Waving through a window | ✔

12. Evan

– Adjak egy pizsamát? – A lehető legbénább kérdést böktem ki, de nálam bizonyára ez már megszokott lehetett, mert Connor csak bólintott, és leült az ágyam szélére.

A fiú tekintetét magamon érezve nyitottam ki a szekrényemet, és csak reménykedtem abban, hogy nem borul ki egyik ruhám sem – azért ott nem pakoltam el, ahol senki sem láthatta. Pillanatnyi gondolkodás után előszedtem egy régi, kinyúlt nadrágomat, illetve egy bő, fekete pólót, reménykedve abban, hogy jó lesz Connorra, hiszen sokkal magasabb és vékonyabb volt, mint én.

– Tessék – nyújtottam felé a ruhadarabokat. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy ezúttal nem takargatta előttem a karját, a pulcsiját is a fogason hagyta a nappaliban. Örültem, hogy megbízott bennem, így minden erőmmel igyekeztem, hogy ne bámuljam kezét, ne kezdjem el tanulmányozni rajta a hegeket. Elég nehéz volt. 

– Kösz – biccentett a fiú gyorsan, majd magához szorította a ruhákat. – Lezuhanyozhatok? – Ha nem hallottam volna, szerintem el sem hittem volna, hogy Connor mennyire félénk tud lenni néha. A suliban mindenki azt mondta, hogy erőszakos, mindig vitatkozik mindenkivel, és gátlástalan. Azonban így, hogy ismertem, már tudtam, hogy igazából visszahúzódó, sőt, talán még szégyenlős is. Persze, ez is a hangulatától függött, de akkor is; egyáltalán nem olyan volt, mint gondolták.

Bólintottam kérdésére, mire Connor zavartan motyogott valamit, aztán kilépett az ajtómon, és a fürdőszoba felé igyekezett. Azonban, mielőtt még belépett volna a helyiségbe, visszapillantott rám.

– Nem baj, ha nyitva hagyom az ajtót? – kérdezte vörös arccal.

– N-nem – dadogtam, szintén elpirulva.

Connor bólintott, én pedig zavartan elfordultam, és inkább leültem az ágyamra, ahonnan a fal takarta a mosdót, így nem láthattam be. Ezek után hátradöntöttem a fejem, és a mennyezetet bámulva gondolkodni kezdtem. Magam sem tudom, először mi járt a fejemben, de hamarosan azon kaptam magam, hogy azon jár az agyam, honnan is tudja valaki, ha a fiúkhoz is vonzódik. Úgy értem... nem tudom. Hosszú évekig szerelmes voltam Zoéba, és akkor szinte mindig a lányon járt az agyam. Nem úgy, de sokat gondoltam rá. Most pedig a gondolataimban állandóan Connor járt – nem is járt, rohangált-, és még akkor is elvonta a figyelmemet, ha valójában nem is volt mellettem.

– Mehetsz, ha gondolod – tért vissza Connor, kezében a ruháival. Igazam volt, a „pizsama" nevetségesen állt rajta, szinte az egész bokája kilógott, és mivel vékony volt, körülbelül úgy nézett ki, mintha ráaggattak volna egy sátrat. Haja megint fel volt kötve, néhány tincse viszont nedvesen, göndörödve tapadt nyakára.

Úgy rohantam ki a szobából, mintha valaki kergetne, így szinte beestem a fürdőszobába. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót, majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Mielőtt megnyitottam volna a vizet, kissé ügyetlenül, de sikeresen ráhúztam a gipszemre az anya által hazahozott... izét. Végül hagytam, hogy a víz rám folyjon; igyekeztem nem gondolkodni és sietni, aminek hatására majdnem elestem, amikor kimásztam a zuhany alól. Az utolsó pillanatban kaptam el a mosdókagylót, így sikerült talpon maradnom.

Mikor visszatértem a szobámba, döbbentem vettem észre, hogy Connor már feküdt, sőt, aludt. Leültem mellé, óvatosan, hogy fel ne ébresszem. A fiú az oldalán feküdt, szinte összekuporodva, miközben az egyik párnámat ölelte magához. Halkan horkolt, az arca pedig hihetetlenül békésnek tűnt. Igazából sosem láttam még ilyen nyugodtnak és fiatalnak – olyan volt, mintha semmi gondja sem lenne, mintha csak egy egyszerű fiú lett volna... Igazából, meglehetősen aranyosnak találtam.

Igen, kimondtam – mármint, rágondoltam. Connor Murphy aranyos. Persze erről a szóról az embernek először jut eszébe egy krokodil, mint az előbb említett fiú, de... azt hiszem, ők nem látták, amit én: a békés, nyugodt Connort, aki csupán szeretetre vágyott, és arra, hogy végre megértse valaki. Aki csak azt szerette volna, hogy ne gondoljanak rá szörnyetegként, hogy újra közel kerülhessen a húgához, vagy éppen édesanyjához. Akinek mindössze egy barátra, egy támaszra volt szüksége.