Most így a vége előtt. Már csak egy dolog mozgat. Már csak egy igazán fontos gondolat motoszkál a fejemben. Csak egy napom van hátra, s soha nem nézhetek többé a szemedbe. Egy napom van hátra, s eltűnök; végetérek, mintha nem is lettem volna. Nem, nem meghalok, annál rosszabb: Semmivé vállok.
Nem létezek többé már a jövőben, a jelenben, s nem létezek tovább már a múltban.
Mint mikor az érméd eltűnik a kívánság kútban. Azt hiszed sikerült, de ő ott ragadt mert te valami mást akartál.
Ugye érzed, hogy én vagyok az érme és nem sokára elveszek végleg a kútban –— mert te nem engem akartál?
Kedves voltam, vagyis azt hiszem,
De mégis eltűnök. Egyedül.
Köszönöm egyébként, hogy ott voltál a legnehezebb időkben. Köszönöm, hogy mégnehezebbek jöttek utánad.
Bár ez nem a te hibád, a világban van túl sok utálat. Én azért reméltem, hogy lesz majd, hogy "Mi".
Mostmár csak te vagy meg valahol én, de az is lassan olyan, ami nincs. Máshol vagyunk; más a szívünk, s más világban járunk.
Talán egyszer valósággá érik majd a gyermeki álmunk.
Nem hiszem mondjuk mert én holnaptól nem leszek, de a hangom akarnád hallani az üzenet rögzítőn még ott van, csak hívj fel és mond azt, hogy....
(Sípszó)
YOU ARE READING
Egy Pohár Bor
PoetryEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
