre talán szereztem egy barátot, aki normális és nem nevet ki......

~~~