Azt mondják hideg van a pokolban. Fagyott vérű démonok várakoznak sorokban.
Lelketlen lidércek tépdesik a falakat.
Kezdem otthon érezni idelenn magamat.
Olyan, mintha egyszerre lenne jó és rossz.
Mintha nem lennének hősök és nem létezne a gonosz.
Ragájos a jólét, amit fertőnek nevez az éden.
Látod? Megfertőzött mindenkit az itt létem, mintha maga volnék a halál és a szerencsétlen élet.
Tegnap még tűz forró volt a vérem; itták azt az angyalok. Vígan kortyolt belőle a Sátán.
Mára minden megfagyott, a sötét legmélyén csak a rideg valóság vár rám.
YOU ARE READING
Egy Pohár Bor
PoetryEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
