Waving through a window | ✔

1. Connor

- Ez a végzős éved, Connor. Nem fogsz hiányozni az iskolából - fáradtan néztem fel Cynthia arcára, akinek szemei majdnem pontosan ugyanolyan színűek voltak, mint az enyémek. Persze, ebben semmi meglepő dolog nem volt, hiszen az anyám, én pedig a fia, de valamilyen szinten zavart a dolog.

- Már mondtam, hogy holnap megyek - sóhajtottam fel idegesen, majd reménykedve folytattam: - Én csak próbálok kompromisszumot kötni.

-- Neked van valami mondanivalód, vagy túl elfoglalt vagy az e-mailjeiddel, Larry? - fordult reménykedve Cynthia a férje felé, aki egyébként az apám volt. Legalábbis biológiailag, érzelmileg nem igazán tekintettem annak.

- Mit akarsz, mit mondjak? - kérdezte Larry anélkül, hogy felpillantott volna a telefonjából. Bizonyára roppant fontos dolga lehetett reggeli közben, valamilyen halaszthatatlan ügy, ami miatt nem tudott a családjával foglalkozni két percre sem. - Különben sem figyel. Valószínűleg be van drogozva.

Lemondóan lehajtottam fejemet az asztalra, vállig érő, sötét hajam így eltakarta az arcomat. Már megint itt tartunk. Valószínűleg be van szívva. Mindenki ezt mondja, mindenki erre gondol. Oké, nem mondom, hogy nincsen igazuk, mert általában be vagyok szívva, de ha olyan elcseszett családban él valaki, mint én, akkor ezen egyáltalán nem kell csodálkozni.

- Biztos, hogy be van drogozva - motyogta húgom, Zoe, az asztal másik végéről. Dühösen felpillantottam, igyekezvén kontrollálni az érzelmeimet, magamban számolni, amíg lenyugszom, hogy ne tegyek semmilyen elhamarkodott dolgot. Mondanom sem kell, nem sikerült.

- Baszd meg! - csattantam fel, mire Cynthia megugrott, azonban testvéremet nem zavarta a dolog, hozzám szokott már. Na persze, nem mintha őt annyira félteni kéne.

- Baszd meg te! - vágott vissza, lány létére meglehetősen idegesen és erőteljesen.

- Semmi szükség arra, hogy piszkáld a bátyádat, Zoe - avatkozott bele a dolgokban Cynthia, aki mint mindig, most is igyekezett megelőzni, hogy a dolgok elfajuljanak. És mint mindig, most sem járt sikerrel. - Különben sincs beszívva - tette hozzá naivan, mire horkantottam egyet, magamban jól szórakozva. - Drogoztál?! Nem akarom, hogy úgy menj iskolába, hogy be vagy szívva - nézett rám Cynthia szemrehányóan, megvillantva kék szemeit.

- Tökéletes! - pattantam fel a helyzethez képest vidáman. - Akkor nem megyek. Köszi, anya!

Ezzel a végszóval hagytam ott őket, és indultam el a szobám felé. Még hallottam, hogy Zoe megvádol azzal, hogy megittam a tejet - azért annyira nem vagyok beszívva, hogy laktóz-érzékenyen megigyam a tejet -, de aztán belebokszoltam a falba, és ledőltem az ágyamra. Csak hevertem ott, tekintetem a mennyezetről az ajtó helyére vándorolt, amit Larry pár hete szedett le, a legutolsó... incidensem után.

- Ha Connor nincs kész, itt hagyom! - hallottam meg ismét Zoe hangját, aminek hatására idegesen felsóhajtottam.

Persze, csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy a húgom fuvaroz iskolába. Pedig én nem is csináltam semmit, mindössze véget akartam vetni ennek. Elegem volt, szóval véletlenül felgyorsítottam az autópályán, majd szintén véletlenül belementem egy fába. Mondanom sem kell, az autó totálkáros lett, nekem viszont sajnálatos módon semmi bajom nem lett. Gyorsabban kellett volna hajtanom...

- Connor! - kiabált fel Cynthia, én pedig beláttam, hogy semmi értelme vitatkozni, és magamban morogva felkeltem, majd unottan lesétáltam a lépcsőn.

Egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy Larrynek már a nyomát sem látni, mindössze anyám és a húgom állt a konyhába. Mikor leértem a lépcsőn, éppen megölelték egymást, így gyorsan kisurrantam az ajtón, reménykedve benne, hogy nem vesznek észre - semmi kedvem sem volt ölelkezni, és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.