Két egér is volt akkoriban. Az egyik apró és fehér. A másik nagyobb és szürke.
Elszöktek, majd az egyik meglett, de meghalt és nem jutott egyről a kettőre.
A szürke hetekig bírta, csak az volt a baj, hogy kábító hatású volt a szaga.
Emlékszem, ahogyan az nap megláttam és férfiasan bevallom megijedtem, hogy ha hazaér engem csap főbe, anya.
Mondjuk abban már biztos voltam, hogy nem mehetett így tovább.
Csapdákat helyeztünk el a szemetes mellé, hogy a pára kiköpje a fogát, de én igazából sajnáltam is (meg nem is).
Nyájas este volt, sőt kisgatyában feküdtem, mert melegem volt.
Hallottam a hangját, ahogy csattan a csapda, így felpattantam és kimentem.
Az igazat megvallva az egér hangja ezután többé nem szólt.
Egy apró lény lett, amely már kimúlt.
Amúgy azt hittem én vagyok az egér; a szegecses szorítását éreztem a nyakamon.
Azóta rájöttem, hogy bizony én voltam az egér és már hetekkel ez előtt megdöglött a tudatom.
ΔΙΑΒΑΖΕΙΣ
Egy Pohár Bor
ΠοίησηEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
