Tudom, hogy van amikor, csak csöndben kéne maradnom, de nem visz rá a lélek.
Mondjuk valahogy megérthetnéd, annak ellenére is, hogy zavar, mikor sokat beszélek.
Mert sokat szoktam beszélni. Érdemtelen dolgokról többnyire; bár akad néhány a meséim között, ami értelmes.
Például, hogy a napokban, miként változott meg az étrendem.
Amúgy most csönd van. Némaság. Csak én motyogok egy magam, de igazából megszoktam. Érdektelen a többi amíg elálmosodom tőlük.
Azt tudtátok, hogy a legjobb meséket, mind a beton dzsungelében szőttük?
Mert ugye az életünk legalább egyharmadát, bizony ott töltjük. Én biztosan.
Meleg volt és én futottam a busz után, de legalább elértem.
Igaz, hogy most a szagom akár egy kóbor eb talpának, viszont én legalább nem vettem fel zoknit szandállal.
Érdekes nem? Szinte nem beszéltem semmiről mégis minden benne volt. Mintha egyszerre lennék köztetek és félig valahol a világ végére tartó buszon.
YOU ARE READING
Egy Pohár Bor
PoetryEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
