Egy kicsit meghalt most a város. Pedig csak az ég szakadt a földre. Mennydörgött és fújt a szél, a halál táncolt körbe.
Egy kicsit elnémult most a világ, mindössze a vaskos cseppek koppanásának zaja játszott szonátát.
Mégis ilyenkor a legszebb minden, s ilyenkor látni leginkább a természetünk erős országát.
Egy kicsit ilyenkor érezni az ízét a hangoknak. A sós tengernek, a bárányfelhők rajának. Érzem kicsit magam, s másokat is egyszerre, mert összeköt minket az eső a föld aljában.
Igazán szép, bódító és letargikus is az érzés. Mert látom meghalni a várost, hogy a tömegből nem lesz semmi, s a zord árnyak, lidércként táncot járnak a pocsojákban, kacagva rajtunk.
Mert míg ők kiélvezik a világ igazi arcát, addig mi a vihartól elbújva alszunk.
ΔΙΑΒΑΖΕΙΣ
Egy Pohár Bor
ΠοίησηEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
